„3. Mérés: RC-körök vizsgálata” változatai közötti eltérés
a |
|||
| 149. sor: | 149. sor: | ||
==Mérési feladatok== | ==Mérési feladatok== | ||
| − | '''1. Feladat''' A próbapanelen állítsunk össze egy $R$=10 k$\Omega$ ellenállásból és az ismeretlen $C$ kapacitású kondenzártorból (barna áramköri elem) álló soros kapcsolást. $U_{be}$ bemenetre csatlakoztassuk a myDAQ mérőkártya AO 0 illetve AGND (referencia pont) kimenetét, és a függvénygenerátor segítségével kapcsoljunk a bemenetre $f$=1 kHz frekvenciájú, $V_{pp}$=1 V-os szinusz jelet. A bemeneti és a kondenzátoron eső $U_{ki}$ kimeneti feszültséget kapcsoljuk a mérőkártya AI 0+, AI 0- és AI 1+, AI 1- csatlakozói közé. Az oszcilloszkóp mindkét csatornáját kapcsoljuk be, majd állítsuk be a feszültségerősítést, időosztást valamint a triggert. | + | '''1. Feladat''' |
| + | A próbapanelen állítsunk össze egy $R$=10 k$\Omega$ ellenállásból és az ismeretlen $C$ kapacitású kondenzártorból (barna áramköri elem) álló soros kapcsolást. $U_{be}$ bemenetre csatlakoztassuk a myDAQ mérőkártya AO 0 illetve AGND (referencia pont) kimenetét, és a függvénygenerátor segítségével kapcsoljunk a bemenetre $f$=1 kHz frekvenciájú, $V_{pp}$=1 V-os szinusz jelet. A bemeneti és a kondenzátoron eső $U_{ki}$ kimeneti feszültséget kapcsoljuk a mérőkártya AI 0+, AI 0- és AI 1+, AI 1- csatlakozói közé. Az oszcilloszkóp mindkét csatornáját kapcsoljuk be, majd állítsuk be a feszültségerősítést, időosztást valamint a triggert. | ||
| + | |||
| + | A próbapanelen állítsuk össze az alábbi kapcsolást. Az R ellenállás legyen 10 k$\Omega$, a C kapacitás pedig az ismeretlen, barna áramköri elem. $U_be$ bemenetre csatlakoztassuk a myDAQ mérőkártya AO 0 illetve AGND (referencia pont) kimenetét, és a függvénygenerátor segítségével kapcsoljunk a bemenetre f=1\,kHz frekvenciájú, $V_{pp}$=1\,V-os szinusz jelet. A bemeneti és a kondenzátoron eső $U_{ki}$ kimeneti feszültséget kapcsoljuk a mérőkártya AI 0+, AI 0- és AI 1+, AI 1- csatlakozói közé. Az oszcilloszkóp mindkét csatornáját kapcsoljuk be, majd állítsuk be a feszültségerősítést, időosztást valamint a triggert. | ||
Rögzítsük mindkét csatornán a feszültség időfüggését, majd az oszcilloszkóp program STOP gombjának megnyomasa után, a LOG gomb segítségével mentsük el a mért jelalakokat. A MATLAB segítségével olvassuk be a jeleket. Az ASCII file-ból olvassuk le az időtengely lépésközét. (Figyelem az oszcilloszkóp időalapjának változtatásával változik a skálázás is!) Illesszünk szinusz görbét, és az illesztésből határozzuk meg a két jel amplitúdójának arányát, illetve a fázisuk különbséget. Számítsuk ki az ismeretlen $C$ kapacitást és becsüljük meg a mérés hibáját. Végezzük el a fenti mérést 100 Hz-en, 330 Hz-en, 3.3 kHz-en és 10 kHz-en is. A mért amplitúdó arányokat és fáziskülönbségeket a frekvencia logaritmusának függvényében ábrázoljuk. Miért nevezik ezt a kapcsolást aluláteresztő szűrőnek? | Rögzítsük mindkét csatornán a feszültség időfüggését, majd az oszcilloszkóp program STOP gombjának megnyomasa után, a LOG gomb segítségével mentsük el a mért jelalakokat. A MATLAB segítségével olvassuk be a jeleket. Az ASCII file-ból olvassuk le az időtengely lépésközét. (Figyelem az oszcilloszkóp időalapjának változtatásával változik a skálázás is!) Illesszünk szinusz görbét, és az illesztésből határozzuk meg a két jel amplitúdójának arányát, illetve a fázisuk különbséget. Számítsuk ki az ismeretlen $C$ kapacitást és becsüljük meg a mérés hibáját. Végezzük el a fenti mérést 100 Hz-en, 330 Hz-en, 3.3 kHz-en és 10 kHz-en is. A mért amplitúdó arányokat és fáziskülönbségeket a frekvencia logaritmusának függvényében ábrázoljuk. Miért nevezik ezt a kapcsolást aluláteresztő szűrőnek? | ||
| − | '''2. Feladat''' Vizsgáljuk tovább a fenti áramkört! A bemeneti pontokra $f$=100 Hz frekvenciájú négyszögjelet kapcsoljunk. Az oszcilloszkóp beállítása után, mentsük el a kimeneti jelet. A kisülési görbékre exponenciális függvényt illesztve határozzuk meg az időállandót, majd számítsuk ki a $C$ kapacitás értékét ezzel a módszerrel is. | + | Rögzítsük mindkét csatornán a feszültség időfüggését, majd az oszcilloszkóp program STOP gombjának megnyomása után, a LOG gomb segítségével mentsük el a mért jelalakokat. A MATLAB segítségével olvassuk be a jeleket. Az ASCII file-ból olvassuk le az időtengely lépésközét. (Figyelem az oszcilloszkóp időalapjának változtatásával változik a skálázás is!) Illesszünk szinusz görbét, és az illesztésből határozzuk meg a két jel amplitúdójának arányát, illetve a fázisuk különbséget. Számítsuk ki az ismeretlen C kapacitást és becsüljük meg a mérés hibáját. Végezzük el a fenti mérést 100 Hz-en, 330 Hz-en, 3.3 kHz-en és 10 kHz-en is. A mért amplitúdó arányokat és fáziskülönbségeket a frekvencia logaritmusának függvényében ábrázoljuk. Miért nevezik ezt a kapcsolást aluláteresztő szűrőnek? |
| + | |||
| + | '''2. Feladat''' | ||
| + | Vizsgáljuk tovább a fenti áramkört! A bemeneti pontokra $f$=100 Hz frekvenciájú négyszögjelet kapcsoljunk. Az oszcilloszkóp beállítása után, mentsük el a kimeneti jelet. A kisülési görbékre exponenciális függvényt illesztve határozzuk meg az időállandót, majd számítsuk ki a $C$ kapacitás értékét ezzel a módszerrel is. | ||
</wlatex> | </wlatex> | ||
A lap 2021. december 3., 15:49-kori változata
Tartalomjegyzék[elrejtés] |
Elméleti összefoglaló
Időben harmonikusan változó jel
Lineáris áramkörök és harmonikusan változó áram és feszültség jelek részletes tárgyalását lásd a Kisérleti Fizika 1 kurzus rezgésekről szóló fejezetében [1]. A fontosabb mennyiségeket és összefüggéseket alább összefoglaljuk. Az ábrán egy  periodus idővel változó,  =1/ frekvenciájú feszültség jel látható. Ha a jel amplitúdója  és fázisa  , az időfüggést az alábbi alakban adhatjuk meg:
![\[ U(t)=U_0cos(2\pi ft+\varphi).\]](/images/math/9/6/e/96eab080ec8a57c04dc37fbab0d08b88.png) Hasznos még bevezetni a körfrekvenciát ![\[ U(t)=U_0e^{i(\omega t+\varphi)}=U_0e^{i\varphi} e^{i\omega t}.\]](/images/math/8/a/d/8add4dcdf3c333d2eb2d49999df631c7.png) A harmonikusan változó feszültség a komplex síkon egy |
 |
=2
. Az időbeli változást leíró differenciál egyenletek könnyebb kezeléséhez érdemes bevezetni az alábbi komplex változót, melynek valós része adja a mérhető jelet:
állandó szögsebességgel fordul körbe.
Lineáris áramköri elemek
Lineáris áramköri elemek esetén az áthajtott áramot és az elemen eső feszültséget vagy azok deriváltjait lineáris összefüggés kapcsolja össze. Legegyszerűbb ilyen elem az ohmikus ellenállás:
![\[ U=RI \]](/images/math/0/6/3/063b550b153e506421bd709bd6808ca7.png) Az ellenálláson áthaladó áramot az alábbi komplex alakban adhatjuk meg ![\[ I=I_0e^{i\omega t}, \]](/images/math/b/d/b/bdb488bc3e2778d55a33d3ef116d5107.png) melyből kiszámíthatjuk a rajta eső feszültsége: ![\[ Ue^{i\omega t}=RI_0e^{i\omega t}. \]](/images/math/0/d/8/0d8fb867d5d69c2aac8c45bdf2fdc5e9.png) Tehát az áram és a feszültség fázisa azonos az amplitúdokat pedig a |
 |
összefüggéssel számolhatjuk ki.
Egy  induktivitással jellemezhető tekercs esetén a tekercs kapocsain mérhető feszültséget az alábbi képlet adja meg:
![\[ U=L\frac{dI}{dt}. \]](/images/math/9/7/9/9794a92a5bdf42258d2b83d9675f7712.png) Az időben harmonikusan változó áramot ismét komplex alakban adjuk meg melyből a tekercs kapcsain mérhető feszültség: ![\[ Ue^{i\omega t}=i\omega LI_0e^{i\omega t}. \]](/images/math/3/6/a/36a36501bee526a2533ccf5e17cae0e5.png) Tehát a feszültség fázisa |
 |
-vel eltolódik az áramhoz képest, az amplitúdokat pedig a 
összefüggéssel számolhatjuk ki. Érdemes bevezetni az ellenálláshoz hasonló fogalmat, az impedanciát. Ez a komplex mennyiség lineáris áramkörökben megadja a feszülség és az áram komplex arányát. Induktivitás esetén 
=
.
A  kapacitással jellemezhető kondenzátor esetén ismert, hogy
![\[ Q=CU. \]](/images/math/e/c/3/ec33c1bde7608b580162804655742f21.png) Ezt az összefüggést deriválva és átrendezve a korábbiakhoz hasonló alakú kifejezést kapunk: ![\[ \frac{dU}{dt}=\frac{1}{C}I, \]](/images/math/9/3/a/93ad8959bee68c81cbf1f05351c1ae71.png) hiszen a kondenzátor eltolási árama a töltésváltozással egyenlő. A komplex feszültség-áram összefüggés az alábbi alakot ölti: ![\[ Ue^{i\omega t}=\frac{1}{i\omega C}I_0e^{i\omega t}. \]](/images/math/8/d/b/8db535ea01ab073f095b45769b5e1dea.png) Tehát a feszültség fázisa - |
 |
összefüggéssel számolhatjuk ki. A kondenzátorhoz tartozó impedancia 
=
.
Soros RC kör
Az ábrán látható soros RC körrel vizsgálhatjuk egy kapacitású kondenzátor feltöltődését és kisülését. Ha hosszú időn keresztül véges  feszültséget kapcsolunk a körre a kondenzátor feltöltődik. Ezt követően, t=0 időpillanatban a kapcsolót átkapcsolva rövidre zárjuk az áramkört, azaz a bemeneti pontok azonos feszültségre kerülnek:
![\[ U_R+U_C=0. \]](/images/math/f/9/2/f92916ad79dcf03962b342ea5ef14a5c.png) Ekkor a kondenzátor fegyverzetein tárolt töltések átáramlanak az ellentétes fegyverzetre, hogy az új egyensúly elérését követően nulla feszültség essen a bemeneten (és a kondenzátoron is). Ezt az áramot például a fenti egyenlet deriválásával számíthatjuk ki: ![\[ \frac{dU_R}{dt}+\frac{dU_C}{dt}=R\frac{dI}{dt}+\frac{I}{C}=0. \]](/images/math/2/5/5/25571c744682373fb7c8bf67a588c02b.png) Tehát az áramkörben folyó időfüggő áram az alábbi differenciálegyenletet elégíti ki: ![\[ \frac{dI}{dt}=-\frac{I}{RC}. \]](/images/math/7/8/d/78def24c4d11e83455fbde7b363d2c8d.png) Az ![\[ I=I_0e^{-t/\tau}, \]](/images/math/7/9/8/798aac8af6f3d136b9b4089061c3fa64.png) ahol ![\[ Q=\int_0^\infty I_0e^{-t/\tau}dt= -I_0\tau e^{-\infty/\tau}+I_0\tau e^{0/\tau}=I_0\tau. \]](/images/math/9/5/6/956b6c0727da6a80217e96e229de95cf.png) |
 |
szorzat láthatóan idő dimenziójú, érdemes bevezetni a 
=
később meghatározandó állandó. (Ellenőrizzük, hogy ez a függvény valóban megoldása a fenti differenciálegyenletnek!) Az integrálási állandó meghatározásához használjuk fel, hogy t=0 idő pillanatban ismert 
=
töltést tárolt. A kapcsoló átfordítása után átfolyó töltésmennyiségnek egyenlőnek kell lennie a tárolt töltéssel:
Megvizsgálhatjuk a soros RC kör harmonikus meghajtásra adott válaszát is. Például a meghajtó  feszültség  = kondenzátor feszültségre gyakorolt hatását. Az eszközökön eső feszültség a meghajtó feszültséggel lesz egyenlő:
![\[ U_R+U_C=U_{be}. \]](/images/math/d/e/2/de224daba9e1bd0a6f32c4496f62a106.png) Az impedanciáról tanultakat felhasználva ![\[ U_{be}=RI+Z_CI, \]](/images/math/4/e/f/4ef90b2d8c6b5e3a91924c1c906f8660.png) ![\[ U_{ki}=Z_CI=\frac{Z_C}{R+Z_C}U_{be}=\frac{1}{i\omega RC+1}U_{be}=\frac{1}{i\omega\tau+1}U_{be}. \]](/images/math/7/0/9/7094d09710c2c8225257126e927e7743.png) |
 |
Az amplitúdók arányát és a fáziskülönbséget az alábbi arány számításával határozhatjuk meg:
![\[ \frac{U_{ki}}{U_{be}}=\frac{\vert U_{ki}\vert}{\vert U_{be}\vert} e^{\varphi_{ki}-\varphi_{be}}. \]](/images/math/c/3/b/c3bcf984773979bc2e242816c48ed759.png) Az amplitúdóarányt az alábbi Lorentz görbe adja meg: ![\[ \frac{\vert U_{ki}\vert^2}{\vert U_{be}\vert^2}=\frac{1}{1+(\omega\tau)^2}. \]](/images/math/6/7/4/674a57cc6ab0f9f042b690a9ae1a21cc.png) Tehát 1/ ![\[ \frac{U_{ki}}{U_{be}}=\frac{1-i\omega\tau}{1+(\omega\tau)^2}. \]](/images/math/f/c/0/fc0759a8a4503fd115b04efe38250c06.png) A fázisszöget a képzetes és valós rész hányadosa adja meg: ![\[ tg(\varphi)=-\omega\tau. \]](/images/math/1/f/5/1f5efc73acdf1bec4f0ecc19fde4041a.png) |
 |
Mérési feladatok
1. Feladat
A próbapanelen állítsunk össze egy 
=10 k
ellenállásból és az ismeretlen kapacitású kondenzártorból (barna áramköri elem) álló soros kapcsolást. bemenetre csatlakoztassuk a myDAQ mérőkártya AO 0 illetve AGND (referencia pont) kimenetét, és a függvénygenerátor segítségével kapcsoljunk a bemenetre =1 kHz frekvenciájú, 
=1 V-os szinusz jelet. A bemeneti és a kondenzátoron eső kimeneti feszültséget kapcsoljuk a mérőkártya AI 0+, AI 0- és AI 1+, AI 1- csatlakozói közé. Az oszcilloszkóp mindkét csatornáját kapcsoljuk be, majd állítsuk be a feszültségerősítést, időosztást valamint a triggert.
A próbapanelen állítsuk össze az alábbi kapcsolást. Az R ellenállás legyen 10 k, a C kapacitás pedig az ismeretlen, barna áramköri elem. 
bemenetre csatlakoztassuk a myDAQ mérőkártya AO 0 illetve AGND (referencia pont) kimenetét, és a függvénygenerátor segítségével kapcsoljunk a bemenetre f=1\,kHz frekvenciájú, =1\,V-os szinusz jelet. A bemeneti és a kondenzátoron eső kimeneti feszültséget kapcsoljuk a mérőkártya AI 0+, AI 0- és AI 1+, AI 1- csatlakozói közé. Az oszcilloszkóp mindkét csatornáját kapcsoljuk be, majd állítsuk be a feszültségerősítést, időosztást valamint a triggert.
Rögzítsük mindkét csatornán a feszültség időfüggését, majd az oszcilloszkóp program STOP gombjának megnyomasa után, a LOG gomb segítségével mentsük el a mért jelalakokat. A MATLAB segítségével olvassuk be a jeleket. Az ASCII file-ból olvassuk le az időtengely lépésközét. (Figyelem az oszcilloszkóp időalapjának változtatásával változik a skálázás is!) Illesszünk szinusz görbét, és az illesztésből határozzuk meg a két jel amplitúdójának arányát, illetve a fázisuk különbséget. Számítsuk ki az ismeretlen kapacitást és becsüljük meg a mérés hibáját. Végezzük el a fenti mérést 100 Hz-en, 330 Hz-en, 3.3 kHz-en és 10 kHz-en is. A mért amplitúdó arányokat és fáziskülönbségeket a frekvencia logaritmusának függvényében ábrázoljuk. Miért nevezik ezt a kapcsolást aluláteresztő szűrőnek?
Rögzítsük mindkét csatornán a feszültség időfüggését, majd az oszcilloszkóp program STOP gombjának megnyomása után, a LOG gomb segítségével mentsük el a mért jelalakokat. A MATLAB segítségével olvassuk be a jeleket. Az ASCII file-ból olvassuk le az időtengely lépésközét. (Figyelem az oszcilloszkóp időalapjának változtatásával változik a skálázás is!) Illesszünk szinusz görbét, és az illesztésből határozzuk meg a két jel amplitúdójának arányát, illetve a fázisuk különbséget. Számítsuk ki az ismeretlen C kapacitást és becsüljük meg a mérés hibáját. Végezzük el a fenti mérést 100 Hz-en, 330 Hz-en, 3.3 kHz-en és 10 kHz-en is. A mért amplitúdó arányokat és fáziskülönbségeket a frekvencia logaritmusának függvényében ábrázoljuk. Miért nevezik ezt a kapcsolást aluláteresztő szűrőnek?
2. Feladat
Vizsgáljuk tovább a fenti áramkört! A bemeneti pontokra =100 Hz frekvenciájú négyszögjelet kapcsoljunk. Az oszcilloszkóp beállítása után, mentsük el a kimeneti jelet. A kisülési görbékre exponenciális függvényt illesztve határozzuk meg az időállandót, majd számítsuk ki a kapacitás értékét ezzel a módszerrel is.
