Párhuzamos áramvezetők közötti erőhatás

A Fizipedia wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hartlein (vitalap | szerkesztései) 2011. április 16., 18:44-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)


thumbtime=0:00

A mágneses tér erővonalai zárt görbék, azaz a görbéknek nincs sem kezdetük (forrásuk), sem végük (elnyelődésük). Szemben az elektromossággal nincsenek mágneses monopólusok vagy magnetikusan töltött részecskék. Az áram hatására folyamatosan rezgő rugó egy "gravíto-elektromágneses" automata, amelyben az összehúzást az áramok mágneses kölcsönhatása intézi, a nyújtásról a súly, tehát a gravitációs erő intézkedik. Szükség van még az alkalmas eszközre, egy megfelelő vezetőképességű és alkalmas rugalmas tulajdonságokkal rendelkező, geometriailag jól megformált rugóra.


Működne-e rugó automatánk higany helyett fémlemezzel?

Hogyan lehetne a súlytalanság állapotában az áramtól átjárt rugóból hasonló automatát készíteni?


Az elhangzó szöveg

Egy gyenge, saját súlyától is jelentősen megnyúló rugó menetein egyirányú párhuzamos áram folyik. Az adott összeállításban a rugóvég higanyba merülve zárja az áramkört. Ekkor a rugó menetei között vonzóerő lép fel, aminek hatására a rugó megrövidül és - kellően nagy áramerősségnél - kilépve a higanyból megszakad az áramkör. Áram nélkül az összehúzódott rugó megnyúlik, ismét záródik az áramkör és a folyamat kezdődik elölről. A gyors ismétlődés vezet a látható oszcillációhoz.