„Spektrumanalízis szerkesztőlap” változatai közötti eltérés

A Fizipedia wikiből
(Új oldal, tartalma: „===Spektrumanalízis===”)
 
(Spektrumanalízis)
1. sor: 1. sor:
 
===Spektrumanalízis===
 
===Spektrumanalízis===
 +
<wlatex>
 +
Egy időben változó jel spektrumát a Fourier-transzformáció segítségével ismerhetjük meg.
 +
$$f(\omega)=\int_{-\infty}^{\infty}F(t)e^{-i\omega t}dt.$$
 +
Azonban mivel a mérést véges időintervallumban végezzük a spektrum felbontása nem tökéletes. A véges ideig mért jel spektrumára gyakorlatilag úgy tekinthetünk, mintha az a T ideig mért jel periodikus kiterjesztésének a spektruma lenne. Ha a mért jelünk a T időablakban nem periodikus, akkor a periodikusan kiterjesztett jel az időablak határain ugrásokat mutathat, melyek miatt fals nagyfrekvenciás komponensek jelennek meg a spektrumban. Ezen probléma kiküszöbölésére olyan ablakfüggvények használatára van szükség, amelyek a mérési intervallum szélén eltűnnek. A Fourier-transzformációt tehát a vizsgált jel és az ablakfüggvény szorzatán végezzük
 +
 +
$$f_W(\omega)=\int_{-\infty}^{\infty}W(t)F(t)e^{-i\omega t}dt,$$
 +
 +
ahol $W(t)$ súlyfüggvény egy T időablakon kívül zérus.
 +
 +
Két függvény szorzata a Fourier-térben a függvények Fourier-transzfor-máltjának konvolúciójával egyezik meg:
 +
 +
$$f_W(\omega)=\int_{-\infty}^{\infty}f(\omega')w(\omega-\omega')\frac{d\omega'}{2\pi},$$
 +
 +
azaz a spektrum $\omega$ frekvenciájához az ablakfüggvény bekever jelet az $\omega'$ frekvenciából is. Ezt a jelenséget spektrális szivárgásnak nevezzük.
 +
 +
A gyakorlati spektrumanalizáláshoz nem csak a véges időintervallumban végzett mérést kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a mért jelet nem folytonosan, hanem diszkrét pontokon mintavételezzük.
 +
Az ablakfüggvénnyel szorzott jel integrálját ennek megfelelően egy diszkrét összeggel közelítjük:
 +
 +
$$f_W(\omega)=\sum_{n=0}^{N-1}F(n\Delta t)W(n\Delta t)e^{-i\omega n\Delta t}\Delta t,$$
 +
ahol $\Delta t$ a két diszkrét mintavételezés között eltelt idő (a mérési idő $T=N\Delta t$).
 +
A diszkrét Fourier-transzformáció (DFT) tehát a diszkrét pontokon felvett függvény spektrumát adja meg.
 +
 +
A Nyquist-Shannon mintavételezési törvény értelmében $\Delta t$ mintavételezési idővel legfeljebb $\omega_{max}=\frac{2\pi}{2\Delta t}$ maximális frekvenciáig lehetséges a jel rekonstrukciója.
 +
 +
Nem csak a mintavételezés történik diszkrét időnként, hanem a DFT kiszámítása is diszkrét $\omega_k$ értéken valósul meg. A diszkrét Fourier-transzformáció műveletigénye egyszerű "brute force" eljárással N frekvencia pont esetén $\mathcal{O}(N^2)$ műveletet igényel. Ez rendkívül időigényes, ezért egy más számítási algoritmust használnak a szoftverek a jel feldolgozásához. Ez a gyors Fourier-transzformáció (FFT), amelynek működési alapelve, hogy a mintát kettéválasztja páros és páratlan pontokra, így az N pontos DFT két N/2 pontos DFT-re bomlik. Ezt követően ezeket tovább felezi, és azokat is tovább, stb. Ehhez természetesen szükséges, hogy a mérési pontok száma kettő hatványa legyen. Könnyen belátható, hogy ennek az algoritmusnak a műveletigénye $\mathcal{O}(NlogN)$ nagyságrendű. Az FFT algoritmus az $N=2^n$ adatpontból álló jel Fourier-spektrumát $\omega_k=\frac{2\pi k}{N\Delta t}, k=0,1,..N/2$ diszkrét körfrekvenciapontokon adja meg.
 +
 +
Most a DFT definiálását követően megvizsgálhatjuk az ablakfüggvények különböző tulajdonságát. Tételezzük fel, hogy egy egykomponensű $\omega_0$ jelet vizsgálunk. Könnyen belátható, hogy ha $\omega_0=\omega_k$ $k$ bármelyik értékére, akkor a spektrális szivárgás nulla lesz. Ez pontosan annak felel meg, amikor a jelünk a T időablakban periodikus. Azonban az esetek többségében értelemszerűen ez nem teljesül. Ekkor a spektrális szivárgáson kívül romlik a jel frekvenciafelbontása és amplitúdópontossága is. Ez előbbi a centrális csúcs keskenységével jellemezhető, míg az utóbbinál éppen ellenkezőleg arra van szükség, hogy megfelelően lapos legyen az $f_W(\omega)$ jelünk $\omega_0$ környékén.

A lap 2018. május 16., 18:31-kori változata

Spektrumanalízis


Egy időben változó jel spektrumát a Fourier-transzformáció segítségével ismerhetjük meg.

\[f(\omega)=\int_{-\infty}^{\infty}F(t)e^{-i\omega t}dt.\]

Azonban mivel a mérést véges időintervallumban végezzük a spektrum felbontása nem tökéletes. A véges ideig mért jel spektrumára gyakorlatilag úgy tekinthetünk, mintha az a T ideig mért jel periodikus kiterjesztésének a spektruma lenne. Ha a mért jelünk a T időablakban nem periodikus, akkor a periodikusan kiterjesztett jel az időablak határain ugrásokat mutathat, melyek miatt fals nagyfrekvenciás komponensek jelennek meg a spektrumban. Ezen probléma kiküszöbölésére olyan ablakfüggvények használatára van szükség, amelyek a mérési intervallum szélén eltűnnek. A Fourier-transzformációt tehát a vizsgált jel és az ablakfüggvény szorzatán végezzük

\[f_W(\omega)=\int_{-\infty}^{\infty}W(t)F(t)e^{-i\omega t}dt,\]

ahol \setbox0\hbox{$W(t)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% súlyfüggvény egy T időablakon kívül zérus.

Két függvény szorzata a Fourier-térben a függvények Fourier-transzfor-máltjának konvolúciójával egyezik meg:

\[f_W(\omega)=\int_{-\infty}^{\infty}f(\omega')w(\omega-\omega')\frac{d\omega'}{2\pi},\]

azaz a spektrum \setbox0\hbox{$\omega$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% frekvenciájához az ablakfüggvény bekever jelet az \setbox0\hbox{$\omega'$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% frekvenciából is. Ezt a jelenséget spektrális szivárgásnak nevezzük.

A gyakorlati spektrumanalizáláshoz nem csak a véges időintervallumban végzett mérést kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a mért jelet nem folytonosan, hanem diszkrét pontokon mintavételezzük. Az ablakfüggvénnyel szorzott jel integrálját ennek megfelelően egy diszkrét összeggel közelítjük:

\[f_W(\omega)=\sum_{n=0}^{N-1}F(n\Delta t)W(n\Delta t)e^{-i\omega n\Delta t}\Delta t,\]

ahol \setbox0\hbox{$\Delta t$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% a két diszkrét mintavételezés között eltelt idő (a mérési idő \setbox0\hbox{$T=N\Delta t$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%). A diszkrét Fourier-transzformáció (DFT) tehát a diszkrét pontokon felvett függvény spektrumát adja meg.

A Nyquist-Shannon mintavételezési törvény értelmében \setbox0\hbox{$\Delta t$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% mintavételezési idővel legfeljebb \setbox0\hbox{$\omega_{max}=\frac{2\pi}{2\Delta t}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% maximális frekvenciáig lehetséges a jel rekonstrukciója.

Nem csak a mintavételezés történik diszkrét időnként, hanem a DFT kiszámítása is diszkrét \setbox0\hbox{$\omega_k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% értéken valósul meg. A diszkrét Fourier-transzformáció műveletigénye egyszerű "brute force" eljárással N frekvencia pont esetén \setbox0\hbox{$\mathcal{O}(N^2)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% műveletet igényel. Ez rendkívül időigényes, ezért egy más számítási algoritmust használnak a szoftverek a jel feldolgozásához. Ez a gyors Fourier-transzformáció (FFT), amelynek működési alapelve, hogy a mintát kettéválasztja páros és páratlan pontokra, így az N pontos DFT két N/2 pontos DFT-re bomlik. Ezt követően ezeket tovább felezi, és azokat is tovább, stb. Ehhez természetesen szükséges, hogy a mérési pontok száma kettő hatványa legyen. Könnyen belátható, hogy ennek az algoritmusnak a műveletigénye \setbox0\hbox{$\mathcal{O}(NlogN)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% nagyságrendű. Az FFT algoritmus az \setbox0\hbox{$N=2^n$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% adatpontból álló jel Fourier-spektrumát \setbox0\hbox{$\omega_k=\frac{2\pi k}{N\Delta t}, k=0,1,..N/2$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% diszkrét körfrekvenciapontokon adja meg.

Most a DFT definiálását követően megvizsgálhatjuk az ablakfüggvények különböző tulajdonságát. Tételezzük fel, hogy egy egykomponensű \setbox0\hbox{$\omega_0$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% jelet vizsgálunk. Könnyen belátható, hogy ha \setbox0\hbox{$\omega_0=\omega_k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% \setbox0\hbox{$k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% bármelyik értékére, akkor a spektrális szivárgás nulla lesz. Ez pontosan annak felel meg, amikor a jelünk a T időablakban periodikus. Azonban az esetek többségében értelemszerűen ez nem teljesül. Ekkor a spektrális szivárgáson kívül romlik a jel frekvenciafelbontása és amplitúdópontossága is. Ez előbbi a centrális csúcs keskenységével jellemezhető, míg az utóbbinál éppen ellenkezőleg arra van szükség, hogy megfelelően lapos legyen az \setbox0\hbox{$f_W(\omega)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% jelünk \setbox0\hbox{$\omega_0$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% környékén.