„Folyadék szabad felszínének vizsgálata” változatai közötti eltérés
1. sor: | 1. sor: | ||
<wlatex> | <wlatex> | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
[[Kategória:Mechanika]] | [[Kategória:Mechanika]] | ||
<!--[[Kategória:Elektromosságtan]]--> | <!--[[Kategória:Elektromosságtan]]--> | ||
24. sor: | 16. sor: | ||
<!--[[Kategória:Fizika laboratórium 3.]]--> | <!--[[Kategória:Fizika laboratórium 3.]]--> | ||
<!--[[Kategória:Fizika laboratórium 4.]]--> | <!--[[Kategória:Fizika laboratórium 4.]]--> | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
[[Kategória:Szerkesztő:Vankó]] | [[Kategória:Szerkesztő:Vankó]] | ||
A lap 2012. február 23., 11:45-kori változata
A szabad folyadékfelszín viselkedését egyenletes körmozgás esetén vizsgáljuk. A problémát alkalmas koordináta rendszer választásával visszavezetjük a szabad, nyugvó folyadékfelszín viselkedésére.
Tartalomjegyzék |
Elméleti összefoglaló
A nyugvó folyadék szabad (az edénnyel nem érintkező) felszíne mindenütt merőleges a külső erők eredőjére. Ha ugyanis a felszín valahol nem lenne merőleges az eredő erőre, akkor az utóbbi felszínnel párhuzamos összetevőjének hatására a felszín közelében áramlás jönne létre, vagyis a folyadékot nem tekinthetnénk nyugvónak.
Ha egy folyadékot tartalmazó hengeres edényt függőleges tengelye körül szögsebességgel forgatunk, akkor a folyadék felszíne felülről nézve homorú forgásfelület lesz. A folyadék az azonos tengely körül szögsebességgel forgó koordinátarendszerben nyugalomban van. Ebben a rendszerben a felszínen lévő tömegű folyadékrészre kétféle erő hat: az nagyságú, függőleges irányú nehézségi erő, valamint a forgó rendszerben fellépő tehetetlenségi erők. Esetünkben az utóbbiak közül csak az nagyságú, a forgástengelyre merőleges és attól sugárirányban elfelé mutató centrifugális erő játszik szerepet ( a folyadékrésznek a forgástengelytől mért távolsága). A folyadékfelszín mindenhol a két erő eredőjére merőleges helyzetet vesz fel (1. ábra). A kialakuló felület egy forgási paraboloid. A kísérletben ennek a forgási paraboloidnak egy, a forgástengelyen átmenő metszetét határozzuk meg.
Kísérleti berendezés
A folyadékot két egymáshoz közeli párhuzamos síklap által alkotott (téglatest alakú) edényben helyeztük el. (Továbbiakban a síklapokat egymáshoz végtelen közelinek tekintjük.) A forgástengely a téglatest egyik szimmetriatengelye. A forgó edényben kialakuló folyadékfelszín vizsgálatát egy olyan koordináta rendszerben végezzük, melynek tengelye az szögsebességhez tartozó (vízszintes) folyadékfelszínnel esik egybe, tengelye pedig a függőleges forgástengely.
Az 1. ábráról leolvasható, hogy
azaz
ahonnan integrálással az
összefüggés adódik. A kifejezés egy parabola egyenlete, ahol a integrálási állandó értéke a parabola csúcspontjának ordinátája. -t abból a feltételből kaphatjuk meg, hogy az állandó folyadéktérfogat miatt a határozott integrálnak nullát kell adnia, azaz
ahonnét
Így a folyadékfelszín egyenlete:
A (1) kifejezésből az alábbi következtetések vonhatók le:
- A parabola csúcspontjának ordinátája arányos -tel, ami alapján fordulatszámmérő készíthető.
- A különböző szögsebességekhez tartozó parabolák átmennek a pontokon. [Az utóbbi állítás könnyen belátható, ha (1)-be -t helyettesítünk és -vel egyszerűsítünk.]
Mérési feladatok
- A mérés elvégzéséhez és a mérési napló elkészítéséhez a dőlt betűs részekben adunk segítséget.
1. Igazolja kísérletileg, hogy a forgó folyadék felszíne által kialakított parabola csúcspontjának süllyedése a szögsebesség négyzetével arányos!
Vegye fel a függvényt és a grafikon segítségével állapítsa meg kitevőjét! (Használja a összefüggést! A szögsebességet fordulatszámméréssel határozza meg!)
2. Határozza meg a nehézségi gyorsulás értékét!
Rajzolja fel a függvényt, majd határozza meg a mérési pontokon át fektetett egyenes meredekségét, ami értékét adja meg. Ennek ismeretében számítsa ki a nehézségi gyorsulást!