„Mérési jegyzőkönyv” változatai közötti eltérés

A lap 2012. január 25., 15:38-kori változata

A mérési jegyzőkönyv célja

Hasonlóan egy-egy új kutatási eredmény tudományos folyóiratokban történő publikálásához, a laboratóriumi gyakorlat teljesítésének utolsó lépéseként is egy beszámolót, ú.n. mérési jegyzőkönyvet kell készíteni. A laboratóriumi gyakorlatok deklarált célja a kísérleti kutató munkával való megismerkedés mellett az azok eredményeit bemutató, tudományos igényű beszámolók (tdk dolgozat, diplomamunka, phd disszertáció, tudományos cikkek) összeállítására való felkészülés is, ezért a mérési jegyzőkönyveknek az alábbiakban ismertetett, a tudományos publikációkkal szemben támasztott általános szerkesztési-, formai- és stílusbeli követelményeknek kell megfelelniük.

A tudományos publikációk stílusa, szerkesztése

Fontos koncepcionális különbség a mérési naplóval szemben, hogy egy tudományos publikáció - esetünkben a mérési jegyzőkönyv - célja nem a munkafolyamat napló jellegű dokumentálása, hanem az alkalmazott módszerek és az elért új eredmények közérthető bemutatása, valamint azoknak a kutatási területen elért korábbi eredmények kontextusában való elhelyezése - esetünkben a rendelkezésre álló irodalmi adatokkal való összevetése.

Ennek szellemében a tudományos beszámoló stílusát pontosan fogalmazott, tárgyilagos, lehetőség szerint személytelen mondatszerkesztés jellemzi. Kerülni kell a többszörösen összetett mondatok használatát. Törekedni kell a dokumentum vizuális átláthatóságára is: egy-egy számszerű mennyiség vagy egyszerűbb képlet még "elférhet" a szövegtörzsben, összetett matematikai kifejezéseket azonban mindig külön sorba kell tördelni. Alapvető követelmény az egységes jelölésrendszer.

A tudományos beszámoló elkészítése során általában a következő lépéseket követjük.

1. Átgondoljuk, hogy melyek azok főbb eredmények, amiket a beszámolóban hangsúlyozni szeretnénk.
2. Összeállítjuk azokat az adatokat, ábrákat, grafikonokat, stb, amelyeket fel kívánunk használni az állításaink alátámasztására.
3. Összeszedjük a beszámoló fő gondolatmenetének fontosabb állomásait, ezek adják a szöveg gerincét.
4. Professzionális kivitelben elkészítjük a megfelelő ábrákat és eldöntjük, hogy milyen sorrendben, mely szövegrészekhez fognak kapcsolódni.
5. Megírjuk a szöveg egyes részeit. Érdemes az írást a kísérleti összeállítással kezdeni, az eredményekkel és azok diszkussziójával folytatni, az absztraktot, a bevezetést és az összefoglalást utoljára hagyni. Az irodalomjegyzéket folyamatosan, a források felhasználásával párhuzamosan töltjük fel.
6. Olvassuk át az elkészült beszámolót egy külső szemlélő nézőpontjából. Annak a számára is érthető a szöveg, aki nem ismeri a konkrét mérési összeállításunkat? (Érdemes lehet felkérni egy, az adott kísérletben közvetlenül részt nem vett munkatársat is a beszámoló átolvasására.)

Tartalmi felépítés

• Cím, fejléc

Tartalmazza a mérés címét, időpontját, a mérőpár számát, a mérésben résztvevők és a gyakorlatvezető nevét.

• Absztrakt

Egy 6-8 soros bekezdés, amely a lehető legtömörebben foglalja össze az alkalmazott mérési módszereket, a legfontosabb eredményeket és azok jelentőségét. Ha a cím felkeltette az olvasó érdeklődését, az absztrakt alapján fogja eldönteni, hogy elolvassa-e a munkánkat.

• Rövid bevezetés

A mérési jegyzőkönyv esetében egy legfeljebb fél oldalas elméleti összefoglaló a vizsgált jelenségkörről, valamint annak kontextusában az általunk végzett mérés szerepéről, jelentőségéről. Mik a terület nyitott kérdései? Milyen módszerrel kívánjuk ezeket megválaszolni? Az eredmények előre jelzése, A mérésleírás szövegének egy az egyben történő átmásolása mindenképpen kerülendő!

• A kísérleti módszer és a mérési összeállítás ismertetése

A mért minták, az alkalmazott kísérleti módszerek és a felhasznált eszközök ismertetése pontosságuk megadásával, az elrendezés szemléltető ábrájával, kívülálló számára is érthető, reprodukálható formában.

• A mérési eredmények bemutatása

A beszámoló leghangsúlyosabb része. A kísérleti eredményeket feldolgozott formában, igényes kivitelben, táblázatosan, grafikonok vagy hisztogrammok segítségével, önállóan is értelmezhető módon mutatjuk be. (Ne feledjük: ha az olvasó az absztrakt elolvasása után a munkánk további tanulmányozása mellett döntött, a következő lépésben az ábráinkat nézi végig és próbálja meg értelmezni, még a teljes szöveg elolvasása előtt!) Az ábrák részletes diszkussziójára a szövegben kerül sor, emellett azonban minden ábrához/táblázathoz tartozik egy különálló felirat, amely tartalmazza az ábra/táblázat sorszámát és rövid, tömör leírását: mi, minek a függvényében, milyen paraméterek mellett, milyen szimbólumokkal jelölve? A szövegben bővebben kifejtjük, hogy mi szerepel az ábrákon és - még a teljes kiértékelés előtt - jelezzük, hogy melyek a bemutatott adatok számunkra fontos/érdekes sajátosságai.

• A mérési eredmények értékelése, hibaszámítás, diszkusszió

A kiértékelés menetének leírása a felhasznált képletek, az elméleti illesztő függvények alakjainak illetve azok paramétereinek megadásával és a konklúziók ismertetése. A képletekben szereplő mennyiségeket a szövegben definiálni kell. Szükség esetén a már bemutatott adatokat a kiértékelés egyes lépéseit önállóan szemléltető, újabb ábrákon is fel lehet használni.

Ebben a fejezetben kell megadni a hibaszámítás képleteit, azok becsült bemenő- és a származtatott mennyiségek számított hibáit. Ki kell térni az esetleges szisztematikus hibákra, azok eredetére, nagyságrendjére. A hibaszámításról bővebben lásd még Hibaszámítás elmélete. A mérési jegyzőkönyvben a hibaszámítás elvégzése kötelező. Hiányzó hibaszámítás esetén a mérési részfeladatra kapható pontértéknek csak 70%-a adható. Indoklás nélkül hiba értéket nem fogadunk el.

• Összehasonlítás az irodalmi adatokkal
• A levont következtetések rövid összefoglalása
• Irodalomjegyzék

A mérési adatok bemutatásának formai követelményei

Ha egy mennyiséget egy másik függvényében mérünk, akkor hasznos a köztük lévő kapcsolat grafikonon történő szemléltetése. Elméleti összefüggések érvényességének vizsgálatakor célszerű a mért mennyiségek olyan transzformációja, amelynél az elméletileg várt összefüggés egyenest ad, mert ekkor ránézésre kitűnik, hogy érvényes-e a feltételezett kapcsolat. (Pl. exponenciális, parabolikus vagy hiperbolikus kapcsolatok esetében logaritmikus alakra térhetünk át.)

Hibaszámítás

--> link egy példa jegyzőkönyvre (Pl. Hőtágulási együttható mérése)