„Wilberforce inga” változatai közötti eltérés
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Kategória:Szerkesztő:Hartlein]] | [[Kategória:Szerkesztő:Hartlein]] | ||
<wikitex> | <wikitex> | ||
| − | [[Fájl:wilberforce_inga.ogv|thumbtime=0: | + | [[Fájl:wilberforce_inga.ogv|thumbtime=0:16|bélyegkép|720px|[[Wilberforce inga]]]] |
| + | [[File:wilberforce_inga.ogv|thumbtime=0:16]] | ||
== Az elhangzó szöveg == | == Az elhangzó szöveg == | ||
A lap 2013. november 21., 18:49-kori változata
Az elhangzó szöveg
Wilberforce inga
1895-ben Lionel Wilberforce a Cavendish laboratórium munkatársa egy érdekes fizikai demonstrációt mutatott be. A kísérletben szereplő eszköz azóta viseli a nevét, ez a Wilberforce inga. Az inga egy csavarrugóból, amely felső vége mereven rögzített és a másik végére mereven rögzített súlyból áll. Kétféle módon indíthatjuk el, hozhatjuk mozgásba az ingát. Megemeljük a súlyt és magára hagyjuk, ekkor kezdetben transzlációs rezgést fog végezni. Vagy forgatással is elindíthatjuk, ekkor torziós lengéseket fog végezni.
Ha a kétféle rezgés rezgésszáma megegyezik, vagy csak kicsit különbözik, akkor csatolt rezgés jön létre a kétféle módus között. Ezen az ingán egyszerre kétféle rezgés is létrejön, a súly függőleges, transzlációs mozgása és a rúgó tengely körüli forgó, rotációs mozgása. A két mozgás frekvenciáját a súlyra szerelt állítócsavarokkal lehet összehangolni, a tehetetlenségi nyomaték változtatásával.
Belátható, hogy a tömeg állandósága miatt a frekvenciák összehangolása csak a tehetetlenségi nyomaték megváltoztatásával lehetséges, ami az állítócsavarok segítségével történik. Az így beállított ingán létrejön a csatolás a transzlációs és a rotációs rezgések között.
angol név
angol szöveg
