„Félvezető termoelem és Peltier-elem vizsgálata” változatai közötti eltérés
| (6 szerkesztő 42 közbeeső változata nincs mutatva) | |||
| 31. sor: | 31. sor: | ||
==Elméleti összefoglaló== | ==Elméleti összefoglaló== | ||
| − | A [[Hőmérsékletérzékelők hitelesítése]] című mérés elméleti részében részletesebben foglalkoztunk a két vezetőből készült termoelemek működésével és alkalmazásával. Most az ott elmondottakra is támaszkodunk. | + | <!--A [[Hőmérsékletérzékelők hitelesítése]] című mérés elméleti részében részletesebben foglalkoztunk a két vezetőből készült termoelemek működésével és alkalmazásával. Most az ott elmondottakra is támaszkodunk. |
| − | + | --> | |
===Termoelektromos jelenségek=== | ===Termoelektromos jelenségek=== | ||
| 53. sor: | 53. sor: | ||
===Félvezető termoelem=== | ===Félvezető termoelem=== | ||
| − | + | Két különböző fém érintkezésekor a két fém között elektromos feszültség mérhető. Ez a feszültség az ún. kontaktpotenciál, melynek nagysága az érintkező fémek anyagi minőségétől és az érintkezési pont hőmérsékletétől függ. Tehát két fémből ('''1''' és '''2''') létrehozhatunk egy ún. termoelemet ([[#fig:1|1/a ábra]]), amiben az '''A''' és '''B''' pontok között mérhető feszültség a '''C''' pont $T$ hőmérséklete és az '''A''' és '''B''' pont közös $T_0$ hőmérsékletének különbségétől ($T-T_0$), valamint a két fém anyagi minőségétől függ. A kapott feszültség nem függ a két fém '''C''' pontban történ összeforrasztására használt harmadik fém anyagi minőségétől. A fém termoelemhez hasonlóan, két különböző módon szennyezett félvezetőből is létrehozhatunk termoelemet. Ezek érzékenysége kb. egy nagyságrenddel nagyobb, mint a fémből készült termoelemeké. A félvezető termoelem vázlata az [[#fig:1|1/b ábrán]], perspektivikus rajza pedig az [[#fig:1|1/c ábrán]] látható. | |
| − | A termoelem egyik jellemzője az | + | A termoelem egyik jellemzője az előző részben bevezetett Seebeck-együttható, ami az l°C hőmérséklet-különbség hatására kialakuló termofeszültséget adja meg. |
Az első közelítésben a termoelem üresjárási feszültségének hőmérsékletfüggése az $$U_0=\alpha_{12}\left(T-T_0\right)$$ összefüggéssel adható meg. | Az első közelítésben a termoelem üresjárási feszültségének hőmérsékletfüggése az $$U_0=\alpha_{12}\left(T-T_0\right)$$ összefüggéssel adható meg. | ||
| 70. sor: | 70. sor: | ||
Termoelemünk termikus energia hatására termel villamos energiát. Mekkora hatásfokkal teszi ezt? | Termoelemünk termikus energia hatására termel villamos energiát. Mekkora hatásfokkal teszi ezt? | ||
Erre a kérdésre a következő módon kaphatunk feleletet: | Erre a kérdésre a következő módon kaphatunk feleletet: | ||
| − | A termoelemet belső ellenállásával azonos nagyságú ellenállással terheljük. Ekkor tudjuk kivenni a maximális elektromos teljesítményt. Ehhez a | + | A termoelemet belső ellenállásával azonos nagyságú ellenállással terheljük. Ekkor tudjuk kivenni a maximális elektromos teljesítményt. Ehhez a meleg oldali alumínium tömböt kb. 20 W villamos teljesítménnyel felfűtjük, majd a fűtést kikapcsolva mérjük az időben csökkenő hőmérsékletet és a terhelő ellenálláson jelentkező villamos teljesítményt. Ha feltételezzük, hogy rendszerünk a környezettől jól szigetelt, akkor azt mondhatjuk, hogy a fűtött alumínium tömb által leadott hő hatására nyerünk elektromos teljesítményt. A leadott hőteljesítmény: $$P_h=\frac{{\rm d}Q}{{\rm d}t}=cm\frac{{\rm d}T}{{\rm d}t}$$ ahol $c$ és $m$ az alumínium fajhője ill. a tömb tömege. |
A fentiek alapján termoelem hatásfoka úgy állapítható meg, hogy a $T(t)$ hűlési görbe vizsgált pontján meghatározzuk ${\rm d}T/{\rm d}t$ értékét és az előzőképlet alapján számítjuk a fűtőteljesítményt ($P_h$-t), miközben mérjük az ugyanezen időponthoz tartozó villamos teljesítményt: $$P_v=\frac{U^2}{R}$$ | A fentiek alapján termoelem hatásfoka úgy állapítható meg, hogy a $T(t)$ hűlési görbe vizsgált pontján meghatározzuk ${\rm d}T/{\rm d}t$ értékét és az előzőképlet alapján számítjuk a fűtőteljesítményt ($P_h$-t), miközben mérjük az ugyanezen időponthoz tartozó villamos teljesítményt: $$P_v=\frac{U^2}{R}$$ | ||
| 78. sor: | 78. sor: | ||
A fentiekből a hatásfok hőmérséklet-különbség függése [az $\eta(\Delta T)$ kapcsolat] is meghatározható. | A fentiekből a hatásfok hőmérséklet-különbség függése [az $\eta(\Delta T)$ kapcsolat] is meghatározható. | ||
| − | A termoelem $\eta(\Delta T)$ hatásfokának értékét egy adott $\Delta T$ hőmérsékletkülönbségnél úgy is meghatározhatjuk, hogy az alumíniumtömböt állandó fűtőteljesítménnyel melegítjük. Miután állandósult a hőmérsékletkülönbség, | + | A termoelem $\eta(\Delta T)$ hatásfokának értékét egy adott $\Delta T$ hőmérsékletkülönbségnél úgy is meghatározhatjuk, hogy az alumíniumtömböt állandó, ismert fűtőteljesítménnyel melegítjük. Miután állandósult a hőmérsékletkülönbség, akkor a fűtés teljesítménye megegyezik a $P_h$ leadott hőteljesítménnyel, így a hatásfok egyszerűen meghatározható. |
===Peltier-elem=== | ===Peltier-elem=== | ||
| 93. sor: | 93. sor: | ||
Az elmondottak alapján a Peltier-elem hideg oldalán a hűtőteljesítmény, azaz a hideg oldalról a Peltier-elembe áramló hőteljesítmény: $$P_H=\alpha T_0 I - \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I - \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right),$$ hiszen a határfelület egyik oldalára érkező, illetve a túloldalon a róla továbbhaladó hőáramok előjeles összege megegyezik. | Az elmondottak alapján a Peltier-elem hideg oldalán a hűtőteljesítmény, azaz a hideg oldalról a Peltier-elembe áramló hőteljesítmény: $$P_H=\alpha T_0 I - \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I - \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right),$$ hiszen a határfelület egyik oldalára érkező, illetve a túloldalon a róla továbbhaladó hőáramok előjeles összege megegyezik. | ||
| + | |||
A meleg oldal fűtő teljesítménye: $$P_F=\alpha T_1 I + \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I + \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right)$$ | A meleg oldal fűtő teljesítménye: $$P_F=\alpha T_1 I + \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I + \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right)$$ | ||
| − | Az elektromos teljesítmény: $$P_E=P_F - P_H=\alpha \left(T_1-T_0\right) I + \tau \left(T_1-T_0\right) I + I^2 R=U_p I$$ | + | Az elektromos teljesítmény: $$P_E=P_F - P_H=\alpha \left(T_1-T_0\right) I + \frac{\tau}{d} \left(T_1-T_0\right) I + I^2 R=U_p I$$, |
| + | |||
| + | ahol $U_p$ a Peltier-elem kapcsain mérhető feszültség, $I$ pedig az átfolyó áram nagysága. | ||
| + | |||
| − | A Peltier-elem energetikai folyamatait a [[#fig:2|2 | + | A Peltier-elem energetikai folyamatait a [[#fig:2|2/a. ábra]] szemlélteti. A hőerőgépek és a hűtőgépek működése az ideális Carnot-körfolyamat segítségével közelíthető. Hőerőgépként a Carnot-gép $W$ munkát végez, miközben a rendszer a magasabb $T_1$ hőmérsékletű hőtartályból $Q_1$ hőmennyiséget vesz fel, míg a kisebb $T_0$ hőmérsékletű hőtartálynak $Q_0$ hőt ad le. Az így nyert munka $W=Q_1-Q_0$. A gép hatásfoka illetve maximális hatásfoka pedig rendre $\eta=W/Q_1$ ill. $\eta_{max}=\left(T_1-T_0\right)/T_1$. (Így működik a termoelem.) Hűtőgépként (hőszivattyúként) a Peltier-elem fordított Carnot-gépnek tekinthető. Külső $W$ munka befektetése árán a hidegebb $T_0$ oldalról $Q_0$ hőt von ki, míg a melegebb oldalon $Q_1=W+Q_0$ hőt ad le. A folyamat teljesítménytényezője $\varepsilon=Q_0/W$ ill. $\varepsilon_{max}=T_0/\left(T_1-T_0\right)$. Vegyük észre, hogy $\varepsilon > 1$ is lehet. A hatásfok ill. teljesítménytényező a megfelelő teljesítmények segítségével is kifejezhető. |
{| cellpadding="5" cellspacing="0" align="center" | {| cellpadding="5" cellspacing="0" align="center" | ||
|- | |- | ||
| − | |{{fig2| | + | |{{fig2|peltier_2abra_c.png|fig:2|2. ábra}} |
|- | |- | ||
|} | |} | ||
| − | A Peltier-elem vizsgálatához használt eszköz a félvezető elemből és a két oldalára szerelt fémtömbökből áll ([[#fig:3b|3/b ábra]]). Az egyik tömb vízzel hűthető (így $T_0$ hőmérséklete közel állandó), míg a másik oldal hőszigetelt és fűthető. Ennek megfelelően, a változó hőmérsékletű oldal hőháztartását az alábbi egyenlet írja le: $$cm\frac{{\rm d}T}{{\rm d}t}=-P_h+P_f-\lambda\frac{A}{d}\left(T-T_0\right)$$ ahol $c$ és $m$ a tömb tömege ill. fajhője, $P_h$ a hőszivattyúként működtetett Peltier-elem által kivont hőteljesítmény (a hővezetés figyelembe vétele nélkül), $P_f$ a külső fűtőellenállásból származó fűtőteljesítmény, míg a harmadik tag a Peltier-elemen keresztül hővezetéssel átjutó ismeretlen hőteljesítmény. Termikus egyensúlyban a baloldal 0, vagyis a jobboldali tagok kiejtik egymást. | + | A Peltier-elem vizsgálatához használt eszköz a félvezető elemből és a két oldalára szerelt fémtömbökből áll ([[#fig:3b|3/b. ábra]]). Az egyik tömb vízzel hűthető (így $T_0$ hőmérséklete közel állandó), míg a másik oldal hőszigetelt és fűthető ([[#fig:2b|2/b. ábra]]). Ennek megfelelően, a változó hőmérsékletű oldal hőháztartását az alábbi egyenlet írja le: $$cm\frac{{\rm d}T}{{\rm d}t}=-P_h+P_f-\lambda\frac{A}{d}\left(T-T_0\right)$$ ahol $c$ és $m$ a tömb tömege ill. fajhője, $P_h$ a hőszivattyúként működtetett Peltier-elem által kivont hőteljesítmény (a hővezetés figyelembe vétele nélkül), $P_f$ a külső fűtőellenállásból származó fűtőteljesítmény, míg a harmadik tag a Peltier-elemen keresztül hővezetéssel átjutó ismeretlen hőteljesítmény. Termikus egyensúlyban a baloldal 0, vagyis a jobboldali tagok kiejtik egymást. |
Legyen kezdetben $T=T_0$. Ha a Peltier-elemet a fűtés bekapcsolása nélkül $P=U_p I$ elektromos teljesítmény befektetése mellett működtetjük, $T$ olyan értékre áll be, melynél $P_h=\lambda (A/d)\left(T_0-T\right)$. $P$ növelésével $P_h$, és ezzel a hőmérséklet-különbség is nő. Mivel azonban $\lambda (A/d)$ ismeretlen, a teljesítménytényező így nem határozható meg. | Legyen kezdetben $T=T_0$. Ha a Peltier-elemet a fűtés bekapcsolása nélkül $P=U_p I$ elektromos teljesítmény befektetése mellett működtetjük, $T$ olyan értékre áll be, melynél $P_h=\lambda (A/d)\left(T_0-T\right)$. $P$ növelésével $P_h$, és ezzel a hőmérséklet-különbség is nő. Mivel azonban $\lambda (A/d)$ ismeretlen, a teljesítménytényező így nem határozható meg. | ||
| − | Az $\varepsilon$ teljesítménytényező meghatározásához állandó teljesítménnyel | + | Az $\varepsilon$ teljesítménytényező meghatározásához olyan elrendezésben használjuk a Peltier-elemet, hogy a külső fűtés a 'hideg' oldalnál legyen, a 'meleg' oldalt pedig a vízhűtéssel állandó hőmérsékleten tartjuk. Ilyenkor állandó teljesítménnyel működtetve a Peltier-elemet nézzük különböző $P_f$ külső fűtőteljesítmény mellett a kialakuló $T_0-T$ egyensúlyi hőmérséklet-különbségeket. Alkalmasan választott fűtőteljesítmény esetén a két oldal közti hőmérséklet-különbség eltűnik. Ekkor a $P_f=U_f I_f$ fűtőteljesítmény éppen megegyezik a Peltier-elem által a vízhűtött oldalra átszivattyúzott $P_h=\dot Q_0$ hőteljesítménnyel: $P_h=P_f$ (lásd: [[#fig:2|2./c. ábra]]), vagyis a teljesítménytényező az $\varepsilon=P_f/P$ összefüggés alapján számítható, hiszen $P$ a fordított Carnot-gép egységnyi idő alatt bevitt külső munkája, $\dot W$. |
Akkor, amikor a hőmérséklet-különbség eltűnik, meghatározható a Peltier-elem belső ellenállása és a Peltier-együttható értéke is. $\Delta T=0$ esetében nem keletkezik termofeszültség, így a Peltier-elem belső ellenállása az $$R=\frac{U_p}{I}$$ képlettel meghatározható. $\Delta T=0$ estében nincsen hővezetés (és Thomson-hő) se, így a Peltier-együttható a definiáló képlet alapján könnyen kifejezhető: $$\pi=\frac{P_P}{I}=\frac{P_f+\frac{1}{2}P}{I}=\frac{P_f}{I}+\frac{U_p}{2}$$ (A Peltier-elemnek a fűtőellenállás által leadott teljesítményt és a Peltier-elemre kapcsolt, Joule-hőként felszabaduló elektromos teljesítmény felét kell átszivattyúznia.) | Akkor, amikor a hőmérséklet-különbség eltűnik, meghatározható a Peltier-elem belső ellenállása és a Peltier-együttható értéke is. $\Delta T=0$ esetében nem keletkezik termofeszültség, így a Peltier-elem belső ellenállása az $$R=\frac{U_p}{I}$$ képlettel meghatározható. $\Delta T=0$ estében nincsen hővezetés (és Thomson-hő) se, így a Peltier-együttható a definiáló képlet alapján könnyen kifejezhető: $$\pi=\frac{P_P}{I}=\frac{P_f+\frac{1}{2}P}{I}=\frac{P_f}{I}+\frac{U_p}{2}$$ (A Peltier-elemnek a fűtőellenállás által leadott teljesítményt és a Peltier-elemre kapcsolt, Joule-hőként felszabaduló elektromos teljesítmény felét kell átszivattyúznia.) | ||
| − | + | <!--====Peltier-elem ideális meghajtása==== | |
| + | Ha egy Peltier-elemet hűtésre szeretnénk használni, akkor felmerülhet a kérdés, hogy milyen árammal kell meghajtanunk az eszközt, ha a lehető legnagyobb hőmérséklekülönbséget szeretnénk elérni. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához írjuk fel újra a hideg oldalról elvont (Peltier-elembe áramló) hőteljesítmény: $$P_H=\alpha T_0 I - \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I - \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right)$$. | ||
| + | Ha a hideg oldalt nem éri semmilyen fűtőteljesítmény, akkor fenti egyenletből az alábbi egyenletet kapjuk: $$P_H=\alpha T_0 I - \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I - \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right),$$.--> | ||
==Mérési elrendezés== | ==Mérési elrendezés== | ||
| 141. sor: | 147. sor: | ||
*''A mérés elvégzéséhez és a mérési napló elkészítéséhez a dőlt betűs részekben adunk segítséget.'' | *''A mérés elvégzéséhez és a mérési napló elkészítéséhez a dőlt betűs részekben adunk segítséget.'' | ||
| + | |||
| + | '''FELADATOK ELSŐ ALKALOMMAL''' | ||
| + | |||
| + | '''FIGYELEM!''' A vízkör csapját a mérésvezető kezeli és a mérés előtt beállítja a megfelelő vízáramot! NE nyúljon a csaphoz! Ha szivárgást tapasztal, akkor jelezze a mérésvezetőnek! | ||
| + | |||
| + | '''0.''' A mérés megkezdése előtt csatlakoztassa a kábeleket az eszközhöz! | ||
| + | * '' A fűtőellenállás (átlátszó szigetelés) és a Peltier-cella (fekete és piros szigetelés) használja a sárga (fűtés) és piros-fekete (Peltier-cella) banándugókkal ellátott vastag vezetékeket és a WAGO-típusú csatlakozókat! | ||
| + | * '' A hőmérők (vízkör és változó hőmérsékletű oldal) bekötéséhez használja a kék és zöld banándugókkal ellátott vezetékeket és a sorkapcsokat (az alaplap széléhez közelebbi sorkapocs tartozik a vízkör hőmérőhöz)! | ||
| + | * '' A mérés végén ne felejtse el szétszerelni az elrendezést! | ||
'''1.''' Határozza meg a félvezető termoelem elektromotoros erejét a hőmérséklet függvényében! Ábrázolja az elektromotoros erő – hőmérséklet-különbség összefüggést és határozza meg a Seebeck-állandót. | '''1.''' Határozza meg a félvezető termoelem elektromotoros erejét a hőmérséklet függvényében! Ábrázolja az elektromotoros erő – hőmérséklet-különbség összefüggést és határozza meg a Seebeck-állandót. | ||
| − | A fűtőellenállásra kezdetben kb. | + | A fűtőellenállásra kezdetben kb. 5 V, majd egyre nagyobb ('''max. 15 V''') feszültséget kapcsolva folyamatosan fűtse a meleg oldalt, és néhány percenként (amikor a változás lelassul) olvassa le a hőmérséklet (ellenállás) és üresjárati feszültség értékeket. |
| − | * ''Az ellenállás alapján számított hőmérséklet:'' $$t(^{\circ} C)=\frac{1}{0,0039}\left(\frac{R(\Omega)}{ | + | * ''Az ellenállás alapján számított hőmérséklet:'' $$t(^{\circ} C)=\frac{1}{0,0039}\left(\frac{R(\Omega)}{1000}-1\right)$$ |
'''2/a''' Határozza meg a termoelem belső ellenállását! | '''2/a''' Határozza meg a termoelem belső ellenállását! | ||
Az első feladat utolsó fűtőteljesítményének beállított értékén folytassa a fűtést a véghőmérséklet eléréséig, és ott határozza meg a termoelem belső ellenállását. | Az első feladat utolsó fűtőteljesítményének beállított értékén folytassa a fűtést a véghőmérséklet eléréséig, és ott határozza meg a termoelem belső ellenállását. | ||
| − | * ''Ilyen mérést végzett már a [[Hőmérsékletérzékelők hitelesítése]] közben is!'' | + | <!-- * ''Ilyen mérést végzett már a [[Hőmérsékletérzékelők hitelesítése]] közben is!''--> |
* ''Emlékeztetőül: A termoelem belső ellenállásához mérni kell'' | * ''Emlékeztetőül: A termoelem belső ellenállásához mérni kell'' | ||
** ''a termoelem üresjárati feszültségét ($U_0$),'' | ** ''a termoelem üresjárati feszültségét ($U_0$),'' | ||
| 164. sor: | 179. sor: | ||
A terhelés hatására csökkenni fog a kialakult hőmérséklet-különbség. Várja meg, amíg a hőmérséklet-különbség egy új értéken állandósul. Mérje meg ekkor a termoelem kimenetén (a terhelő ellenálláson) a kapocsfeszültséget. Számítsa ki a terhelő ellenálláson leadott teljesítményt (a hasznos teljesítményt) és – a fűtőteljesítmény ismeretében – a termoelem hatásfokát. | A terhelés hatására csökkenni fog a kialakult hőmérséklet-különbség. Várja meg, amíg a hőmérséklet-különbség egy új értéken állandósul. Mérje meg ekkor a termoelem kimenetén (a terhelő ellenálláson) a kapocsfeszültséget. Számítsa ki a terhelő ellenálláson leadott teljesítményt (a hasznos teljesítményt) és – a fűtőteljesítmény ismeretében – a termoelem hatásfokát. | ||
| − | '''3.''' Mérje meg | + | '''3.''' Mérje meg 0,5 A Peltier-áram esetén (a fűtőtest kiiktatásával) a kialakuló hőmérséklet-különbséget! |
* ''A tápegységet áramgenerátoros üzemmódban használja!'' | * ''A tápegységet áramgenerátoros üzemmódban használja!'' | ||
* ''Az áramerősséget a kimenetek rövidre zárása mellett állítsa be!'' | * ''Az áramerősséget a kimenetek rövidre zárása mellett állítsa be!'' | ||
| 171. sor: | 186. sor: | ||
Mérje a hőmérsékletet 10 percig és a függelékben megadott összefüggések illesztésével határozza meg a kialakuló max. (állandósult) hőmérséklet-különbséget! | Mérje a hőmérsékletet 10 percig és a függelékben megadott összefüggések illesztésével határozza meg a kialakuló max. (állandósult) hőmérséklet-különbséget! | ||
* ''A változó hőmérsékletű (a Peltier-elemmel hűtött) oldal hőmérsékletét számítógépes adatgyűjtő segítségével mérje az idő függvényében.'' | * ''A változó hőmérsékletű (a Peltier-elemmel hűtött) oldal hőmérsékletét számítógépes adatgyűjtő segítségével mérje az idő függvényében.'' | ||
| + | |||
| + | |||
| + | ''A termikus egyensúly beállása viszonylag hosszú időt igényel. Ezért a $T_\infty$ véghőmérséklet meghatározásánál kihasználjuk, hogy a fűthető oldal hőmérsékletének ($T$) időbeli változása jó közelítéssel exponenciális jellegű: $$T(t)=T_\infty+\left(T_0-T_\infty\right)\exp(-t/\tau)$$ ahol $T_0$ a hőmérséklet kezdeti értéke, míg $\tau$ a hőmérséklet-változás karakterisztikus ideje.'' | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''FIGYELEM!''' A második alkalomra az eddigi feladatok előzetes kiértékelését el kell végezni és meg kell mutatni a mérésvezetőnek. | ||
| + | |||
| + | '''FELADATOK MÁSODIK ALKALOMMAL''' | ||
| + | |||
| + | '''Ha az első mérési alkalommal elvégzett feladatok kiértékelése során probléma adódott a mért adatok helytelensége miatt, akkor elsőként ezeket a mérési feladatokat végezze el újra.''' | ||
'''4.''' Mérje rögzített Peltier-áram és különböző fűtőteljesítmények mellett a kialakuló hőmérséklet-különbségeket és ábrázolja ezeket! | '''4.''' Mérje rögzített Peltier-áram és különböző fűtőteljesítmények mellett a kialakuló hőmérséklet-különbségeket és ábrázolja ezeket! | ||
| − | Peltier-áram: | + | Peltier-áram: 0,5 A, fűtőteljesítmények: 2-12 W között 2 W-os lépésekben. A Peltier-elemet működtető tápegységet az előző feladathoz hasonlóan áramgenerátoros üzemmódban használja, és minden esetben írja fel az egyensúly közelében kialakuló feszültségértékeket is! Mérje a hőmérsékletet esetenként 10 percig és a függelékben megadott összefüggések illesztésével határozza meg a fenti teljesítményeknél kialakuló max. hőmérséklet-különbségeket! |
* ''A változó hőmérsékletű (a Peltier-elemmel hűtött, a fűtőellenállással viszont fűtött) oldal hőmérsékletét számítógépes adatgyűjtő segítségével mérje az idő függvényében.'' | * ''A változó hőmérsékletű (a Peltier-elemmel hűtött, a fűtőellenállással viszont fűtött) oldal hőmérsékletét számítógépes adatgyűjtő segítségével mérje az idő függvényében.'' | ||
* ''Figyelem! A Peltier-feszültség (állandó Peltier-áram mellett) a hőmérséklet-különbség változásával változik. Mi ennek az oka?'' | * ''Figyelem! A Peltier-feszültség (állandó Peltier-áram mellett) a hőmérséklet-különbség változásával változik. Mi ennek az oka?'' | ||
| 182. sor: | 207. sor: | ||
* ''A Peltier-elem belső ellenállására kapott eredményét hasonlítsa össze a termoelem belső ellenállásával.'' | * ''A Peltier-elem belső ellenállására kapott eredményét hasonlítsa össze a termoelem belső ellenállásával.'' | ||
| − | '''6.''' | + | '''6.''' Az 5. feladatban meghatározott nulla hőmérséklet-különbséghez tartozó fűtőteljesítményt felhasználva próbáljon meg méréseket (2-3 mérés) végezni a tényleges nulla hőmérséklet-különbség közelében! |
| − | + | * ''Egészítse ki korábbi eredményeit az új eredményekkel és pontosítsa a számításait! | |
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | * '' | + | |
| + | '''7.''' Határozza meg a Peltier-együtthatót! A Seebeck-együttható és a Peltier-együttható ismeretében számítsa ki a $T_0$ abszolút hőmérsékletet! | ||
</wlatex> | </wlatex> | ||
A lap jelenlegi, 2024. április 16., 21:44-kori változata
A mérés célja:
- elmélyíteni a hallgatók termoelektromos effektusokkal kapcsolatos ismereteit,
- megismertetni a hallgatókat a félvezető termoelemmel és a Peltier-elemmel (termoelektromos hűtő elemmel).
Ennek érdekében:
- összefoglaljuk a félvezető termoelemmel és a Peltier-elemmel kapcsolatos elméleti tudnivalókat,
- mérések segítségével meghatározzuk a félvezető termoelem és a Peltier-elem fontosabb jellemzőit,
- a mért Seebeck és Peltier együttható hányadosából meghatározzuk az abszolút hőmérsékletet.
Tartalomjegyzék |
Elméleti összefoglaló
Termoelektromos jelenségek
A félvezető termoelem és a Peltier-elem működését termoelektromos és hőtani folyamatok határozzák meg. A termoelektromos jelenségek elektromos és hőtani folyamatok közötti kapcsolatokat adnak meg. Összefoglalónkat ezen effektusok (a Seebeck-, a Peltier-, a Thomson-effektus) és a Joule-hő ismertetésével kezdjük, majd a tisztán hőtani folyamatok leírásával folytatjuk, míg végül megvizsgáljuk ezek együttes hatását a termoelem és a Peltier-elem viselkedésére.
A termoelektromos jelenségek fémek esetében is fellépnek, de az effektusok sokkal erősebbek félvezetők alkalmazásakor: például egy félvezető termoelem hőfoktényezője egy nagyságrenddel nagyobb, mint egy fém termoelemé. Ezért a gyakorlatban használt Peltier-elemek (termoelektromos hűtőelemek) is félvezetőkből készülnek és a mérésen is ilyet használunk. Egy n- és p-típusú félvezetőből kialakított termoelemet mutat az (1/b ábra).
- Ha az A és B pont
hőmérsékleten van és C pont hőmérséklete 
, (
) az A és B pont között 
feszültséget mérhetünk. Ez a Seebeck-effektus. Az effektusra jellemző az anyagtól és hőmérséklettől függő 
állandót az egyenlettel definiáljuk.![\[\alpha = \left( \frac{{\rm d}U}{{\rm d}T}\right)_{T_0}\]](/images/math/3/6/4/364e5e0253bdac838e57410d28fa5841.png)
- Ha a fenti összeállításon áram folyik, az áram irányától függően a C pontban hő szabadul fel, vagy hő nyelődik el. Ez a Peltier-effektus. Az egységnyi idő alatt felszabaduló vagy elnyelt hőnek megfelelő hőteljesítmény (
) arányos az 
árammal: ahol![\[P_P=\frac{{\rm d}Q}{{\rm d}t}=\pi I=\alpha TI\]](/images/math/8/e/1/8e19e4403c9d7cdfc53f61e0f8f112d0.png)
a hő, 
a Peltier-együttható, az abszolút hőmérséklet, míg a Seebeck-együttható.
- Amikor áram folyik olyan homogén vezetőben, amelyben az áram irányába eső
gradiens van, az áram és a hőmérséklet gradiens irányától, valamint a vezető anyagától függően hő szabadul fel, vagy nyelődik el. Ez a Thomson-effektus. Az időegység alatt a vezető egységnyi hosszúságú részében fejlődő Thomson-hő arányos az áramerősséggel és a hőmérséklet gradienssel: ahol![\[P_T=- \tau \frac{{\rm d}T}{{\rm d}x} I\]](/images/math/b/8/f/b8fed7328e61488504e5b110df6a8500.png)
a vezető anyagától és a hőmérséklettől függő előjeles mennyiség, a Thomson-állandó. A Thomson-hő pozitív előjelű – azaz hő szabadul fel –, ha pozitív előjelű és az áram a magasabb hőmérsékletű hely felől az alacsonyabb hőmérsékletű hely felé folyik.
- Az árammal átjárt vezetőben hő szabadul fel: az úgynevezett Joule-hő. A Joule-törvény értelmében a teljesítmény, ha
ellenállású vezetőn áram folyik: ![\[P_J=I^2 R\]](/images/math/f/8/5/f851d9ebcaeef098ac2b7d78be385ec0.png)
- Az eszköz működésével kapcsolatos "tisztán" hőtani folyamatok közül egyedül az elem belsejében lejátszódó hővezetés hatását vesszük figyelembe. Ha a meleg oldal
és a hideg oldal hőmérsékletű (
), akkor a meleg oldalról a hideg oldal felé lejátszódó hővezetés teljesítménye: ahol![\[P_v=\lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right)\]](/images/math/9/8/b/98b12672b52c06282f9b5925504b75ac.png)
a hővezető-képesség, 
az elem keresztmetszetének területe és 
a vastagság. A termoelemként és Peltier-elemként is használható eszköz vázlata a 1/d ábrán látható.
 |
Félvezető termoelem
Két különböző fém érintkezésekor a két fém között elektromos feszültség mérhető. Ez a feszültség az ún. kontaktpotenciál, melynek nagysága az érintkező fémek anyagi minőségétől és az érintkezési pont hőmérsékletétől függ. Tehát két fémből (1 és 2) létrehozhatunk egy ún. termoelemet (1/a ábra), amiben az A és B pontok között mérhető feszültség a C pont hőmérséklete és az A és B pont közös hőmérsékletének különbségétől (
), valamint a két fém anyagi minőségétől függ. A kapott feszültség nem függ a két fém C pontban történ összeforrasztására használt harmadik fém anyagi minőségétől. A fém termoelemhez hasonlóan, két különböző módon szennyezett félvezetőből is létrehozhatunk termoelemet. Ezek érzékenysége kb. egy nagyságrenddel nagyobb, mint a fémből készült termoelemeké. A félvezető termoelem vázlata az 1/b ábrán, perspektivikus rajza pedig az 1/c ábrán látható.
A termoelem egyik jellemzője az előző részben bevezetett Seebeck-együttható, ami az l°C hőmérséklet-különbség hatására kialakuló termofeszültséget adja meg.
Az első közelítésben a termoelem üresjárási feszültségének hőmérsékletfüggése az![\[U_0=\alpha_{12}\left(T-T_0\right)\]](/images/math/8/a/3/8a36d45ed879e5f441899449647d09e2.png)
darab p-n átmenetet tartalmaz, amelyek elektromosan sorba kapcsolódnak (1/d ábra), így feszültségük összeadódik: ![\[U=kU_0\]](/images/math/5/c/a/5ca23c43b7432bab2f5412f77f318ebc.png)
Az átmenetek két alumínium lemezhez csatlakoznak, jó hővezető, de elektromosan szigetelő réteggel (1/d ábra). Az alumínium lemezek közül az egyik (a meleg oldal) hőmérsékleten, míg a másik (a hideg oldal) hőmérsékleten van. Ilyen módon az elemek hőtani szempontból párhuzamosan kapcsolódnak.
Vizsgálatainkhoz a termoelemet két hőcserélő közé helyezzük (3/a ábra). A hideg oldalhoz csatlakozó hőcserélőn (alumínium tömb) csapvizet vezetünk keresztül és ennek az oldalnak a hőmérsékletét állandó () értéken tartjuk. A meleg oldalhoz csatlakozó alumínium tömbben ellenállás fűtőtest van, amit alacsony feszültségű külső áramforrás segítségével működtetünk. Így a meleg oldal hőmérsékletét változtatni tudjuk.
Ha különböző hőmérsékletek mellett megmérjük a termoelem 
üresjárási feszültségét, az – 
összefüggést ábrázolva egyenest kapunk. Az egyenes meredeksége a Seebeck-együttható.
A termoelem fontos jellemzője a belső ellenállása. A belső ellenállást a Hőmérsékletérzékelők hitelesítése című jegyzetben leírtak (6. feladat) szerint mérhető.
Termoelemünk termikus energia hatására termel villamos energiát. Mekkora hatásfokkal teszi ezt? Erre a kérdésre a következő módon kaphatunk feleletet:
A termoelemet belső ellenállásával azonos nagyságú ellenállással terheljük. Ekkor tudjuk kivenni a maximális elektromos teljesítményt. Ehhez a meleg oldali alumínium tömböt kb. 20 W villamos teljesítménnyel felfűtjük, majd a fűtést kikapcsolva mérjük az időben csökkenő hőmérsékletet és a terhelő ellenálláson jelentkező villamos teljesítményt. Ha feltételezzük, hogy rendszerünk a környezettől jól szigetelt, akkor azt mondhatjuk, hogy a fűtött alumínium tömb által leadott hő hatására nyerünk elektromos teljesítményt. A leadott hőteljesítmény:![\[P_h=\frac{{\rm d}Q}{{\rm d}t}=cm\frac{{\rm d}T}{{\rm d}t}\]](/images/math/e/2/8/e28d4a5214ef0ca6a27ed7485adb0d04.png)
és 
az alumínium fajhője ill. a tömb tömege.
A fentiek alapján termoelem hatásfoka úgy állapítható meg, hogy a 
hűlési görbe vizsgált pontján meghatározzuk 
értékét és az előzőképlet alapján számítjuk a fűtőteljesítményt (
-t), miközben mérjük az ugyanezen időponthoz tartozó villamos teljesítményt: ![\[P_v=\frac{U^2}{R}\]](/images/math/3/d/b/3db28c3ca3a2c9c387570126bec8dc47.png)
![\[\eta=\frac{P_v}{P_h}\]](/images/math/9/3/e/93e2426418e8a61098f3710c155984ad.png)
A fentiekből a hatásfok hőmérséklet-különbség függése [az 
kapcsolat] is meghatározható.
A termoelem hatásfokának értékét egy adott 
hőmérsékletkülönbségnél úgy is meghatározhatjuk, hogy az alumíniumtömböt állandó, ismert fűtőteljesítménnyel melegítjük. Miután állandósult a hőmérsékletkülönbség, akkor a fűtés teljesítménye megegyezik a leadott hőteljesítménnyel, így a hatásfok egyszerűen meghatározható.
Peltier-elem
Az előzőekben áttekintett effektusok eredményeként röviden összefoglalva a vizsgált Peltier-elem belsejében a következő folyamatok játszódnak le:
- Az áram irányától függően a Peltier-effektus miatt az egyik oldalon az átmenetnél hő nyelődik el (hideg oldal, hőmérsékleten), másik oldalon hő szabadul fel (meleg oldal, hőmérsékleten).
- A Thomson-effektus következtében a félvezető elemek anyagától (és az áramiránytól) függően az elem belsejében hő szabadul fel vagy nyelődik el. Ez a Peltier-elem két felületén egyenlő mértékű.
- A Joule-hő következtében az elem belsejében hő fejlődik. Ezt egyszerűség kedvéért úgy tekintjük, hogy egyenlő arányban jut a két felületre.
- A hővezetés eredménye egy a meleg oldalról a hideg oldal felé történő hőáramlás.
![\[P_H=\alpha T_0 I - \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I - \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right),\]](/images/math/4/e/1/4e1b626d553a554e0296e92b14eede75.png)
![\[P_F=\alpha T_1 I + \tau \frac{T_1-T_0}{2 d} I + \frac{I^2 R}{2} - \lambda \frac{A}{d}\left(T_1-T_0\right)\]](/images/math/f/9/5/f9567148960953b2cde1bf1060c89dc9.png)
![\[P_E=P_F - P_H=\alpha \left(T_1-T_0\right) I + \frac{\tau}{d} \left(T_1-T_0\right) I + I^2 R=U_p I\]](/images/math/f/f/6/ff654018f5ca0feb3b714427722c05d1.png)
ahol 
a Peltier-elem kapcsain mérhető feszültség, pedig az átfolyó áram nagysága.
A Peltier-elem energetikai folyamatait a 2/a. ábra szemlélteti. A hőerőgépek és a hűtőgépek működése az ideális Carnot-körfolyamat segítségével közelíthető. Hőerőgépként a Carnot-gép 
munkát végez, miközben a rendszer a magasabb hőmérsékletű hőtartályból 
hőmennyiséget vesz fel, míg a kisebb hőmérsékletű hőtartálynak 
hőt ad le. Az így nyert munka 
. A gép hatásfoka illetve maximális hatásfoka pedig rendre 
ill. 
. (Így működik a termoelem.) Hűtőgépként (hőszivattyúként) a Peltier-elem fordított Carnot-gépnek tekinthető. Külső munka befektetése árán a hidegebb oldalról hőt von ki, míg a melegebb oldalon 
hőt ad le. A folyamat teljesítménytényezője 
ill. 
. Vegyük észre, hogy 
is lehet. A hatásfok ill. teljesítménytényező a megfelelő teljesítmények segítségével is kifejezhető.
 |
hőmérséklete közel állandó), míg a másik oldal hőszigetelt és fűthető (2/b. ábra). Ennek megfelelően, a változó hőmérsékletű oldal hőháztartását az alábbi egyenlet írja le: ![\[cm\frac{{\rm d}T}{{\rm d}t}=-P_h+P_f-\lambda\frac{A}{d}\left(T-T_0\right)\]](/images/math/4/9/7/4974f0d6e88567d38537a08d0fa163c0.png)
és a tömb tömege ill. fajhője, a hőszivattyúként működtetett Peltier-elem által kivont hőteljesítmény (a hővezetés figyelembe vétele nélkül), 
a külső fűtőellenállásból származó fűtőteljesítmény, míg a harmadik tag a Peltier-elemen keresztül hővezetéssel átjutó ismeretlen hőteljesítmény. Termikus egyensúlyban a baloldal 0, vagyis a jobboldali tagok kiejtik egymást.
Legyen kezdetben 
. Ha a Peltier-elemet a fűtés bekapcsolása nélkül 
elektromos teljesítmény befektetése mellett működtetjük, olyan értékre áll be, melynél 
. 
növelésével , és ezzel a hőmérséklet-különbség is nő. Mivel azonban 
ismeretlen, a teljesítménytényező így nem határozható meg.
Az 
teljesítménytényező meghatározásához olyan elrendezésben használjuk a Peltier-elemet, hogy a külső fűtés a 'hideg' oldalnál legyen, a 'meleg' oldalt pedig a vízhűtéssel állandó hőmérsékleten tartjuk. Ilyenkor állandó teljesítménnyel működtetve a Peltier-elemet nézzük különböző külső fűtőteljesítmény mellett a kialakuló 
egyensúlyi hőmérséklet-különbségeket. Alkalmasan választott fűtőteljesítmény esetén a két oldal közti hőmérséklet-különbség eltűnik. Ekkor a 
fűtőteljesítmény éppen megegyezik a Peltier-elem által a vízhűtött oldalra átszivattyúzott 
hőteljesítménnyel: 
(lásd: 2./c. ábra), vagyis a teljesítménytényező az 
összefüggés alapján számítható, hiszen a fordított Carnot-gép egységnyi idő alatt bevitt külső munkája, 
.
esetében nem keletkezik termofeszültség, így a Peltier-elem belső ellenállása az ![\[R=\frac{U_p}{I}\]](/images/math/8/f/c/8fcf5ac5ef5c2191702231429f90bc87.png)
estében nincsen hővezetés (és Thomson-hő) se, így a Peltier-együttható a definiáló képlet alapján könnyen kifejezhető: ![\[\pi=\frac{P_P}{I}=\frac{P_f+\frac{1}{2}P}{I}=\frac{P_f}{I}+\frac{U_p}{2}\]](/images/math/9/f/e/9fee851f9dd934dd2abf0609f0720cdc.png)
Mérési elrendezés
A termoelem és a Peltier-elem vizsgálatához – kicsit különböző elrendezésben – ugyanazt az eszközt használjuk (3/a és 3/b ábra). A mérőeszköz két 50 g-os alumínium tömbből ill. közöttük elhelyezkedő 98 db sorba kötött p-n átmenetből áll. Az eszköznek a külső környezettel történő hőcseréjét többrétegű szigetelés akadályozza. Az egyik tömb hőmérsékletét vízhűtés rögzíti, míg a másik oldal egy tápegységgel (max. 25 V, 5 A) fűthető. A fűtőteljesítményt áram- és feszültségmérés alapján, az alumínium tömbök hőmérsékletét a Pt-hőmérők ellenállásából a![\[t(^{\circ} C)=\frac{1}{0,0039}\left(\frac{R(\Omega)}{100}-1\right)\]](/images/math/0/d/2/0d25315bcda86bb1d6a2a5b6717b0833.png)
A termoelem kimenetén mérhető a termofeszültség és a terhelő áram (3/a ábra).
A Peltier-elem működtetéséhez egy másik tápegységet (max. 40 V, 10 A) használunk (3/b ábra). A Peltier-teljesítményt áram- és feszültségmérés alapján számítjuk.
 |
 |
 |
Mérési feladatok
A méréshez rendelkezésre álló eszközök
- A mérés elvégzéséhez és a mérési napló elkészítéséhez a dőlt betűs részekben adunk segítséget.
FELADATOK ELSŐ ALKALOMMAL
FIGYELEM! A vízkör csapját a mérésvezető kezeli és a mérés előtt beállítja a megfelelő vízáramot! NE nyúljon a csaphoz! Ha szivárgást tapasztal, akkor jelezze a mérésvezetőnek!
0. A mérés megkezdése előtt csatlakoztassa a kábeleket az eszközhöz!
- A fűtőellenállás (átlátszó szigetelés) és a Peltier-cella (fekete és piros szigetelés) használja a sárga (fűtés) és piros-fekete (Peltier-cella) banándugókkal ellátott vastag vezetékeket és a WAGO-típusú csatlakozókat!
- A hőmérők (vízkör és változó hőmérsékletű oldal) bekötéséhez használja a kék és zöld banándugókkal ellátott vezetékeket és a sorkapcsokat (az alaplap széléhez közelebbi sorkapocs tartozik a vízkör hőmérőhöz)!
- A mérés végén ne felejtse el szétszerelni az elrendezést!
1. Határozza meg a félvezető termoelem elektromotoros erejét a hőmérséklet függvényében! Ábrázolja az elektromotoros erő – hőmérséklet-különbség összefüggést és határozza meg a Seebeck-állandót. A fűtőellenállásra kezdetben kb. 5 V, majd egyre nagyobb (max. 15 V) feszültséget kapcsolva folyamatosan fűtse a meleg oldalt, és néhány percenként (amikor a változás lelassul) olvassa le a hőmérséklet (ellenállás) és üresjárati feszültség értékeket.
- Az ellenállás alapján számított hőmérséklet:
![\[t(^{\circ} C)=\frac{1}{0,0039}\left(\frac{R(\Omega)}{1000}-1\right)\]](/images/math/f/c/a/fcadf1b454dd0b4ad9198594889f5794.png)
2/a Határozza meg a termoelem belső ellenállását! Az első feladat utolsó fűtőteljesítményének beállított értékén folytassa a fűtést a véghőmérséklet eléréséig, és ott határozza meg a termoelem belső ellenállását.
- Emlékeztetőül: A termoelem belső ellenállásához mérni kell
- a termoelem üresjárati feszültségét (),
- a termoelem áramát egy ismert ellenálláson keresztül (). Ez az ismert ellenállás maga az árammérő is lehet, pl. 20 mA vagy 200 mA méréshatáron.
- Az árammérő ellenállását (
, ami természetesen függ a méréshatártól) egy ellenállásmérő segítségével lehet megmérni. Az ellenállásmérőt egyszerűen rákötjük a – más áramkörbe ezalatt be nem kötött! –, megfelelő méréshatárra beállított árammérőre.
- , és ismeretében az
belső ellenállás számolható.
- a termoelem üresjárati feszültségét (
- Milyen méréshatárra állított árammérővel terheli a termoelemet? Miért?
- Mekkora az árammérő belső ellenállása ezen a méréshatáron?
- Hogyan fejezhető ki a mért mennyiségek segítségével?
2/b Határozza meg a termoelem hatásfokát!
A belső ellenállás meghatározása után kapcsoljon a belső ellenállással kb. megegyező ellenállást a termoelem kivezetéseire. Ehhez használjon ellenállásdekádot.
A terhelés hatására csökkenni fog a kialakult hőmérséklet-különbség. Várja meg, amíg a hőmérséklet-különbség egy új értéken állandósul. Mérje meg ekkor a termoelem kimenetén (a terhelő ellenálláson) a kapocsfeszültséget. Számítsa ki a terhelő ellenálláson leadott teljesítményt (a hasznos teljesítményt) és – a fűtőteljesítmény ismeretében – a termoelem hatásfokát.
3. Mérje meg 0,5 A Peltier-áram esetén (a fűtőtest kiiktatásával) a kialakuló hőmérséklet-különbséget!
- A tápegységet áramgenerátoros üzemmódban használja!
- Az áramerősséget a kimenetek rövidre zárása mellett állítsa be!
- A feszültséglimitet (üresjáratban) 3 V-ra állítsa be!
- Hameg multiméterekkel mérje a Peltier-áramot és (a Peltier-elem kivezetésein) a Peltier-feszültséget!
Mérje a hőmérsékletet 10 percig és a függelékben megadott összefüggések illesztésével határozza meg a kialakuló max. (állandósult) hőmérséklet-különbséget!
- A változó hőmérsékletű (a Peltier-elemmel hűtött) oldal hőmérsékletét számítógépes adatgyűjtő segítségével mérje az idő függvényében.
véghőmérséklet meghatározásánál kihasználjuk, hogy a fűthető oldal hőmérsékletének () időbeli változása jó közelítéssel exponenciális jellegű: ![\[T(t)=T_\infty+\left(T_0-T_\infty\right)\exp(-t/\tau)\]](/images/math/7/1/0/71024640507374036f40f0050f2fa061.png)
a hőmérséklet kezdeti értéke, míg a hőmérséklet-változás karakterisztikus ideje.
FIGYELEM! A második alkalomra az eddigi feladatok előzetes kiértékelését el kell végezni és meg kell mutatni a mérésvezetőnek.
FELADATOK MÁSODIK ALKALOMMAL
Ha az első mérési alkalommal elvégzett feladatok kiértékelése során probléma adódott a mért adatok helytelensége miatt, akkor elsőként ezeket a mérési feladatokat végezze el újra.
4. Mérje rögzített Peltier-áram és különböző fűtőteljesítmények mellett a kialakuló hőmérséklet-különbségeket és ábrázolja ezeket! Peltier-áram: 0,5 A, fűtőteljesítmények: 2-12 W között 2 W-os lépésekben. A Peltier-elemet működtető tápegységet az előző feladathoz hasonlóan áramgenerátoros üzemmódban használja, és minden esetben írja fel az egyensúly közelében kialakuló feszültségértékeket is! Mérje a hőmérsékletet esetenként 10 percig és a függelékben megadott összefüggések illesztésével határozza meg a fenti teljesítményeknél kialakuló max. hőmérséklet-különbségeket!
- A változó hőmérsékletű (a Peltier-elemmel hűtött, a fűtőellenállással viszont fűtött) oldal hőmérsékletét számítógépes adatgyűjtő segítségével mérje az idő függvényében.
- Figyelem! A Peltier-feszültség (állandó Peltier-áram mellett) a hőmérséklet-különbség változásával változik. Mi ennek az oka?
5. Az állandósult hőmérséklet-különbség – fűtőteljesítmény kapcsolat alapján számítsa ki a Peltier-elem teljesítmény-tényezőjét és belső ellenállását!
- Ehhez ábrázolja az állandósult hőmérséklet-különbséget a fűtőteljesítmény függvényében, és egyenesillesztéssel határozza meg, milyen fűtőteljesítménynél lenne nulla a hőmérséklet-különbség.
- A nulla hőmérséklet-különbséghez tartozó Peltier-feszültséget interpolálással határozza meg.
- A Peltier-elem belső ellenállására kapott eredményét hasonlítsa össze a termoelem belső ellenállásával.
6. Az 5. feladatban meghatározott nulla hőmérséklet-különbséghez tartozó fűtőteljesítményt felhasználva próbáljon meg méréseket (2-3 mérés) végezni a tényleges nulla hőmérséklet-különbség közelében!
- Egészítse ki korábbi eredményeit az új eredményekkel és pontosítsa a számításait!
7. Határozza meg a Peltier-együtthatót! A Seebeck-együttható és a Peltier-együttható ismeretében számítsa ki a abszolút hőmérsékletet!
