Az elektron töltése és a Boltzmann-állandó hányadosának (e/k) mérése. A Planck és a Boltzmann-állandó hányadosának (h/k) mérése.

A Fizipedia wikiből




Tartalomjegyzék


Az elektron töltése és a Boltzmann-állandó hányadosának (e/k) mérése

A mérés célja:

  • termikusan aktivált folyamat tanulmányozása félvezető p–n átmenetben,
  • az arány meghatározása.

Ennek érdekében:

  • összefoglaljuk a p–n átmeneten folyó áramra vonatkozó elméleti alapismereteket,(a jelenségek igen részletes leírása a megadott irodalomban olvasható),
  • kimérjük egy tranzisztor kollektor-áramának a bázis–emitter feszültségtől való függését, és meghatározzuk az arányt.

Elméleti összefoglaló

Az elektron töltése (\setbox0\hbox{$e$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%) és a Boltzmann-állandó (\setbox0\hbox{$k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%) fontos természeti állandók, amelyek ismeretére számos jelenség leírásánál szükségünk van. Az olyan folyamatokat, amelyeknek során pl. egy részecske a továbbhaladásához szükséges energiát a termikus mozgásból származó véletlen energiaközlés révén szerzi meg, termikusan aktivált folyamatoknak nevezik. Ezen jelenségek tanulmányozása lehetőséget ad e két állandó arányának (\setbox0\hbox{$e/k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%) meghatározására. Magával ezzel az aránnyal is gyakran találkozunk, de emellett arra is felhasználhatjuk, hogy az egyik állandó és az arány ismeretében a másik állandó értékét kiszámítsuk.

Félvezetőkben az elektromos áramot elektronok és lyukak (elektronhiányok) mozgása eredményezi. Bizonyos adalék anyagok (foszfor, arzén) hatására a félvezetőkben az elektronok annyira túlsúlyba kerülnek a lyukakhoz képest, hogy gyakorlatilag csak elektronvezetés alakul ki: az ilyen félvezetőt n típusúnak nevezik. Más adalékok (bór, gallium, alumínium) viszont a félvezetőben lyukvezetést hoznak létre: az ilyen félvezetők a p típusú félvezetők.

Ha egy p típusú és egy n típusú félvezetőt érintkezésbe hozunk (ez az ún. p–n átmenet), akkor az érintkezési helyen kontaktpotenciál jön létre, mert energetikai okok miatt az n típusú részből elektronok mennek át a p típusú részbe (így az negatív többlettöltésre tesz szert), a p típusú részből viszont lyukak mennek át az n típusú részbe (így abban pozitív többlettöltés jön létre). A kontaktus létrejöttének pillanatában tehát egy, a p rétegből az n rétegbe irányuló kezdeti áram folyik. Az áram hatására a potenciálkülönbség nő, ami egyre jobban akadályozza a további töltésátmenetet, ezért egy bizonyos feszültség elérése után a p→n irányú áram megszűnik, és kialakul egy állandósult kontaktpotenciál. Ezzel egyidejűleg a kontaktus két oldalán létrejön egy olyan tartomány, amelyben nincsenek mozgásképes töltéshordozók. A töltéshordozók áthaladását (a p→n irányú áramot) ezen a kiürített tartományon át a létrejött \setbox0\hbox{$U_D$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% magasságú potenciálgát akadályozza, ezért külső feszültség nélkül a töltéshordozók csak a termikus mozgás segítségével, véletlenszerűen jutnak át.

Eléggé általánosan igaz, hogy a termikusan aktivált folyamat gyakorisága az e^{- \frac{E}{k T} } faktorral arányos, ahol \setbox0\hbox{$E$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% a továbbhaladáshoz szükséges energia, \setbox0\hbox{$k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% a Boltzmann-állandó, \setbox0\hbox{$T$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% pedig az abszolút hőmérséklet. Ennek megfelelően annak gyakorisága, hogy egy lyuk p→n irányban vagy egy elektron n→p irányban az \setbox0\hbox{$U_D$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% magasságú potenciálgáton átugrik, az \setbox0\hbox{$e^{- \frac{e U_D}{k T} }$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% faktorral arányos (\setbox0\hbox{$e$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% az elektron töltésének nagysága). Ez egyben azt is jelenti, hogy a termikus aktiváció segítségével a potenciálgáton át egy p→n irányú, ún. injektált áram folyik:

 
\[ I_I = C e^{-\frac{e U_D}{kT} } \]
(1)

A kiürített tartományon át ugyanakkor létrjön egy ellenkező irányú áram is, ami annak következménye, hogy a termikus mozgás (termikus aktiváció) révén, ha kis számban is, de mindig keletkeznek töltéshordozók, így – többek között – a kiürített réteg n oldalán lyukak, p oldalán pedig elektronok jelennek meg. Mivel a kontaktpotenciál ezeknek a mozgását a kontaktuson át éppen elősegíti, ily módon egy n→p irányú, ún. telítési (szaturációs) áram, I_s jön létre. Ez az áram nem függ a kontaktuson kialakult feszültségtől, csak a termikusan keltett töltéshordozók mennyiségétől. Külső feszültség nélküli (egyensúlyi) állapotban a két áram egymást kiegyenlíti, vagyis ekkor \setbox0\hbox{$I_I {{=}} I_s$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%.

Ha a p–n átmenetre \setbox0\hbox{$U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% külső feszültséget kapcsolunk, akkor ez módosítja a potenciálgát magasságát, ezért megváltoztatja az injektált áramot, amely most

 
\[ I_I = C e^{-\frac{e\left( U_D - U \right)}{kT} } \]
(2)

Itt \setbox0\hbox{$C$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% állandó, az \setbox0\hbox{$U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% feszültség pedig negatív, ha a feszültség a kontaktpotenciállal egyirányú, és pozitív, ha azzal ellentétes. Mivel \setbox0\hbox{$U {{=}} 0$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% esetén \setbox0\hbox{$I_I{{=}}I_s{{=}}Ce^{-\frac{eU_D}{kT} }$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%,

 
\[ C=I_se^{\frac{eU_D}{kT} }, \]
(3)

amivel az injektált áramra azt kapjuk, hogy

 
\[ I_I=I_se^{\frac{eU}{kT} }. \]
(4)

A kontaktuson átfolyó \setbox0\hbox{$I$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% eredő áram a feszültségfüggő \setbox0\hbox{$I_I$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% injektált áram és a feszültségtől független \setbox0\hbox{$I_S$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% telítési áram különbsége:

 
\[ I=I_s\left(e^{\frac{eU}{kt} }-1 \right). \]
(5)

Ez az összefüggés azt az ismert tapasztalatot tükrözi, hogy egy ilyen kontaktus különböző irányban előfeszítve különböző nagyságú áramot bocsát át, más szóval egyenirányít. Az ilyen egyenirányító p–n átmenetet félvezető diódának nevezik.

A mérési módszer

A mérés során egy félvezető eszközben az (5) egyenlettel leírható áram-feszültség összefüggést (ún. áram–feszültség karakterisztikát) mérünk ki, és az exponensben szereplő kifejezés kiértékelésével meghatározzuk az \setbox0\hbox{$e/k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% arányt. A mérés könnyebben megvalósítható, ha nem közvetlenül dióda-karakterisztikát vizsgálunk, hanem az 1.ábrán látható elrendezésben egy tranzisztor kollektor-áramának (\setbox0\hbox{$I$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%) a bázis–emitter feszültségtől (\setbox0\hbox{$U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%) való függését vizsgáljuk, amely ugyancsak az (5) egyenlettel írható le (a tranzisztor – mint az ábrán is látható – lényegében két egymáshoz kapcsolt félvezető dióda).

1.ábra: a dióda karakterisztikájának a meghatározásához használt áramkör

Az (5) alakú karakterisztikából az \setbox0\hbox{$e/k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% hányados elvileg meghatározható, de az összefüggés egyszerűsítésével a feladat is egyszerűsíthető. Mivel méréseinket szobahőmérséklethez közeli hőmérsékleteken végezzük, érvényes, hogy e^{\frac{eU}{kT} }, így az egyenletben az exponenciális tag mellett az „1” elhanyagolható, mivel a félvezetők jellemző tiltott sávszélessége \setbox0\hbox{$100meV$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% nagyságrendű. Ezért jó közelítéssel érvényes, hogy

 
\[ I=I_se^{\frac{eU}{kt} }. \]
(6)

Ha az egyenlet mindkét oldalának a természetes alapú logaritmusát vesszük, akkor az \setbox0\hbox{$I–U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% összefüggés linearizálható, hiszen

 
\[ln I =ln I_s+\frac{e}{kT}U. \]
(7)

Ez azt jelenti, hogy ha a hőmérsékletet állandó értéken tartva megmérjük a kollektoráramot különböző bázis–emitter feszültségeknél, majd az áramértékek természetes logaritmusát ábrázoljuk a feszültség függvényében, akkor a pontok egy egyenest adnak. Jelölje a mérési pontokhoz illesztett egyenes meredekségét \setbox0\hbox{$M_U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%.

 
\[ M_U=\frac{e}{kT} \]
(8)

összefüggés, amiből az \setbox0\hbox{$e/k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% hányadosra azt kapjuk, hogy

 
\[ \frac{e}{k} =M_UT \]
(9)

A méréshez használt eszközök

  • MINISTAT 650 termosztát
  • HAMEG digitális multiméter
  • HAMEG hármas tápegység
  • Mérődoboz az alumínium tömbbe szerelt tranzisztorral és beállító elemekkel.

A mérőberendezés használata

A mérés az 1.ábrán már bemutatott áramkörben történik. Az áramkör és az egyenfeszültséget adó tápegység egy átlátszó műanyag dobozban található, amelyhez a tápfeszültséget az oldallapján levő csatlakozó hüvelyekre kapcsolt 8 V-os egyenfeszültséggel biztosítjuk (2-3.ábrán). Az \setbox0\hbox{$I$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% kollektoráram és az \setbox0\hbox{$U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% bázis–emitter feszültség mérésére szolgáló műszereket a doboz tetején található hüvelyekhez csatlakoztatjuk, az \setbox0\hbox{$U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% feszültséget a Pu potenciométerrel változtatjuk.

2.ábra: a mérés során hasznát áramkör
3.a ábra: : A vizsgált tranzisztort és a kapcsolódó elektronikát tartalmazó mérődoboz.
3.b ábra: A mérési összeállítás a termosztáttal és a vizsgált tranzisztort tartalmazó dobozzal.

Mivel az áram erősen függ a hőmérséklettől, a mérésnél a hőmérséklet állandó értéken tartásáról külön gondoskodni kell. A vizsgált tranzisztort tartó alumínium tömbön ezért termosztáttal stabilizált hőmérsékletű vizet áramoltatunk át. A tranzisztor hőmérséklete jó közelítéssel a víz hőmérsékletével egyezik meg, amelyet a termosztát hőmérőjével mérünk. A víz hőmérsékletét a termosztáton található kontakthőmérő segítségével állíthatjuk a kívánt értékre. A mérés a hőmérséklet beállításával kezdődik, az áram–feszültség mérését csak akkor kezdjük el, ha a hőmérséklet kellően stabilizálódott.

Mérési feladatok

  • 1. Kb.0.4V-0.5V között 20mV-onként változtatva a bázis–emitter feszültséget, vegye fel az áram–feszültség karakterisztikát 30ºC-on! Ügyeljen arra, hogy a feszültséggel semmiképp ne lépje túl az 1V értéket! Ezután attól a tartománytól kezdve, ahonnan (az exponenciális jelleg miatt) az áram láthatóan gyorsan változik (0.5V környékén várható), sűrítse a mérési pontokat!

Nagyságrendileg mekkora áramokat vár a 0,4V-0,5V intervallumban és mekkorát 0,6 V körül?
A mérést a potenciométer által behatárolt teljes feszültségtartományban végezze el.Ismételje meg a mérést 45, 60, 70, 80 ºC-on ! (A felfűtés után várja ki, amíg a termosztát néhányszori ki-be kapcsolása után biztosan stabilizálódott a tranzisztor hőmérséklete.) A mérésnél használt multiméter bekapcsolás után automatikus méréshatár üzemmódba áll be. Kis nyitófeszültségnél ez előnyös, mert az ilyenkor folyó nA nagyságrendű áramot is elég pontosan lehet mérni. A dióda nyitása során viszont jelentősen nő az áram, a műszer automatikusan átkapcsol nagyobb mérési tartományba. Mivel a mérőműszer nem ideális, ilyenkor változik a belső ellenállása is!!! Ekkor már a dióda ellenállása is elég kicsi.A két jelenség együttesen azt eredményezi, hogy a mért áram menetében törés keletkezik. Ezt úgy lehet elkerülni,hogy a mérés elején megnézzük, hogy teljes nyitófeszültségnél mekkora áram folyik (a feszültségállító potenciométert az óramutató járásával megegyezően szélső állásba forgatjuk). Az ehhez az áramhoz tartozó optimális méréshatárt állítjuk be a kézi méréshatár állítás üzemmódban. Így a mérés elején kisebb felbontásban mérjük az áramot, de ez nem növeli a mérés hibáját.

  • 2. A kapott adatokat ábrázolja az \setbox0\hbox{$lnI-U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% grafikonon, illesszen egyenest a pontokra, és határozza meg az egyenesek meredekségét!
  • 3. A meredekségek mindegyikéből határozza meg az \setbox0\hbox{$e/k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% hányadost, átlagolja a kapott értékeket, és becsülje meg a mérés hibáját!
  • 4. Számolja ki \setbox0\hbox{$I_s$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% értékeit és ábrázolja az \setbox0\hbox{$I_s-T$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% grafikont!

Irodalom

Aldert van der Ziel: Szilárdtest elektronika, Műszaki Könyvkiadó, 1982



A Planck- és a Boltzmann-állandók hányadosának mérése

A mérés célja:

  • Elemi fizikai állandók arányának megállapítása, a hőmérsékleti sugárzás törvényeinek alkalmazása.

Ennek érdekében :

  • Megvizsgáljuk egy izzólámpa sugárzásának spektrális eloszlását a volfrámszál hőmérsékletének függvényében.

Ismételje át a Hőmérsékleti sugárzás vizsgálata c. mérés elméleti anyagát. Az alábbiakban annak csak rövid kivonatát ismertetjük.

Elméleti összefoglaló

Valamely test a abszorpcióképessége a testre eső sugárzási energiának az a tört része, amelyet a test elnyel (nem ereszt át, nem ver vissza). (Hasonló módon definiálható a d áteresztő- és az r reflektálóképesség. ) A test e emisszió képességén a test felületének 1 cm2-es darabja által 1 s alatt az egységnyi térszögben, a felület normálisának irányában kibocsátott fényenergiát értjük.

Mind a, mint e a \setbox0\hbox{$T$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% hőmérsékleten és a λ hullámhosszon kívül nagy mértékben függ a test különböző sajátosságaitól. Azt az ideális testet, amely a rá eső bármely hullámhosszúságú sugárzást teljesen elnyeli, abszolút fekete testnek hívjuk. Ennek abszorpcióképessége tehát \setbox0\hbox{$A$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% = 1, emisszió képességét pedig jelöljük \setbox0\hbox{$E$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%-vel.

Az \setbox0\hbox{$e/a$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% viszony minden testnél ugyanaz, és csak λ-nak és \setbox0\hbox{$T$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%-nek a függvénye: \setbox0\hbox{$\frac{e}{a} {{=}} \frac{E}{A} {{=}} E(\lambda,T)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%

Az \setbox0\hbox{$E(\lambda,T)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% kifejezés tehát megadja a fekete test által kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlását a hőmérséklet függvényében. Ez Kirchhoff törvénye. Kiemeljük, hogy a törvény nemcsak az összes sugárzásra, hanem minden egyes hullámhosszra igaz.

A fekete test \setbox0\hbox{$E(\lambda,T)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% hőmérséklet- és hullámhosszfüggését a Planck-féle sugárzási törvény adja meg:

 
\[ E(\lambda)d\lambda =2c^{2}h\frac{ \lambda^{-5} }{e^{\frac{ch}{\lambda k T} } -1} d\lambda  \]
(1)

ahol

  • c a fény sebessége,
  • λ a hullámhossz,
  • k a Boltzmann-állandó,
  • T a sugárzó test abszolút hőmérséklete.

A kifejezés jelentése: a fekete test által kisugárzott energia értéke adott hőmérsékleten a \setbox0\hbox{$\lambda+d\lambda$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%, hullámhossz intervallumban. A fekete test sugárzását leíró összefüggések nem tartalmaznak semmilyen anyagi állandót, ezért az abszolút fekete test a sugárzások mérésének sugárforrás-standardja. Az abszolút fekete test gyakorlati megvalósításának nehézségei és nehezen mérhető spektrális eloszlása miatt az abszolút fekete test helyett sztenderd volfrámszálas lámpát szokás használni.

Esetünkben a volfrám hőmérsékleti sugárzásának energia eloszlását az alábbi megfontolások alapján adhatjuk meg:

A mérésben előforduló hőmérsékleti sávban (300 K- 3000 K) a Planck-féle sugárzási törvény ( (1) -es képlet) nevezőjében szereplő „1” elhanyagolható, és így ez a Wien-féle közelítésbe megy át:

 
\[ E(\lambda)d\lambda = 2c^{2}h\lambda^{-5}e^{-\frac{ch}{\lambda kT} }d\lambda \]
(2)

Felhasználva, hogy

 
\[ e(\lambda,T)=a(\lambda,T)E(\lambda,T),  \]
(3)
 
\[ e_\lambda d\lambda = a(\lambda,T)2c^{2}h\lambda^{-5}e^{\frac{ch}{\lambda kT} }  \]
(4)

ahol \setbox0\hbox{$a(\lambda,T)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% a volfrám abszorpcióképessége Ez 1000 és 1800 ºC között jó közelítéssel állandónak vehető a mérésben használt hullámhosszak esetén.

A mérés elve

Egy volfrámsugárzó \setbox0\hbox{$\lambda+d\lambda$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% hullámhossztartományba eső \setbox0\hbox{$I_\lambda (T)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% intenzitása (4) alapján a következő:

 
\[ I:\lambda(T) = C_\lambda a(\lambda,T)2c^{2}h\lambda^{-5}e^{\frac{ch}{\lambda kT} }  \]
(5)

ahol \setbox0\hbox{$C_\lambda$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% az arányossági tényező. Az (5) összefüggés mindkét oldalának természetes alapú logaritmusát véve:

 
\[ ln I_\lambda (T) = A-\frac{B}{T} \]
(6)

ahol

 
\[ A = ln C_\lambda a(\lambda,T)2c^{2}h\lambda^{-5}, \]
(7)
 
\[ B = \frac{ch}{k\lambda}  \]
(8)

A volfrámizzó fényéből kiszűrt, adott színű fény intenzitását és a szál hőmérsékletét mérve, a kapott adatokból az \setbox0\hbox{$ln I_\lambda -\frac{1}{T}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% egyenes meredekségét meghatározva, λ ismeretében lehet a \setbox0\hbox{$\frac{h}{k}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% értékét kiszámítani.

Az izzószál hőmérsékletét az átfolyó áram és a rajta eső feszültség mérésével, ellenállásának kiszámításával az alábbi, a mérési tartományunkban érvényes közelítő polinom segítségével állapítjuk meg: \setbox0\hbox{$ T =101,86399+216,12572\left(\frac{R_T}{R_300}\right)-3,15479\left(\frac{R_T}{R_300}\right)^{2}+0,04911\left(\frac{R_T}{R_300}\right)^{3}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%

A méréshez használt eszközök

  • volfrámszálas izzólámpa 12 V, 35W, (lámpaházban, kivezetésekkel), optikai padon csúsztatható
  • 4 színszűrő optikai padra erősítve
  • OHMEG ST-255 tápegység
  • 2 db HAMEG multiméter
  • GOM-802 milliohm-mérő
  • Fényintenzitás-mérő (Luxmérő)Voltcraft MS-1300
A mérési összeállítás.
A fénymérő
A fényforrás, a színszűrők és fénymérő (takarásban).

A színszűrők hullámhossz-adatai: Sárga: 570±60 nm Narancs: 650±90 nm Zöld: 540±40 nm Kék: 470±60 nm

Mérési feladatok

  • 1. Mérje meg az izzó hidegellenállását! A lámpaház végénél a vezetékeken levő két banánhüvelyt kösse össze a GOM-802 milliohm-mérővel (négyhuzalos ellenállásmérés!), a leolvasott érték az izzó hideg ellenállása. Ügyeljen arra, hogy a csatlakozások biztos kontaktust adjanak. Ne felejtse el feljegyezni a laboratórium hőmérsékletét!
  • 2. A lámpát árammérő közbeiktatásával kösse rá a tápegységre, és a lámpaház mögötti két banánhüvelyen mérje az izzón eső feszültséget! Győződjön meg arról, hogy a tápegység kimeneti feszültsége 0V-ra van állítva, majd kapcsolja be a tápegységet! A tápegység feszültségének szabályozásával az izzón eső feszültséget állítsa 2 V-ra. Ezt az értéket jegyezze fel az izzón átfolyó árammal együtt! Tolja az izzót és a fénymérőt tartalmazó állványt egymás után az egyes színszűrőkhöz, és olvassa le mindegyiknél a fénymérő által jelzett értéket. A fénymérő lux-ban (fotometriai mértékegység)méri a fényintenzitást, de a számértékére nem lesz szükségünk, mivel csak a logaritmált függvény meredekségét vizsgáljuk.
  • 3. Végezze el a 2. feladatot az izzón eső feszültség 12 V-ig, voltonként való növelése mellett. Minden feszültség beállításnál olvassa le az izzón átfolyó áramot is, és ebből számolja az ellenállást Ohm törvényével! Így mind a négy színhez kap egy \setbox0\hbox{$I_\lambda–T$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% adatsort.
  • Mit vár, a szűrőkön áthaladó sugárzások intenzitásai hogyan aránylanak egymáshoz? Az adatok elemzése alátámasztja-e ezt a várakozást. Ha nem, akkor mi lehet a magyarázata az eltérésnek?
  • 4. Ábrázolja mind a négy színszűrő esetében az \setbox0\hbox{$ln I_\lambda$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% adatokat \setbox0\hbox{$\frac{1}{T}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% függvényében. Illesszen a pontokra egyenest, és a színszűrők hullámhossz-adatai alapján az egyenesek meredekségéből számítsa ki \setbox0\hbox{$\frac{h}{k}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% értékét mind a négy esetben. Számítsa ki ezek átlagát, és vesse össze eredményét a \setbox0\hbox{$\frac{h}{k}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% arány irodalmi értékével.

A mérés folyamán ügyeljen arra, hogy az izzóra ne jusson 12V-nál nagyobb feszültség! (A mérőszoba teljes besötétítésével biztosítsa, hogy a fénymérőbe csak az izzó fénye jusson!)

Irodalom

Budó Ágoston–Mátrai Tibor: Kísérleti fizika III. 304-307.§.

A hőmérsékleti sugárzás vizsgálata c. mérés leírása

PDF formátum