„Folyadékok viszkozitásának mérése” változatai közötti eltérés

A lap 2012. február 13., 01:52-kori változata (lapforrás) Vanko (vitalap | szerkesztései) (Új oldal, tartalma: „Szerkesztés alatt!”)		A lap jelenlegi, 2016. szeptember 7., 17:35-kori változata (lapforrás) Vanko (vitalap | szerkesztései)
(2 szerkesztő 17 közbeeső változata nincs mutatva)
1. sor:		1. sor:
−	Szerkesztés alatt!	+	<wlatex>
		+
		+	[[Kategória:Mechanika]]
		+	<!--[[Kategória:Elektromosságtan]]-->
		+	<!--[[Kategória:Hőtan]]-->
		+	<!--[[Kategória:Kvantummechanika]]-->
		+	<!--[[Kategória:Statisztikus fizika]]-->
		+	<!--[[Kategória:Nanofizika]]-->
		+	<!--[[Kategória:Optika]]-->
		+	<!--[[Kategória:Szilárdtestfizika]]-->
		+	<!--[[Kategória:Mag és részecskefizika]]-->
		+	<!--[[Kategória:Informatika]]-->
		+	[[Kategória:Laborgyakorlat]]
		+	<!--[[Kategória:Fizika laboratórium 1.]]-->
		+	[[Kategória:Fizika laboratórium 2.]]
		+	<!--[[Kategória:Fizika laboratórium 3.]]-->
		+	<!--[[Kategória:Fizika laboratórium 4.]]-->
		+	[[Kategória:Szerkesztő:Vankó]]
		+
		+	''A mérés célja:''
		+	* elmélyíteni a viszkozitással kapcsolatos ismereteket,
		+	* ismertetni néhány viszkozitás mérési eljárást.
		+
		+	''Ennek érdekében:''
		+	* összefoglaljuk a viszkozitással kapcsolatos elméletet,
		+	* ismertetjük a viszkozitásmérés néhány módszerét,
		+	* megmérjük néhány anyag viszkozitását,
		+	* vizsgáljuk a folyadékok viszkozitásának hőmérsékletfüggését.
		+
		+
		+	__TOC__
		+
		+	==Elméleti összefoglaló==
		+
		+	{{fig|Folyadékok_viszkozitásának_mérése_1.png|fig:1|1.ábra}}
		+
		+	Ha a folyadékban egy álló felülethez közeli, $x_0$ távolságban levő, $A$ nagyságú, az előzővel párhuzamos felületet [[#fig:1|(1. ábra)]] $v_0$ sebességgel mozgatunk, akkor az alábbiakat tapasztaljuk:
		+	* Az $A$ nagyságú felület állandó $v_0$ sebességű mozgatásához állandó $F$ erő szükséges.
		+	* Az álló és a mozgó felület közötti folyadékrészben a folyadék áramlási sebessége – $x_0$ kicsisége miatt – a felületekre merőleges $x$ távolság függvényében 0-tól $v_0$-ig gyakorlatilag lineárisan változik.
		+
		+	A jelenség magyarázata a kővetkező. A folyadék a vele érintkező szilárd felülethez rendszerint hozzátapad, és így a felülethez legközelebb eső folyadékrészecskék a felülettel együtt mozognak (vagy állnak). A fékezőerő így nem a folyadék és a szilárd felület között fellépő közönséges súrlódás, hanem az egyes folyadékrétegek között fellépő belső súrlódás következménye. Ez az erő a folyadékban fellépő molekuláris hatások következtében jön létre úgy, hogy a gyorsabban mozgó folyadék rétegek a szomszédos, lassabban mozgó rétegeket gyorsítani, az utóbbiak pedig az előzőket – és így közvetve a mozgó szilárd lemezt is – lassítani igyekeznek.
		+
		+	A vázolt jelenség kvantitatív vizsgálatából megállapítható, hogy a mozgatás irányában fekvő két szomszédos A felületű folyadékréteg között fellépő belső súrlódási erő [[#fig:1|(1. ábra)]] nagysága:
		+	$$F=\eta A\frac{\text{d} v}{\text{d} x}$$
		+	ahol $\text{d}v/\text{d}x$ a mozgásirányra merőleges sebességesés (sebesség-gradiens), $\eta$ a folyadék anyagi minőségétől függő belső súrlódási vagy viszkozitási tényező (szokás dinamikai viszkozitásnak nevezni, mértékegysége Pa s). A kifejezésből látható, hogy az áramló folyadékban az egymással érintkező rétegek között $(\tau)$ nyírófeszültség lép fel, melynek nagysága:
		+	$$\tau=\frac{F}{A}=\eta\frac{\text{d}v}{\text{d}x}$$
		+	A viszkozitás tehát azt adja meg, hogy egységnyi sebesség-gradiens esetén mekkora feszültség lép fel az egyes rétegek között. A tapasztalat szerint az anyagok viszkozitása függ a hőmérséklettől. Gázok esetében a növekvő hőmérséklettel $\eta$ növekszik, folyadékokban viszont csökken az alábbi tapasztalati törvény szerint:
		+	$$\eta (T)=A\exp\left(\frac{B}{RT}\right)$$
		+	Ez az Eyring-Andrade formula, ahol $A$ és $B$ a folyadékra jellemző állandók, $R$ pedig a gázállandó.
		+
		+	Folyadékok viszkozitásának mérésére számos eljárás létezik. Az alábbiakban két mérési módszert mutatunk be.
		+
		+	==Mérési módszerek==
		+
		+	===Belső súrlódási együttható mérése vékony csövön történő áramoltatással===
		+
		+	Ha a mérendő folyadékot kis átmérőjű hengeres csövön, nem túl nagy nyomáskülönbség mellett – azaz nem túl nagy áramlási sebességgel – áramoltatjuk át, akkor az áramlás lamináris lesz. (Egy $r$ sugarú csőben lamináris a $\rho$ sűrűségű folyadék $v$ sebességű áramlása, ha a Reynolds-szám $Re=\rho rv/\eta<1160$.) Ebben az esetben az $r$ sugarú, $l$ hosszúságú csövön $t$ idő alatt átáramló folyadéktérfogat a Hagen-Poiseuille-féle törvény szerint:
		+	$$v=\frac{\pi(p_1-p_2)}{8\eta l}r^4t$$
		+	ahol $p_1$ és $p_2$ a cső két végén a nyomás értéke. Tehát a $t$ idő alatt átáramlott folyadékmennyiség, a nyomáskülönbség, és a geometriai adatok ($r$, $l$) ismeretében az $\eta$ viszkozitás meghatározható. A fenti összefüggésen alapul többek közt az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter.
		+
		+	====Az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter====
		+
		+	{{fig2|Viszkozitas.png|fig:2|2.ábra}}
		+
		+	A mérőeszköz a [[#fig:2|2. ábrán]] látható. A mérést úgy végezzük, hogy a készülékbe töltött folyadékot a kapilláris szárú ágban levő $V$ térfogatú gömb fölé az „a” jelig szívatjuk. Ezután mérjük azt az időt, amely alatt a meniszkusz ettől a jeltől a gömb alatti „b” jelig süllyed. Ha a $\rho$ sűrűségű folyadék szintkülönbsége az eszköz két ágában kezdetben $h_l$, a végső pillanatban pedig $h_2$, akkor a kifolyás ideje alatt a közepes nyomás $p=\rho g\left(h_1+h_2\right)/2$, ahol $g$ a nehézségi gyorsulás. Abszolút méréshez a $V$, $r$, $l$, $h_1$ és $h_2$ ismerete szükséges. Relatív mérésnél elegendő, ha ugyanazon készülékben a $\rho$ sűrűségű vizsgálandó folyadék $t$ kifolyási idején kívül meghatározzuk egy ismert sűrűségű és viszkozitású ($\rho_0$ és $\eta_0$) folyadék $t_0$ kifolyási idejét. Ezen adatokból a viszkozitás az
		+	$$\frac{\eta}{\eta_0}=\frac{\rho t}{\rho_0t_0}$$
		+	összefüggés alapján számítható.
		+
		+	===Viszkozitásmérés a Stokes-törvény alapján===
		+
		+	Stokes törvénye értelmében az $\eta$ viszkozitású, homogén folyadékban egyenletes sebességgel haladó $r$ sugarú golyóra a mozgás irányával szemben
		+	$$F=6\pi\eta rv$$
		+	nagyságú, a mozgást akadályozó erő hat. Folyadékban, nehézségi erő hatására függőlegesen eső golyó sebessége addig növekszik, míg a mozgást akadályozó erő egyenlő nem lesz a nehézségi erő és a felhajtóerő különbségével. Az erők egyensúlyának beállása után a golyó egyenletes sebességgel esik. Az erők egyensúlyát kifejező egyenlet:
		+	$$6\pi\eta rv=\frac{4}{3}\pi r^3(\rho_g-\rho_k)g$$
		+	ahol $\rho_g$ a golyó $\rho_k$ pedig a közeg sűrűsége, $r$ a golyó sugara, $v$ az egyenletes mozgás sebessége. A kifejezés átrendezése és az $L$ hosszúságú út megtételéhez szükséges $t$ idő bevezetése után $\eta$-ra az alábbi összefüggést kapjuk:
		+	$$\eta=\frac{2}{9}r^2(\rho_g-\rho_k)g\frac{t}{L}$$
		+	melynek segítségével $t$ és $L$ mérése, valamint a többi paraméter ismerete esetén $\eta$ meghatározható.
		+
		+	A Stokes-törvény csak kis Reynolds-számú ($Re<1$) lamináris áramlás esetére érvényes és csak akkor, ha a golyó végtelen kiterjedésűnek és homogénnek tekinthető közegben mozog. Ha a golyó egy $R$ sugarú függőleges henger belsejében esik, akkor a mozgást gátló erő az alábbiak szerint módosul:
		+	$$F=6\pi\eta rv\left(1+2,4\frac{r}{R}\right)$$
		+	Ennek alapján a viszkozitást a korábbi helyett az alábbi formula szolgáltatja:
		+	$$\eta=\frac{2}{9}r^2(\rho_g-\rho_k)g\frac{t}{L\left(1+2,4\frac{r}{R}\right)}$$
		+
		+	==Mérési feladatok==
		+
		+	[[A méréshez rendelkezésre álló eszközök: Folyadékok viszkozitásának mérése|A méréshez rendelkezésre álló eszközök]]
		+
		+	*''A mérés elvégzéséhez és a mérési napló elkészítéséhez a dőlt betűs részekben adunk segítséget.''
		+
		+	*''A mérés három, összetartozó részből áll. Az olaj viszkozitását olajba ejtett apró golyók segítségével, a Stokes-törvény alapján mérik. Ez a mérés megadja az olaj viszkozitását szobahőmérsékleten. Az egyik Ostwald-féle viszkoziméterrel a szobahőmérsékletű olaj és a szobahőmérsékletű víz viszkozitásának arányát lehet megmérni. A másik Ostwald-viszkoziméterrel pedig a hideg víz viszkozitását lehet meghatározni a szobahőmérsékletű vízhez viszonyítva. Felhasználva az olaj viszkozitásának mért értékét meghatározható a szobahőmérsékletű víz viszkozitása, majd ebből a hideg víz viszkozitása a hőmérséklet függvényében. Ez alapján pedig már meghatározhatók az Eyring-Andrade formulában szereplő állandók''
		+	*''A hibaszámításban ennek megfelelően az egyes mérések hibáival kell tovább számolni a következő méréseknél.''
		+
		+	'''1.''' Mérje meg az étolaj viszkozitását a Stokes-törvény alapján!
		+
		+	*''Mielőtt mérni kezd, becsülje meg (pusztán szemrevételezés alapján) egy kis golyó tömegét!''
		+	**''Körülbelül mekkora az átmérője? Ebből közelítő fejszámolással határozza meg a térfogatát!''
		+	**''Milyen anyagból lehet? (Olajban, vízben elsüllyed.) Körülbelül mekkora lehet a sűrűsége?''
		+	**''Mekkora egy golyó körülbelüli tömege? (Összehasonlításképp: az ékszerészmérleg mérési hibája legalább 0,01 g.)''
		+	*''Az olaj viszkozitásához mérni kell:''
		+	**''az olaj sűrűségét úszó sűrűségmérővel (használat után az olajat le kell törölni)''
		+	**''golyók sűrűségét: ehhez 100-200 db golyót kell leszámolni, és ékszerészmérleggel megmérni a tömegüket, valamint 10-20 golyó átmérőjét kell megmérni''
		+	**''cső átmérőjét tolómérővel (korrekció!)''
		+	**''azt a távolságot, amin a golyók esését mérik''
		+	**''beejtendő golyók (10-20 db) átmérőjét csavarmikrométerrel''
		+	**''esés idejét''
		+	A golyót a folyadék felszínéről, a henger tengelye mentén óvatosan indítsa el! A mérést akkor kezdje, mikor az állandósult sebesség kialakult! Ez a folyadék felszíne alatt néhány cm-rel történik meg. A sebességmérést az edény alja fölött ugyanennyivel fejezze be!
		+	*''Célszerű az egyes golyók mért átmérő és idő értéke alapján viszkozitást számolni, majd ezeket az eredményeket átlagolni. Miért jobb ez, mint az átlagos átmérőből és az átlagos esési időből számolni a viszkozitást?''
		+
		+	'''2.''' Viszkozitás mérése az Ostwald-féle módszer segítségével
		+
		+	Határozza meg az Ostwald-viszkoziméterek segítségével a víz viszkozitását szobahőmérséklet és 0 °C között víz és étolaj mintákon végzett mérésekkel! Ábrázolja a víz viszkozitását a hőmérséklet függvényében! Határozza meg az Eyring-Andrade formulában szereplő $A$ és $B$ paramétereket!
		+
		+	Az Ostvald-féle viszkoziméterrel – a kapilláris adatainak hiányában – csak relatív méréseket lehet végezni. Az abszolút eredményekhez használja fel az étolaj viszkozitásának az 1. mérésben kapott értékét!
		+
		+	Az egyik eszköz segítségével előbb a desztillált vízzel mérje a kifolyási időt (szobahőmérsékleten, ötször-tízszer). Ezután a viszkozimétert alkohollal kétszer át kell öblíteni, és akváriummotorral levegőt átszívatva ki kell szárítani. (Ehhez kérje a mérésvezető segítségét!) Ezután olajjal feltöltve a kifolyási időket ismét határozza meg (legalább kétszer-háromszor)!
		+	*''Az Ostwald-viszkoziméterben a vizet a vékonyabb szárhoz csatlakozó műanyag csővel a felső jel fölé kell szívni, majd a lefolyási időt stopperrel mérni. Amennyiben a viszkoziméterben olaj van, felszívás helyett sűrített levegővel lehet a folyadékot felfújni (ha kell, kérjenek segítséget!)''
		+
		+	A másik (vékonyabb kapillárisú) eszközzel a desztillált víz kifolyási idejét mérje sok alkalommal, szobahőmérsékletről indulva, fokozatosan 0 °C-ig hűtve.
		+	*''Folyamatos felszívással-leengedéssel mérjék a lefolyási időt, miközben a főzőpohárban lévő vizet jég bedobásával és keveréssel folyamatosan hűtik. A keverő fordulatszámát ne állítsák túl nagyra, mert eltörheti a viszkozimétert.''
		+	*''Figyelem! A két viszkoziméter paraméterei eltérők!''
		+
		+	</wlatex>

---

A lap jelenlegi, 2016. szeptember 7., 17:35-kori változata

A mérés célja:

• elmélyíteni a viszkozitással kapcsolatos ismereteket,
• ismertetni néhány viszkozitás mérési eljárást.

Ennek érdekében:

• összefoglaljuk a viszkozitással kapcsolatos elméletet,
• ismertetjük a viszkozitásmérés néhány módszerét,
• megmérjük néhány anyag viszkozitását,
• vizsgáljuk a folyadékok viszkozitásának hőmérsékletfüggését.

Tartalomjegyzék 1 Elméleti összefoglaló 2 Mérési módszerek 2.1 Belső súrlódási együttható mérése vékony csövön történő áramoltatással 2.1.1 Az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter 2.2 Viszkozitásmérés a Stokes-törvény alapján 3 Mérési feladatok

Elméleti összefoglaló

1.ábra

Ha a folyadékban egy álló felülethez közeli, távolságban levő, nagyságú, az előzővel párhuzamos felületet (1. ábra) sebességgel mozgatunk, akkor az alábbiakat tapasztaljuk:

• Az nagyságú felület állandó sebességű mozgatásához állandó erő szükséges.
• Az álló és a mozgó felület közötti folyadékrészben a folyadék áramlási sebessége – kicsisége miatt – a felületekre merőleges távolság függvényében 0-tól -ig gyakorlatilag lineárisan változik.

A jelenség magyarázata a kővetkező. A folyadék a vele érintkező szilárd felülethez rendszerint hozzátapad, és így a felülethez legközelebb eső folyadékrészecskék a felülettel együtt mozognak (vagy állnak). A fékezőerő így nem a folyadék és a szilárd felület között fellépő közönséges súrlódás, hanem az egyes folyadékrétegek között fellépő belső súrlódás következménye. Ez az erő a folyadékban fellépő molekuláris hatások következtében jön létre úgy, hogy a gyorsabban mozgó folyadék rétegek a szomszédos, lassabban mozgó rétegeket gyorsítani, az utóbbiak pedig az előzőket – és így közvetve a mozgó szilárd lemezt is – lassítani igyekeznek.

A vázolt jelenség kvantitatív vizsgálatából megállapítható, hogy a mozgatás irányában fekvő két szomszédos A felületű folyadékréteg között fellépő belső súrlódási erő (1. ábra) nagysága:

ahol a mozgásirányra merőleges sebességesés (sebesség-gradiens), a folyadék anyagi minőségétől függő belső súrlódási vagy viszkozitási tényező (szokás dinamikai viszkozitásnak nevezni, mértékegysége Pa s). A kifejezésből látható, hogy az áramló folyadékban az egymással érintkező rétegek között nyírófeszültség lép fel, melynek nagysága:

A viszkozitás tehát azt adja meg, hogy egységnyi sebesség-gradiens esetén mekkora feszültség lép fel az egyes rétegek között. A tapasztalat szerint az anyagok viszkozitása függ a hőmérséklettől. Gázok esetében a növekvő hőmérséklettel növekszik, folyadékokban viszont csökken az alábbi tapasztalati törvény szerint:

Ez az Eyring-Andrade formula, ahol és a folyadékra jellemző állandók, pedig a gázállandó.

Folyadékok viszkozitásának mérésére számos eljárás létezik. Az alábbiakban két mérési módszert mutatunk be.

Mérési módszerek

Belső súrlódási együttható mérése vékony csövön történő áramoltatással

Ha a mérendő folyadékot kis átmérőjű hengeres csövön, nem túl nagy nyomáskülönbség mellett – azaz nem túl nagy áramlási sebességgel – áramoltatjuk át, akkor az áramlás lamináris lesz. (Egy sugarú csőben lamináris a sűrűségű folyadék sebességű áramlása, ha a Reynolds-szám .) Ebben az esetben az sugarú, hosszúságú csövön idő alatt átáramló folyadéktérfogat a Hagen-Poiseuille-féle törvény szerint:

ahol és a cső két végén a nyomás értéke. Tehát a idő alatt átáramlott folyadékmennyiség, a nyomáskülönbség, és a geometriai adatok (, ) ismeretében az viszkozitás meghatározható. A fenti összefüggésen alapul többek közt az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter.

Az Ostwald-féle kapilláris viszkoziméter

2.ábra

A mérőeszköz a 2. ábrán látható. A mérést úgy végezzük, hogy a készülékbe töltött folyadékot a kapilláris szárú ágban levő térfogatú gömb fölé az „a” jelig szívatjuk. Ezután mérjük azt az időt, amely alatt a meniszkusz ettől a jeltől a gömb alatti „b” jelig süllyed. Ha a sűrűségű folyadék szintkülönbsége az eszköz két ágában kezdetben , a végső pillanatban pedig , akkor a kifolyás ideje alatt a közepes nyomás , ahol a nehézségi gyorsulás. Abszolút méréshez a , , , és ismerete szükséges. Relatív mérésnél elegendő, ha ugyanazon készülékben a sűrűségű vizsgálandó folyadék kifolyási idején kívül meghatározzuk egy ismert sűrűségű és viszkozitású ( és ) folyadék kifolyási idejét. Ezen adatokból a viszkozitás az

összefüggés alapján számítható.

Viszkozitásmérés a Stokes-törvény alapján

Stokes törvénye értelmében az viszkozitású, homogén folyadékban egyenletes sebességgel haladó sugarú golyóra a mozgás irányával szemben

nagyságú, a mozgást akadályozó erő hat. Folyadékban, nehézségi erő hatására függőlegesen eső golyó sebessége addig növekszik, míg a mozgást akadályozó erő egyenlő nem lesz a nehézségi erő és a felhajtóerő különbségével. Az erők egyensúlyának beállása után a golyó egyenletes sebességgel esik. Az erők egyensúlyát kifejező egyenlet:

ahol a golyó pedig a közeg sűrűsége, a golyó sugara, az egyenletes mozgás sebessége. A kifejezés átrendezése és az hosszúságú út megtételéhez szükséges idő bevezetése után -ra az alábbi összefüggést kapjuk:

melynek segítségével és mérése, valamint a többi paraméter ismerete esetén meghatározható.

A Stokes-törvény csak kis Reynolds-számú () lamináris áramlás esetére érvényes és csak akkor, ha a golyó végtelen kiterjedésűnek és homogénnek tekinthető közegben mozog. Ha a golyó egy sugarú függőleges henger belsejében esik, akkor a mozgást gátló erő az alábbiak szerint módosul:

Ennek alapján a viszkozitást a korábbi helyett az alábbi formula szolgáltatja:

Mérési feladatok

A méréshez rendelkezésre álló eszközök

• A mérés elvégzéséhez és a mérési napló elkészítéséhez a dőlt betűs részekben adunk segítséget.

• A mérés három, összetartozó részből áll. Az olaj viszkozitását olajba ejtett apró golyók segítségével, a Stokes-törvény alapján mérik. Ez a mérés megadja az olaj viszkozitását szobahőmérsékleten. Az egyik Ostwald-féle viszkoziméterrel a szobahőmérsékletű olaj és a szobahőmérsékletű víz viszkozitásának arányát lehet megmérni. A másik Ostwald-viszkoziméterrel pedig a hideg víz viszkozitását lehet meghatározni a szobahőmérsékletű vízhez viszonyítva. Felhasználva az olaj viszkozitásának mért értékét meghatározható a szobahőmérsékletű víz viszkozitása, majd ebből a hideg víz viszkozitása a hőmérséklet függvényében. Ez alapján pedig már meghatározhatók az Eyring-Andrade formulában szereplő állandók
• A hibaszámításban ennek megfelelően az egyes mérések hibáival kell tovább számolni a következő méréseknél.

1. Mérje meg az étolaj viszkozitását a Stokes-törvény alapján!

• Mielőtt mérni kezd, becsülje meg (pusztán szemrevételezés alapján) egy kis golyó tömegét!
  • Körülbelül mekkora az átmérője? Ebből közelítő fejszámolással határozza meg a térfogatát!
  • Milyen anyagból lehet? (Olajban, vízben elsüllyed.) Körülbelül mekkora lehet a sűrűsége?
  • Mekkora egy golyó körülbelüli tömege? (Összehasonlításképp: az ékszerészmérleg mérési hibája legalább 0,01 g.)
• Az olaj viszkozitásához mérni kell:
  • az olaj sűrűségét úszó sűrűségmérővel (használat után az olajat le kell törölni)
  • golyók sűrűségét: ehhez 100-200 db golyót kell leszámolni, és ékszerészmérleggel megmérni a tömegüket, valamint 10-20 golyó átmérőjét kell megmérni
  • cső átmérőjét tolómérővel (korrekció!)
  • azt a távolságot, amin a golyók esését mérik
  • beejtendő golyók (10-20 db) átmérőjét csavarmikrométerrel
  • esés idejét

A golyót a folyadék felszínéről, a henger tengelye mentén óvatosan indítsa el! A mérést akkor kezdje, mikor az állandósult sebesség kialakult! Ez a folyadék felszíne alatt néhány cm-rel történik meg. A sebességmérést az edény alja fölött ugyanennyivel fejezze be!

• Célszerű az egyes golyók mért átmérő és idő értéke alapján viszkozitást számolni, majd ezeket az eredményeket átlagolni. Miért jobb ez, mint az átlagos átmérőből és az átlagos esési időből számolni a viszkozitást?

2. Viszkozitás mérése az Ostwald-féle módszer segítségével

Határozza meg az Ostwald-viszkoziméterek segítségével a víz viszkozitását szobahőmérséklet és 0 °C között víz és étolaj mintákon végzett mérésekkel! Ábrázolja a víz viszkozitását a hőmérséklet függvényében! Határozza meg az Eyring-Andrade formulában szereplő és paramétereket!

Az Ostvald-féle viszkoziméterrel – a kapilláris adatainak hiányában – csak relatív méréseket lehet végezni. Az abszolút eredményekhez használja fel az étolaj viszkozitásának az 1. mérésben kapott értékét!

Az egyik eszköz segítségével előbb a desztillált vízzel mérje a kifolyási időt (szobahőmérsékleten, ötször-tízszer). Ezután a viszkozimétert alkohollal kétszer át kell öblíteni, és akváriummotorral levegőt átszívatva ki kell szárítani. (Ehhez kérje a mérésvezető segítségét!) Ezután olajjal feltöltve a kifolyási időket ismét határozza meg (legalább kétszer-háromszor)!

• Az Ostwald-viszkoziméterben a vizet a vékonyabb szárhoz csatlakozó műanyag csővel a felső jel fölé kell szívni, majd a lefolyási időt stopperrel mérni. Amennyiben a viszkoziméterben olaj van, felszívás helyett sűrített levegővel lehet a folyadékot felfújni (ha kell, kérjenek segítséget!)

A másik (vékonyabb kapillárisú) eszközzel a desztillált víz kifolyási idejét mérje sok alkalommal, szobahőmérsékletről indulva, fokozatosan 0 °C-ig hűtve.

• Folyamatos felszívással-leengedéssel mérjék a lefolyási időt, miközben a főzőpohárban lévő vizet jég bedobásával és keveréssel folyamatosan hűtik. A keverő fordulatszámát ne állítsák túl nagyra, mert eltörheti a viszkozimétert.
• Figyelem! A két viszkoziméter paraméterei eltérők!