Áramvezetők közötti erőhatás egyenárammal
A lapra merőlegesen befelé folyó áram lefelé irányuló mágneses indukciót kelt. Ez az indukció az eredetivel párhuzamos, megegyező irányú áramra vonzóerőt gyakorol.
Párhuzamos, azonos irányú áramot szállító vezetők közötti mágneses vonzóerő a pinch effektus oka. Az erőre a korai indukciós kemencékben figyeltek fel. Az 1940-es évek végétől kezdődően széles körben tanulmányozták, mint a plazma összeszorításának, bezárásának eszközét termonukleáris reaktorokban. Kísérleti toroid alakú termonukleáris reaktorban (tokamakban) nagy elektromos áram indukálódik a plazmában elektromágneses indukció révén, ez az áram egyrészt fűti a plazmát, másrészt távol tartja azt a faltól a pinch-effektus következtében.
Az elhangzó szöveg
A kísérletben úgy helyezünk el két vezetéket, hogy azok párhuzamosan futnak egymás mellett. Ha a vezetőkre áramot kapcsolunk, erőhatást fogunk észlelni. Amennyiben az áram ellentétes irányú a két vezetőben, taszítást tapasztalunk. Jól látható, ahogy a taszítóerő szétlöki egymástól a két vezetéket. Megváltoztatva a kapcsolást úgy, hogy a párhuzamos vezetőkben megegyezzen az áramirány, vonzóerőt tapasztalunk. A párhuzamos vezetők közötti erőhatás váltóárammal is bemutatható. Váltóáram esetén az áram iránya ide-oda változik a vezetőn belül. Mindegy, hogy jobbra vagy balra folyik az áram, az adott kapcsolásnál a pillanatnyi áramirány ellentétes a két vezetőben, tehát taszítást tapasztalunk éppúgy, mint az egyenáramú forrásnál. Ha megváltoztatjuk a kapcsolást az egyenáramú esetnél bemutatott módon, akkor vonzóerőt észlelünk, hiszen az áram minden pillanatban azonos irányú a két vezetőben.
