„Önindukció I.” változatai közötti eltérés
| (egy szerkesztő egy közbeeső változata nincs mutatva) | |||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
A kísérlet szereplői: egy 17 Ohmos, 1,2 Henry önindukciójú vasmagos tekercs. A tekercs egy áramkörbe van kapcsolva, amelynek két párhuzamos ágában egy-egy izzó található. A felső egy 17 ohmos ellenállással, az alsó pedig az előbb leírt tekerccsel van sorba kapcsolva. A kísérlet további szereplője egy egyenáramú tápegység. Bekapcsoláskor az indukciós tekerccsel sorba kapcsolt izzó késve kezd világítani. Csökkentsük a vasmag kiszerelésével az önindukciót! Ekkor már szemmel nem érzékelünk időkésést a két izzólámpa felvillanása között. Visszahelyezve a vasmagot az előbbi késés ismét megfigyelhető. Az áram által felmágnesezett zárt vasmagot az áram kikapcsolása után is nehéz megbontani. Szétfeszítés után maradó (remanens) mágnességet már nem tapasztalunk. Figyeljük meg, hogy az első és a második bekapcsolásnál más a késés mértéke, a másodiknál kisebb! Kapcsoljuk be az áramkört, nyitott vasmaggal és figyeljük meg, hogy az alsó ágban a lámpa egy rövid időre kialszik, amikor a vasmagot zárjuk. Folytassuk a kísérletezést váltóárammal! A frekvencia fél Hertz. Az izzók felvillanása árulkodik az öninduktivitás szerepéről: csaknem a periódusidő negyedével késik az áram a feszültséghez képest. Szedjük ki a vasmagot a tekercsből, ezzel csökkentjük az induktivitást! Ekkor a két lámpa egyformán viselkedik. Visszahelyezve a vasmagot ismét látszik az áram késése. A frekvencia növelésével mindkét lámpa szaporábban villog, miközben a tekerccsel sorba kötött egyre halványul, és végül kialszik. Visszatérve az egyenáramú áramforráshoz, vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha a vasmagot hirtelen kinyitjuk! Ekkor nagyot villan a tekerccsel sorbakötött lámpa és kiég! Ezen még vasmag visszahelyezése sem segít. | A kísérlet szereplői: egy 17 Ohmos, 1,2 Henry önindukciójú vasmagos tekercs. A tekercs egy áramkörbe van kapcsolva, amelynek két párhuzamos ágában egy-egy izzó található. A felső egy 17 ohmos ellenállással, az alsó pedig az előbb leírt tekerccsel van sorba kapcsolva. A kísérlet további szereplője egy egyenáramú tápegység. Bekapcsoláskor az indukciós tekerccsel sorba kapcsolt izzó késve kezd világítani. Csökkentsük a vasmag kiszerelésével az önindukciót! Ekkor már szemmel nem érzékelünk időkésést a két izzólámpa felvillanása között. Visszahelyezve a vasmagot az előbbi késés ismét megfigyelhető. Az áram által felmágnesezett zárt vasmagot az áram kikapcsolása után is nehéz megbontani. Szétfeszítés után maradó (remanens) mágnességet már nem tapasztalunk. Figyeljük meg, hogy az első és a második bekapcsolásnál más a késés mértéke, a másodiknál kisebb! Kapcsoljuk be az áramkört, nyitott vasmaggal és figyeljük meg, hogy az alsó ágban a lámpa egy rövid időre kialszik, amikor a vasmagot zárjuk. Folytassuk a kísérletezést váltóárammal! A frekvencia fél Hertz. Az izzók felvillanása árulkodik az öninduktivitás szerepéről: csaknem a periódusidő negyedével késik az áram a feszültséghez képest. Szedjük ki a vasmagot a tekercsből, ezzel csökkentjük az induktivitást! Ekkor a két lámpa egyformán viselkedik. Visszahelyezve a vasmagot ismét látszik az áram késése. A frekvencia növelésével mindkét lámpa szaporábban villog, miközben a tekerccsel sorba kötött egyre halványul, és végül kialszik. Visszatérve az egyenáramú áramforráshoz, vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha a vasmagot hirtelen kinyitjuk! Ekkor nagyot villan a tekerccsel sorbakötött lámpa és kiég! Ezen még vasmag visszahelyezése sem segít. | ||
| − | = Electric self-induction I. = | + | == Electric self-induction I. == |
| + | The experiments requires: a 1.7 Ohm, 1.2 Henry self-inducing iron coil with a magnetic core. The coil is connected to a circuit, which has two bulbs on parallel branches. The experiment also needs a direct current source. When turned on, the bulb connected parallel to the inductive coil lights up later than the other. By stripping the magnetic core, we can decrease the self-induction! We can no longer see any delay between the two light bulbs when they turn on. If we put the core back, the delay is once again visible. Once the magnetic core is magnetized by the current, it is difficult to undo even after the current is turned off. After we take it apart, however, there is no remaining magnetism. Let us observe that the first and second delays are longer, than the third! Let us turn on the circuit with an open magnetic core and let us observe that in the bottom branch, the bulb goes out for a small time when we close the magnetic core. Let us continue the experiment with alternating current! The frequency is half a Hertz. The lighting up of the bulbs tells us the nature of self-inductivity: the current is delay by nearly a fourth of the period length in comparison to the voltage. Let us take the magnetic core out of the coil, thereby decreasing the self-inductivity! | ||
| + | In this case, the two lamps will behave the same. If we put the core back, the current's delay is once again visible. As we increase the frequency, both bulbs will light up less frequently while the one connected in series to the coil grows dimmer until it dies out. Returning to the direct current, let us observe what happens if we suddenly open the core! In this case, the bulb in series flashes and burns out! Not even the putting back the core can undo this. | ||
</wikitex> | </wikitex> | ||
A lap jelenlegi, 2013. július 1., 12:52-kori változata
Az elhangzó szöveg
A kísérlet szereplői: egy 17 Ohmos, 1,2 Henry önindukciójú vasmagos tekercs. A tekercs egy áramkörbe van kapcsolva, amelynek két párhuzamos ágában egy-egy izzó található. A felső egy 17 ohmos ellenállással, az alsó pedig az előbb leírt tekerccsel van sorba kapcsolva. A kísérlet további szereplője egy egyenáramú tápegység. Bekapcsoláskor az indukciós tekerccsel sorba kapcsolt izzó késve kezd világítani. Csökkentsük a vasmag kiszerelésével az önindukciót! Ekkor már szemmel nem érzékelünk időkésést a két izzólámpa felvillanása között. Visszahelyezve a vasmagot az előbbi késés ismét megfigyelhető. Az áram által felmágnesezett zárt vasmagot az áram kikapcsolása után is nehéz megbontani. Szétfeszítés után maradó (remanens) mágnességet már nem tapasztalunk. Figyeljük meg, hogy az első és a második bekapcsolásnál más a késés mértéke, a másodiknál kisebb! Kapcsoljuk be az áramkört, nyitott vasmaggal és figyeljük meg, hogy az alsó ágban a lámpa egy rövid időre kialszik, amikor a vasmagot zárjuk. Folytassuk a kísérletezést váltóárammal! A frekvencia fél Hertz. Az izzók felvillanása árulkodik az öninduktivitás szerepéről: csaknem a periódusidő negyedével késik az áram a feszültséghez képest. Szedjük ki a vasmagot a tekercsből, ezzel csökkentjük az induktivitást! Ekkor a két lámpa egyformán viselkedik. Visszahelyezve a vasmagot ismét látszik az áram késése. A frekvencia növelésével mindkét lámpa szaporábban villog, miközben a tekerccsel sorba kötött egyre halványul, és végül kialszik. Visszatérve az egyenáramú áramforráshoz, vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha a vasmagot hirtelen kinyitjuk! Ekkor nagyot villan a tekerccsel sorbakötött lámpa és kiég! Ezen még vasmag visszahelyezése sem segít.
Electric self-induction I.
The experiments requires: a 1.7 Ohm, 1.2 Henry self-inducing iron coil with a magnetic core. The coil is connected to a circuit, which has two bulbs on parallel branches. The experiment also needs a direct current source. When turned on, the bulb connected parallel to the inductive coil lights up later than the other. By stripping the magnetic core, we can decrease the self-induction! We can no longer see any delay between the two light bulbs when they turn on. If we put the core back, the delay is once again visible. Once the magnetic core is magnetized by the current, it is difficult to undo even after the current is turned off. After we take it apart, however, there is no remaining magnetism. Let us observe that the first and second delays are longer, than the third! Let us turn on the circuit with an open magnetic core and let us observe that in the bottom branch, the bulb goes out for a small time when we close the magnetic core. Let us continue the experiment with alternating current! The frequency is half a Hertz. The lighting up of the bulbs tells us the nature of self-inductivity: the current is delay by nearly a fourth of the period length in comparison to the voltage. Let us take the magnetic core out of the coil, thereby decreasing the self-inductivity! In this case, the two lamps will behave the same. If we put the core back, the current's delay is once again visible. As we increase the frequency, both bulbs will light up less frequently while the one connected in series to the coil grows dimmer until it dies out. Returning to the direct current, let us observe what happens if we suddenly open the core! In this case, the bulb in series flashes and burns out! Not even the putting back the core can undo this.
