„Függvényillesztés Monte Carlo módszerrel mérésleírás” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „Category:Szerkesztő:Geresdi __TOC__ <wlatex> == Bevezetés == A Monte Carlo algoritmusok szerteágazó alkalmazási területei közül a függvényillesztés a szám…”) |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Category:Szerkesztő:Geresdi]] | [[Category:Szerkesztő:Geresdi]] | ||
− | |||
<wlatex> | <wlatex> | ||
+ | __TOC__ | ||
== Bevezetés == | == Bevezetés == | ||
A Monte Carlo algoritmusok szerteágazó alkalmazási területei közül a függvényillesztés a számítógépes gyakorlat témája. A leírás áttekinti a szükséges elméleti hátteret, valamint segítséget ad a konkrét megvalósításhoz. | A Monte Carlo algoritmusok szerteágazó alkalmazási területei közül a függvényillesztés a számítógépes gyakorlat témája. A leírás áttekinti a szükséges elméleti hátteret, valamint segítséget ad a konkrét megvalósításhoz. |
A lap 2011. március 22., 13:31-kori változata
Tartalomjegyzék |
Bevezetés
A Monte Carlo algoritmusok szerteágazó alkalmazási területei közül a függvényillesztés a számítógépes gyakorlat témája. A leírás áttekinti a szükséges elméleti hátteret, valamint segítséget ad a konkrét megvalósításhoz.
Elméleti háttér
Legyen az illesztendő adatsor , ahol . Az illesztett adatsor hasonlóan , ahol a paraméterek listája, amelyek hangolásával érjük el, hogy az illesztett adatsor rásimuljon az eredetire. Ez a következő energiakifejezés minimalizálását jelenti:A minimalizálást Monte Carlo--Metropolis algoritmussal végezzük: Változtassuk meg a paramétereket véletlenszerűen: . Ezzel a \eqref{MCEnergyEq} szerint kiszámolt energia is változik: . Az új paramétereket elfogadjuk, ha közelebb kerültünk a minimumhoz, tehát . Célunk elkerülni, hogy az algoritmus befagyjon egy lokális minimumba, ezért valószínűséggel dolgozunk tovább az új paraméterekkel, ha . Vegyük észre, hogy esetben csak lefelé léphetünk, míg a határátmenetben véletlenszerű mozgást kapunk a paramétertérben. Ez adja a fizikai jelentését az algoritmusban szereplő értéknek: megfeleltethető egy, a paramétertérben mozgó részecske inverz hőmérsékletének.
Implementáció
A fentiek megvalósításához a következő felépítést érdemes követni:
- Készítsünk globális tömböt az eredeti, valamint az illesztett adatsornak;
- Hasonlóan globális változókban tároljuk az inverz hőmérsékletet, az illesztési paramétereket, valamint azok lépésközét;
- Deklaráljunk két véletlenszám-generátort: egyet a paraméterek megváltoztatásához és egyet az valószínűségű lépéshez;
- Hozzunk létre globális változókat a megváltoztatott paramétereknek, valamint egy tömböt a megváltoztatott paraméterekkel generált illesztőfüggvénynek.
Az illesztés inicializálásához hozzuk létre a szükséges változókat, és olvassuk be a kezdőértékeket a TextBoxokból.
Az illesztést az alábbiak szerint végezzük:
- Számítsuk ki a szerinti energiát az aktuális változókkal;
- Változtassuk meg az egyik paramétert a megadott határok között egyenletes eloszlással;
- Számítsuk ki az így megváltozott energiát;
- A régi és új energia különbsége alapján döntsünk arról, hogy elfogadjuk-e a változást: ha az új érték kisebb, akkor minden esetben, ha nem, akkor sorsoljunk egy véletlenszámot, és valószínűséggel;
- Ha szükséges, írjuk ki az új értéket a TextBoxba, és ábrázoljuk a megváltozott illesztőfüggvényt;
- A fentiek szerint járjunk el a többi paraméter esetében.
Feladatok
Készítsünk grafikus függvényillesztő felületet a data.dat fileban található 500 elemű adatsor illesztéséhez a függvénnyel, ahol a keresett paraméterek. A cél eléréséhez az alábbiak szerint haladjunk:- Olvassuk be és ábrázoljuk a data.dat állomány tartalmát!
- Hozzunk létre TextBoxokat, amelyekkel állíthatóak a függvényillesztés kiinduló paraméterei, azok lépésköze, valamint az inverz hőmérséklet!
- Hozzunk létre gombokat, amelyekkel elindíthatjuk a függvényillesztést: legyen lehetséges újraindítani az illesztést a TextBoxokban megadott kezdeti paraméterekkel, valamint 1, illetve 100 illesztési ciklust elindítani!
- A program jelenítse meg az aktuális paramétereket, az szerinti energiát, valamint az illesztett függvényt!
A jegyzőkönyvben szerepeljen a program felépítésének leírása, valamint a probléma diszkussziója. Vizsgáljuk meg a kezdeti paraméterek, az inverz hőmérséklet, valamint a paraméterek lépésközeinek hatását az illesztés gyorsaságára és jóságára, azaz adjuk meg, hogy átlagosan hány lépés után illeszkedik a generált függvény az eredetire, valamint mekkora a jellemző minimális energia! Opcionálisan próbáljuk ki, hogy lehetséges-e jobb eredményt elérni, ha -t, illetve a lépésközöket dinamikusan változtatjuk! A dokumentációhoz csatoljuk a program forráskódját!