„Folyadékok viszkozitásának mérése” változatai közötti eltérés
24. sor: | 24. sor: | ||
''Ennek érdekében:'' | ''Ennek érdekében:'' | ||
* összefoglaljuk a viszkozitással kapcsolatos elméletet, | * összefoglaljuk a viszkozitással kapcsolatos elméletet, | ||
− | * ismertetjük a | + | * ismertetjük a viszkozitásmérés néhány módszerét, |
* megmérjük néhány anyag viszkozitását, | * megmérjük néhány anyag viszkozitását, | ||
* vizsgáljuk a folyadékok viszkozitásának hőmérsékletfüggését. | * vizsgáljuk a folyadékok viszkozitásának hőmérsékletfüggését. | ||
37. sor: | 37. sor: | ||
Ha a folyadékban egy álló felülethez közeli, $x_0$ távolságban levő, $A$ nagyságú, az előzővel párhuzamos felületet [[#fig:1|(1. ábra)]] $v_0$ sebességgel mozgatunk, akkor az alábbiakat tapasztaljuk: | Ha a folyadékban egy álló felülethez közeli, $x_0$ távolságban levő, $A$ nagyságú, az előzővel párhuzamos felületet [[#fig:1|(1. ábra)]] $v_0$ sebességgel mozgatunk, akkor az alábbiakat tapasztaljuk: | ||
* Az $A$ nagyságú felület állandó $v_0$ sebességű mozgatásához állandó $F$ erő szükséges. | * Az $A$ nagyságú felület állandó $v_0$ sebességű mozgatásához állandó $F$ erő szükséges. | ||
− | * Az álló és a mozgó felület közötti | + | * Az álló és a mozgó felület közötti folyadékrészben a folyadék áramlási sebessége – $x_o$ kicsisége miatt – a felületekre merőleges $x$ távolság függvényében 0-tól $v_0$-ig gyakorlatilag lineárisan változik. |
A jelenség magyarázata a kővetkező. A folyadék a vele érintkező szilárd felülethez rendszerint hozzátapad, és így a felülethez legközelebb eső folyadékrészecskék a felülettel együtt mozognak (vagy állnak). A fékezőerő így nem a folyadék és a szilárd felület között fellépő közönséges súrlódás, hanem az egyes folyadékrétegek között fellépő belső súrlódás következménye. Ez az erő a folyadékban fellépő molekuláris hatások következtében jön létre úgy, hogy a gyorsabban mozgó folyadék rétegek a szomszédos, lassabban mozgó rétegeket gyorsítani, az utóbbiak pedig az előzőket – és így közvetve a mozgó szilárd lemezt is – lassítani igyekeznek. | A jelenség magyarázata a kővetkező. A folyadék a vele érintkező szilárd felülethez rendszerint hozzátapad, és így a felülethez legközelebb eső folyadékrészecskék a felülettel együtt mozognak (vagy állnak). A fékezőerő így nem a folyadék és a szilárd felület között fellépő közönséges súrlódás, hanem az egyes folyadékrétegek között fellépő belső súrlódás következménye. Ez az erő a folyadékban fellépő molekuláris hatások következtében jön létre úgy, hogy a gyorsabban mozgó folyadék rétegek a szomszédos, lassabban mozgó rétegeket gyorsítani, az utóbbiak pedig az előzőket – és így közvetve a mozgó szilárd lemezt is – lassítani igyekeznek. | ||
A vázolt jelenség kvantitatív vizsgálatából megállapítható, hogy a mozgatás irányában fekvő két szomszédos A felületű folyadékréteg között fellépő belső súrlódási erő [[#fig:1|(1. ábra)]] nagysága: | A vázolt jelenség kvantitatív vizsgálatából megállapítható, hogy a mozgatás irányában fekvő két szomszédos A felületű folyadékréteg között fellépő belső súrlódási erő [[#fig:1|(1. ábra)]] nagysága: | ||
− | + | $$F=\eta A\frac{\text{d} v}{\text{d} x}$$ | |
− | ahol $\frac{\text{d} v}{\text{d} x}$ a mozgásirányra merőleges sebességesés (sebesség-gradiens), $\eta$ a folyadék anyagi minőségétől függő belső súrlódási vagy viszkozitási tényező (szokás dinamikai viszkozitásnak nevezni, mértékegysége Pa s). | + | ahol $\frac{\text{d} v}{\text{d} x}$ a mozgásirányra merőleges sebességesés (sebesség-gradiens), $\eta$ a folyadék anyagi minőségétől függő belső súrlódási vagy viszkozitási tényező (szokás dinamikai viszkozitásnak nevezni, mértékegysége Pa s). A kifejezésből látható, hogy az áramló folyadékban az egymással érintkező rétegek között $(\tau)$ nyírófeszültség lép fel, melynek nagysága: |
− | $$\tau=\frac{F}{A}=\eta \frac{\text{d} v}{\text{d} x} | + | $$\tau=\frac{F}{A}=\eta\frac{\text{d}v}{\text{d}x}$$ |
A viszkozitás tehát azt adja meg, hogy egységnyi sebesség-gradiens esetén mekkora feszültség lép fel az egyes rétegek között. A tapasztalat szerint az anyagok viszkozitása függ a hőmérséklettől. Gázok esetében a növekvő hőmérséklettel $\eta$ növekszik, folyadékokban viszont csökken az alábbi tapasztalati tőrvény szerint: | A viszkozitás tehát azt adja meg, hogy egységnyi sebesség-gradiens esetén mekkora feszültség lép fel az egyes rétegek között. A tapasztalat szerint az anyagok viszkozitása függ a hőmérséklettől. Gázok esetében a növekvő hőmérséklettel $\eta$ növekszik, folyadékokban viszont csökken az alábbi tapasztalati tőrvény szerint: | ||
$$\eta (T)=A\exp\left(\frac{B}{RT}\right).$$ | $$\eta (T)=A\exp\left(\frac{B}{RT}\right).$$ | ||
55. sor: | 55. sor: | ||
===Belső súrlódási együttható mérése vékony csövön történő áramoltatással=== | ===Belső súrlódási együttható mérése vékony csövön történő áramoltatással=== | ||
− | Ha a mérendő folyadékot kis átmérőjű hengeres csövön, nem túl nagy nyomáskülönbség mellett | + | Ha a mérendő folyadékot kis átmérőjű hengeres csövön, nem túl nagy nyomáskülönbség mellett – azaz nem túl nagy áramlási sebességgel – áramoltatjuk át, akkor az áramlás lamináris lesz. (Egy $r$ sugarú csőben lamináris a $\rho$ sűrűségű folyadék $v$ sebességű áramlása, ha a Reynolds szám $Re=\frac{\rho rv}{\eta}<1160$.) Ebben az esetben az $r$ sugarú, $l$ hosszúságú csövön $t$ idő alatt átáramló folyadéktérfogat a Hagen-Poiseuille-féle törvény szerint: |
{{eq|v{{=}}\frac{\pi(p_1-p_2)}{8\eta l}r^4t,|eq:2|(2)}} | {{eq|v{{=}}\frac{\pi(p_1-p_2)}{8\eta l}r^4t,|eq:2|(2)}} | ||
ahol $p_1$ és $p_2$ a cső két végén a nyomás értéke. Tehát a $t$ idő alatt átáramlott folyadékmennyiség, a nyomáskülönbség, és a geometriai adatok $(r, l)$ ismeretében az $\eta$ viszkozitás [[#eq:2|(2)]] alapján meghatározható. A fenti összefüggésen alapul többek közt az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter. | ahol $p_1$ és $p_2$ a cső két végén a nyomás értéke. Tehát a $t$ idő alatt átáramlott folyadékmennyiség, a nyomáskülönbség, és a geometriai adatok $(r, l)$ ismeretében az $\eta$ viszkozitás [[#eq:2|(2)]] alapján meghatározható. A fenti összefüggésen alapul többek közt az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter. |
A lap 2012. szeptember 28., 17:26-kori változata
A mérés célja:
- elmélyíteni a viszkozitással kapcsolatos ismereteket,
- ismertetni néhány viszkozitás mérési eljárást.
Ennek érdekében:
- összefoglaljuk a viszkozitással kapcsolatos elméletet,
- ismertetjük a viszkozitásmérés néhány módszerét,
- megmérjük néhány anyag viszkozitását,
- vizsgáljuk a folyadékok viszkozitásának hőmérsékletfüggését.
Tartalomjegyzék |
Elméleti összefoglaló
Ha a folyadékban egy álló felülethez közeli, távolságban levő, nagyságú, az előzővel párhuzamos felületet (1. ábra) sebességgel mozgatunk, akkor az alábbiakat tapasztaljuk:
- Az nagyságú felület állandó sebességű mozgatásához állandó erő szükséges.
- Az álló és a mozgó felület közötti folyadékrészben a folyadék áramlási sebessége – kicsisége miatt – a felületekre merőleges távolság függvényében 0-tól -ig gyakorlatilag lineárisan változik.
A jelenség magyarázata a kővetkező. A folyadék a vele érintkező szilárd felülethez rendszerint hozzátapad, és így a felülethez legközelebb eső folyadékrészecskék a felülettel együtt mozognak (vagy állnak). A fékezőerő így nem a folyadék és a szilárd felület között fellépő közönséges súrlódás, hanem az egyes folyadékrétegek között fellépő belső súrlódás következménye. Ez az erő a folyadékban fellépő molekuláris hatások következtében jön létre úgy, hogy a gyorsabban mozgó folyadék rétegek a szomszédos, lassabban mozgó rétegeket gyorsítani, az utóbbiak pedig az előzőket – és így közvetve a mozgó szilárd lemezt is – lassítani igyekeznek.
A vázolt jelenség kvantitatív vizsgálatából megállapítható, hogy a mozgatás irányában fekvő két szomszédos A felületű folyadékréteg között fellépő belső súrlódási erő (1. ábra) nagysága:
ahol a mozgásirányra merőleges sebességesés (sebesség-gradiens), a folyadék anyagi minőségétől függő belső súrlódási vagy viszkozitási tényező (szokás dinamikai viszkozitásnak nevezni, mértékegysége Pa s). A kifejezésből látható, hogy az áramló folyadékban az egymással érintkező rétegek között nyírófeszültség lép fel, melynek nagysága:
A viszkozitás tehát azt adja meg, hogy egységnyi sebesség-gradiens esetén mekkora feszültség lép fel az egyes rétegek között. A tapasztalat szerint az anyagok viszkozitása függ a hőmérséklettől. Gázok esetében a növekvő hőmérséklettel növekszik, folyadékokban viszont csökken az alábbi tapasztalati tőrvény szerint:
Ez az Eyring-Andrade formula, ahol és a folyadékra jellemző állandók, pedig a gázállandó.
Folyadékok viszkozitásának mérésére számos eljárás létezik. Az alábbiakban két mérési módszert mutatunk be.
Mérési módszerek
Belső súrlódási együttható mérése vékony csövön történő áramoltatással
Ha a mérendő folyadékot kis átmérőjű hengeres csövön, nem túl nagy nyomáskülönbség mellett – azaz nem túl nagy áramlási sebességgel – áramoltatjuk át, akkor az áramlás lamináris lesz. (Egy sugarú csőben lamináris a sűrűségű folyadék sebességű áramlása, ha a Reynolds szám .) Ebben az esetben az sugarú, hosszúságú csövön idő alatt átáramló folyadéktérfogat a Hagen-Poiseuille-féle törvény szerint:
ahol és a cső két végén a nyomás értéke. Tehát a idő alatt átáramlott folyadékmennyiség, a nyomáskülönbség, és a geometriai adatok ismeretében az viszkozitás (2) alapján meghatározható. A fenti összefüggésen alapul többek közt az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter.
Az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter
A mérőeszköz a 2. ábrán látható. A mérést úgy végezzük, hogy a készülékbe töltött folyadékot a kapilláris szárú ágban levő térfogatú gömb fölé az "a" jelig szívatjuk. Ezután mérjük azt az időt, amely alatt a meniszkusz ettől a jeltől a gömb alatti "b" jelig süllyed. Ha a sűrűségű folyadék szintkülönbsége az eszköz két ágában kezdetben , a végső pillanatban pedig , akkor a kifolyás ideje alatt a közepes nyomás , ahol a nehézségi gyorsulás. Abszolút méréshez a , , , és ismerete szükséges. Relatív mérésnél elegendő, ha ugyanazon készülékben a sűrűségű vizsgálandó folyadék kifolyási idején kívül meghatározzuk egy ismert sűrűségű és viszkozitású ( és ) folyadék kifolyási idejét. Ezen az adatokból a viszkozitás az
összefüggés alapján számítható.
Viszkozitásmérés Stokes törvénye alapján
Stokes törvénye értelmében az viszkozitású, homogén folyadékban egyenletes sebességgel haladó sugarú golyóra a mozgás irányával szemben
nagyságú, a mozgást akadályozó erő hat. Folyadékban, nehézségi erő hatására függőlegesen eső golyó sebessége addig növekszik, míg a mozgást akadályozó erő egyenlő nem lesz a nehézségi erő és a felhajtóerő különbségével. Az erők egyensúlyának beállása után a golyó egyenletes sebességgel esik. Az erők egyensúlyát kifejező egyenlet:
ahol a golyó pedig a közeg sűrűsége, a golyó sugara, az egyenletes mozgás sebessége. A (3) kifejezés átrendezése és az hosszúságú út megtételéhez szükséges idő bevezetése után -ra az alábbi összefüggést kapjuk:
melynek segítségével és mérése, valamint a többi paraméter ismerete esetén meghatározható.
A Stokes-törvény csak kis Reynolds számú () lamináris áramlás esetére érvényes és csak akkor, ha a golyó végtelen kiterjedésűnek és homogénnek tekinthető közegben mozog. Ha a golyó egy sugarú függőleges henger belsejében esik, akkor a mozgást gátló erő az alábbiak szerint módosul:
(9)Ennek alapján a viszkozitást (4) helyett az alábbi formula szolgáltatja:
(10)Mérési feladatok
- A mérés elvégzéséhez és a mérési napló elkészítéséhez a dőlt betűs részekben adunk segítséget.
1. Mérje meg az étolaj viszkozitását a Stokes-törvény alapján!
A mérés függőleges helyzetű üvegcsőben süllyedő golyók megfigyelésével történik. A golyót a folyadék felszínéről, a henger tengelye mentén óvatosan indítsa el! A mérést akkor kezdje, mikor az állandósult sebesség kialakult! Ez a folyadék felszíne alatt néhány cm-rel történik meg. A sebességmérést az edény alja fölött ugyanennyivel fejezze be! Mérje meg a golyók átmérőjét és tömegét, majd számítsa ki sűrűségüket! Az olaj sűrűségét úszó sűrűségmérővel határozza meg!
2. Viszkozitás mérése az Ostwald-féle módszer segítségével
Határozza meg az Ostwald-féle módszer segítségével a víz viszkozitását szobahőmérséklet és 0 °C között víz és étolaj mintákon végzett mérésekkel! Ábrázolja a víz viszkozitását a hőmérséklet függvényében! Határozza meg az Eyring-Andrade formulában szereplő A és B paramétereket!
Az Ostvald-féle viszkoziméterrel – a kapilláris adatainak hiányában – csak relatív méréseket lehet végezni. Az abszolút eredményekhez használja fel az étolaj viszkozitásának az 1. mérésben kapott értékét! Az egyik eszköz segítségével előbb a desztillált víznél mérje a kifolyási időt (szobahőmérsékleten, legalább ötször), majd a viszkozimétert alkohollal kétszer át kell öblíteni, és akváriummotorral levegőt átszívatva ki kell szárítani. (Kérje a mérésvezető segítségét!) Ezután olajjal feltöltve a kifolyási időket ismét határozza meg! A másik eszköznél a desztillált víz kifolyási idejét mérje szobahőmérsékletről indulva, fokozatosan 0 °C-ig hűtve.