„Investigation of atomic contacts” változatai közötti eltérés

A Fizipedia wikiből
(Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ A mérés célja atomi méretű kontaktusok vezetési tulajdonságainak vizsgálata a korábban megismert MyDAQ adatgyűjtőkártya segítségével. The pur…”)
 
(→‎In the report)
 
(egy szerkesztő 53 közbeeső változata nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
__NOTOC__
 
__NOTOC__
−
 
+
The purpose of the measurement is to investigate the transport properties of atomic-sized contacts using a MyDAQ data acquisition card.
−
A mérés célja atomi méretű kontaktusok vezetési tulajdonságainak vizsgálata a korábban megismert MyDAQ adatgyűjtőkártya segítségével.
+
−
 
+
−
The purpose of the measurement is to investigate the transport properties of atomic-sized contacts using the MyDAQ data acquisition card.
+
 
For this purpose, the conductance curves of nanojunctions are recorded in the last moments before rupture, when only a few atoms connect the two sides. The acquired conductance traces are statistically examined using a conductance histogram.
 
For this purpose, the conductance curves of nanojunctions are recorded in the last moments before rupture, when only a few atoms connect the two sides. The acquired conductance traces are statistically examined using a conductance histogram.
  
 
   
 
   
−
<!--
+
== Introduction: atomic sized contacts ==
−
== Bevezetés ==
+
−
<wlatex>
+
−
Az alagútmikroszkóp működése az elektronok hullámtermészetének egy speciális következményén alapul, miszerint két egymáshoz közel vitt fémdarab között akkor is folyik áram, ha azok nem érnek össze. Ezt az áramot ''kvantummechanikai alagútáramnak'' hívják, melynek érdekes tulajdonsága, hogy a két fém távolságától nagyon érzékenyen függ: ha csak egy fél atom-atom távolsággal csökkentjük a rés szélességét, akkor az áram tízszeresére nő. Ezt a viselkedést demonstrálja az 1. ábra.
+
−
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
+
−
|-
+
−
| [[Fájl:STM_approach.ogv|bélyegkép|közép|800px|thumbtime=0:08]]
+
−
|-
+
−
| align="center"|1. ábra. '' Egy hegyes fémtű és egy fémfelület közé feszültséget kapcsolunk, és miközben a tűt közelítjük a felülethez, mérjük az áramot. Amíg távol van a tű a felülettől, az áram olyan kicsi, hogy az árammérőnkkel nem tudjuk felbontani. Ahogy a tű és a felület távolsága összemérhetővé válik két szomszédos atom távolságával véges áramot kezdünk el detektálni. Az áramot ún. logaritmikus skálán ábrázoltuk, azaz egy osztás az áram tízszeres megváltozásának felel meg. A tű és a felület távolságát Angström mértékegységben adtuk meg, ami 10<sup>-10</sup> méternek felel meg. Forrás: Magyarkuti András diploma előadás, BME Fizika Tanszék, 2013.''
+
−
|}
+
  
−
Egy nem túl hegyes tű (pl. egy ollóval elvágott fémszál) esetén is találunk a tű hegyén egy atomot, ami egy kicsit közelebb van a felülethez a többi atomnál. Az érzékeny távolságfüggés miatt az alagútáram jelentős része ezen egyetlen atomon keresztül fog folyni. Ezt kihasználva a fémfelületet akár atomi felbontással is feltérképezhetjük a tű megfelelő mozgatásával. A fémfelülettel párhuzamosan pásztázunk a tűvel, miközben egy szabályozó áramkört használva úgy mozgatjuk a tűt a felületre merőleges irányban, hogy mindig állandó legyen a mért alagútáram, azaz a tű közel azonos távolságban mozogjon a minta felületéhez képest (2. ábra). A tű mozgását számítógéppel rögzítve rekonstruálhatjuk a felület képét.
+
Nowadays, an increasingly important and rapidly growing field of physics research is the study of various nanostructures with a typical width of several hundred - or as we will see - single atoms. Devices of nanometer scale exhibit many astonishing quantum physics processes, as the size of the system becomes comparable to the mean free path of electrons or even to the wavelength of the electrons, moreover in the case of very small, atomic systems, the atomic quantization of matter must be also taken into account. In addition to the study of quantum physical phenomena as part of basic research, nanostructures play an increasingly important role in the miniaturization and development of electronic devices. The fabrication of most nanostructures requires a strong technical background based on electron beam lithography, furthermore many quantum physics processes can only be studied at extremely low temperatures (4 K-10 mK). However in this measurement we study a nanophysical phenomenon that can be observed at room temperature with a relatively simple measurment system, even though the structure under investigation is probably one of the smallest nanostructures: a contact in which two electrodes are connected by a single atom.
−
 
+
−
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
+
−
|-
+
−
| [[Fájl:STM_feedback.ogv|bélyegkép|közép|800px|thumbtime=0:17]]
+
−
|-
+
−
| align="center"|2. ábra. ''Miközben a tűt a felülettel párhozamosan konstans sebességgel mozgatjuk, a felületre merőleges irányban úgy pozicionáljuk, hogy az alagútáram, azaz a minta és a tű távolsága konstans maradjun (bal oldal). A tű mozgása alapján rekonstruálhatjuk a felület képét akár atomi felbontással (jobb oldal). Forrás: Magyarkuti András diploma előadás, BME Fizika Tanszék, 2013.''
+
−
|}
+
  
−
Az alábbi ábra egy grafit felület pásztázó alagútmikroszkóppal készített, atomi felbontású képét mutatja be.
+
A single-atom contact is surprisingly easy to create, since at the last moment in the rupture of a metal wire usually only a single atom connects the two sides. However, the stabilization of the contact is a major challenge, since it's prerequisite is that the mechanical stability of the measuring device is significantly better than a typical atom to atom distance (~ 300 pm). Such conditions can be achieved with a high-stability low-temperature tunnel microscope or with the so-called MCBJ technique (Mechanically Controllable Break Junction technique). The principle of this method is illustrated in Figure 1. The contact is made of a simple metallic wire which is fixed with two adhesive dots on a bending beam. By bending the beam, the attachment points are moving apart so that the metallic wire can be broken. It follows from the mechanical arrangement of the instrument that, when the bending beam is bent in the centre by a smoothly movable axis, the relative displacement of the electrodes is around only 1/100 of the displacement of the axis. If measurements are made at extremely low temperatures, in a liquid helium environment and a finely tuneable piezo actuator is used to bend the beam, mechanical stability of up to a few pm can be achieved, which is by an order of magnitude better than what can be achieved using a scanning tunnel microscope.
  
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
|-
 
|-
−
| [[Fájl:HOPG_atomic.png|közép|500px]]
+
| align="center"|[[Fájl:setup.png|közép|350px|]]
 
|-
 
|-
−
| align="center"|3. ábra. ''Atomi felbontású kép grafit minta felületéről, forrás: Magyarkuti András diplomamunka, BME Fizika Tanszék, 2013.''
+
| align="center"|Figure 1: ''The sketch of the MCBJ setup.''
 
|}
 
|}
  
−
A pásztázó alagútmikroszkóp tűjét piezoelektromos kerámiák segítségével mozgathatjuk akár atomi precizitással.
+
The stability of the system can be tested using a quantum mechanical effect. If the electrodes are gently moved closer after the rupture of the metallic wire even before direct contact occurs a tunnel current flows between the two sides, the magnitude of which is an exponential function of the electrode spacing. It is calculated that the tunnel current increases approximately tenfold when the electrodes are approached by 100 pm. In low temperature experiments, the exponential distance dependence can be detected through about six orders of magnitude (Figure 2), that is, the conductance increases by about one million times while the electrodes are only approached by 600 pm (two to three times the typical atomic distance). This phenomenon allows very sensitive detection of changes in the distance between the electrodes. The inset of Figure 2 shows that at a fixed piezo voltage, the electrode spacing changes by only 2 pm in ten minutes, which is about one hundredth of a typical atomic atom spacing. The figure also shows that as the electrodes are approached, a sudden jump is observed at a given point, followed by a conductivity plateau. This is the result of a direct metallic contact, which in most cases consists of a single atom.
−
Piezo kerámiával a hétköznapokban is találkozunk, például az öngyújtó egy piezohasáb hirtelen megnyomásával hoz létre nagy feszültséget, és az így keletkező szikra gyújtja be a lángot. Piezo mozgatónál pont fordítva járunk el, a piezohasábra elektromos feszültséget kapcsolunk, és ennek hatására a hasáb egy kicsit megnyúlik.  
+
−
 
+
−
A pásztázó alagútmikroszkóp nem csak képalkotásra, hanem a minta felületének atomi felbontású manipulációjára is alkalmas: a tű segítségével atomokat lehet mozgatni a felületen. Ezzel a technikával hozták létre a 4. ábrán látható kör alakzatot, amit 48 vas atom alkot egy réz felületen. Az alagútmikroszkópos felvételen jól megfigyelhetőek a kör belsejében kialakuló elektron-állóhullámok.  
+
  
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
|-
 
|-
−
| [[Fájl:Quantum_corral.jpg|közép|300px]]
+
| align="center"|[[Fájl:tunnel.png|közép|300px|]]
 
|-
 
|-
−
| align="center"|4. ábra. ''Elektron-állóhullámok egy atomokból kirakott kör belsejében. Forrás: [http://en.wikipedia.org/wiki/File:The_Well_(Quantum_Corral).jpg Wikipedia]''
+
| align="center"|Figure 2: ''Tunnel current and mechanical stability test at 4K.''
 
|}
 
|}
  
−
Egy pásztázó alagútmikroszkópot arra is használhatunk, hogy létrehozzuk az elképzelhető legvékonyabb nanovezetéket. Ha a mikroszkóp tűjét a felületbe nyomjuk, majd elkezdjük visszahúzni, akkor egy nanovezetéket tudunk ''húzni'' a felület és a tű között. A széthúzás közben a nanovezeték egyre vékonyodik, majd a szétszakadás előtt már csak egyetlen atom köti össze a két oldalt.
 
  
−
Ha egy pár atom átmérőjű nanovezeték szakítása közben mérjük a vezetőképességet (az ellenállás reciprokát, $G=1/R$), akkor a 5. ábra bal oldalán látható ''vezetőképesség görbéket'' kapjuk: a tű emelése közben a vezetőképesség nem folytonosan, hanem lépcsőzetesen csökken. Amikor egy lapos platót látunk, akkor a vezeték geometriája nem nagyon változik, csak rugalmasan távolodnak egymástól az atomok. Az ugrásnál viszont hirtelen átrendeződnek az atomok, és az ugrás után már kevesebb atom köti össze a két oldalt. A szétszakadás előtti utolsó lépcsőnél az áram már csak egyetlen atomon keresztül folyik.
+
Let us now approach the formation of the atomic contact from the other side and examine the change in the conductivity as the metallic wire is broken. As the wire becomes thinner, we first experience a continuous decrease in conductivity. However, once the diameter of the contact reaches a few atoms, the conductivity can no longer change continuously due to granularity of material on atomic scale. Fig. 3a shows conductivity curves recorded during the rupture of nanocontacts. At first, when the two sides of the contact are pulled apart, the atoms move only elastically relative to one another, while the conductivity changes only moderately (plateau). However, after a certain amount of tension, the atoms rearrange abruptly, resulting in a more favourable configuration consisting fewer atoms at the narrowest part of the contact. Atomic rearrangements are reflected by a sudden change in conductance. At the last plateau before the rupture, usually there is only a single atom connecting the two sides. If the two electrodes are pushed together after rupture, the atoms on the broken surface will be reconnected, thus the rupture of the nanowire can be repeated over and over again (Fig. 3C). Naturally, the conductance curves look different, though similar in nature, for each nanocontact (see Figure 3a for different conductance traces). However the characteristic properties of nanocontacts made from a given material can be mapped using statistical methods. That is a histogram can be plotted from a large number of rupture conductance traces showing how often a given conductivity value was seen during the rupture (Fig. 3b). The peaks in the histogram show the conductance of stable, frequently occurring atomic configurations. The first peak of the histogram indicates the conductance of the single-atom contact. It is worth mentioning that in certain materials, e.g. in gold, a single-atom contact does not always break apart as a result of pulling, but it can form up to seven atoms in length and one atom wide atomic chain, as shown in the simulation of Fig. 3C and also by the large peak for the single atom contact in the histogram.
  
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
|-
 
|-
−
| align="center"|[[Fájl:histogram.jpg|közép|500px]]
+
| align="center"|[[Fájl:histogram_english.png|közép|450px]]
−
|-
+
−
| align="center"|5. ábra. ''Atomi méretű arany nanovezetékek szakítás közben felvett vezetőképesség-görbéi (jobb oldal). Az egymás utáni szakítások jellegre hasonló, de a részletekben különböző vezetőképsség-görbéket adnak. Sok szakítás vezetőképesség-görbéi alapján felrajzolhatunk egy vezetőképesség-hisztogramot (bal oldal), melyben a csúcsok a gyakran kialakuló atomi konfigurációk vezetőképességeit adják meg.''
+
−
|}
+
−
 
+
−
Egyetlen arany atomon keresztül a vezetőképesség közel van egy univerzális állandóhoz, az úgynevezett vezetőképesség kvantumhoz, melyet az elektron töltése, és Planck-állandó definiál: $G_0=2e^2/h$. Ez a vezetőképesség körülbelül 12900 Ω ellenállásnak felel meg.
+
−
 
+
−
Ha a szakítás után a két elektródát összenyomjuk, a szakítási felületen az atomok újra összekapcsolódnak, így a nanovezeték szakítását újra és újra megismételhetjük. Több ezer szakítás során felvett vezetőképesség-görbéből hisztogramot készíthetünk, melyben csúcsok jelennek meg a gyakran előforduló atomi elrendeződések vezetőképesség-értékeinél. Az első csúcs az egyatomos kontaktus vezetőképességénél, azaz a vezetőképesség kvantumnál jelenik meg (5. ábra, jobb oldal).
+
−
 
+
−
Arany nanovezetékeknél egy további érdekes jelenséggel is találkozunk. A szétszakadás előtti utolsó vezetőképesség-plató hosszát megmérve gyakran lényegesen nagyobb hosszt kapunk, mint amit egy atom méretéből várnánk. Megmutatható, hogy egy egyatomos arany kontaktus további széthúzása során az nem mindig szakad szét, hanem akár hét atomból álló atomi aranyláncot is húzhatunk (6. ábra).
+
−
 
+
−
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
+
−
|-
+
−
| align="center"|[[Fájl:chain.ogv|közép|150px|thumbtime=0:01]]
+
−
|-
+
−
| align="center"|6. ábra. ''Atomlánc húzása a nanovezeték szakítása közben (számítógépes szimuláció).''
+
−
|}
+
−
 
+
−
Hétköznapi körülmények között egy 7 méter hosszú vezeték ellenállása pontosan hétszerese egy egyméteres vezetékdarabénak. Atomi méretskálán viszont teljesen más viselkedést tapasztalunk. Egy hétatomos aranylánc ellenállása pontosan megegyezik a háromatomos láncéval, vagy az egyatomos kontaktuséval, hiszen ha az elektronok egyszer bejutnak a láncba, akkor már a lánc hosszától függetlenül ütközés nélkül átjutnak a túloldalra.
+
−
 
+
−
Atomi méretű nanovezetékek segítségével a jelenlegi félvezető tranzisztoroknál lényegesen kisebb elektronikai építőelemek hozhatók létre, például a Fizika Tanszék laboratóriumában egy olyan rendszert tanulmányozunk, amiben pozitív feszültség hatására kialakul egy nanovezeték a két elektróda között, negatív feszültséggel viszont megszakíthatjuk ezt a vezetéket. Ez gyakorlatilag egy memóriaelem, amivel pár nanométeres skálán tárolhatunk információt. Ezen kívül az atomi méretű kontaktusokat arra is használhatjuk, hogy egyedi molekulák elektromos vezetési tulajdonságait tanulmányozzuk. Miután szétszakad a kontaktus, egy olyan keskeny nano-rés jön létre, amihez a megfelelő kémiai csoportokkal rendelkező parányi molekulák szeretnek kötődni. Így a két elektróda között akár egy egyetlen molekulából álló hidat hozhatunk létre. Egyedi molekulákból készített nanoáramkörök vizsgálatával a nanofizikán belül egy egész tudományterület, az úgynevezett molekuláris elektronika foglalkozik. A kutatások fő célja, hogy a jelenleg több százezer atomból álló tranzisztorokat egyedi molekulákból felépülő elektronikai eszközök váltsák fel. Laboratóriumi körülmények között már sikerült létrehozni olyan tranzisztort, aminek az aktív tartománya egyetlen fullerén molekulából áll, és az erősítést egyetlen elektron végzi.
+
−
</wlatex>
+
−
-->
+
−
== Bevezetés: atomi méretű kontaktusok ==
+
−
 
+
−
Napjainkban a fizikai kutatások egyre jelentősebb és rohamosan növekvő területe a különböző nanoszerkezetek vizsgálata, melyek tipikus szélessége pár száz — vagy mint látni fogjuk akár egyetlen — atom. A nanométeres skálájú eszközökben számos meghökkentő kvantumfizikai folyamatot tapasztalunk, hiszen a rendszer mérete összemérhetővé válik az elektronok szabad úthosszával, vagy akár az elektron hullámhosszal is, az egészen kicsi, atomi mérető rendszereknél pedig az anyag atomi kvantáltságát is figyelembe kell venni. A nanoszerkezetek az alapkutatás számára érdekes kvantumfizikai jelenségek vizsgálatán túl az elektronikai eszközök miniatürizálásában és fejlesztésében is rohamosan növekvő szerepet kapnak. A legtöbb nanostruktúra előállítása komoly, elektron-sugár litográfiára épülő technikai hátteret igényel, és számos kvantumfizikai folyamat csak extrém alacsony hőmérsékleteken (4 K-10 mK) tanulmányozható. A mérési gyakorlaton egy olyan nanofizikai jelenséget vizsgálunk, mely szobahőmérsékleten, viszonylag egyszerű mérőrendszerrel is megfigyelhető, bár a vizsgált struktúra talán az egyik legkisebb nanoszerkezet, egy olyan kontaktus, melyben két elektródát egyetlen atom köt össze.
+
−
 
+
−
Egy egyatomos kontaktus meglepően egyszerűen létrehozható, hiszen egy fémszál szétszakításának utolsó pillanatában egyetlen atom köti össze a két oldalt. Komoly kihívás viszont a kontaktus stabilizálása, hiszen egy nanokontaktus tanulmányozásának elengedhetetlen feltétele, hogy a mérőberendezés mechanikai stabilitása jelentősen jobb legyen egy tipikus atom-atom távolságnál (~300 pm). Ilyen körülmények elérhetőek egy nagystabilitású alacsony hőmérsékleti alagútmikroszkóppal, de rendelkezésre áll egy másik eszköz is, az ún. MCBJ technika (Mechanically Controllable Break Junction technique). Ennek a módszernek a működését szemlélteti az 1. ábra. A kontaktust egy egyszerű fémszálból hozzuk létre, melyet két ragasztópöttyel egy laprugóra rögzítünk. A laprugó hajlításával a rögzítési pontok távolodnak egymástól, így a fémszál elszakítható. A műszer mechanikai elrendezéséből következik, hogy ha a laprugót középen egy finoman mozgatható tengely segítségével hajlítjuk, az elektródák relatív elmozdulása csak 1/100-ad része a tengely elmozdulásának. Ha a méréseket extrém alacsony hőmérsékleten, folyékony hélium környezetben végezzük, és a rugó hajlításához finoman hangolható piezo mozgatót használunk, a pásztázó alagútmikroszkópnál nagyságrendekkel jobb, akár pár pm-es mechanikai stabilitás érhető el.
+
−
 
+
−
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
+
−
|-
+
−
| align="center"|[[Fájl:MCBJ_mintatarto.jpg|közép|350px|]]
+
−
|-
+
−
| align="center"|1. ábra. ''A mérésen használt MCBJ elrendezés vázlata.''
+
−
|}
+
−
 
+
−
A rendszer stabilitását a kvantummechanikai alagúteffektus segítségével vizsgálhatjuk. Ha a fémszál szétszakítása után az elektródákat finoman közelítjük egymáshoz, a közvetlen kontaktus létrejötte előtt alagútáram folyik a két oldal között, melynek nagysága az elektródák távolságának exponenciális függvénye. Kiszámolható, hogy az alagútáram mintegy tízszeresére növekszik, ha az elektródákat 100 pm-rel közelítjük egymáshoz. Alacsony hőmérsékleti kísérletekben az exponenciális távolságfüggés mintegy hat nagyságrenden keresztül kimutatható (2. ábra), azaz a vezetőképesség mintegy egymilliószorosára nő, miközben az elektródákat csak 600 pm-rel (egy tipikus atom-atom távolság két-háromszorosával) közelítjük egymáshoz. Ez a jelenség az elektródák közötti távolság változásának nagyon érzékeny detektálását teszi lehetővé. A 2. ábra betétje mutatja, hogy rögzített piezo feszültségnél az elektródák távolsága tíz perc alatt csak 2 pm-rel változik, amely mintegy egyszázad része a tipikus atom-atom távolságnak.
+
−
 
+
−
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
+
−
|-
+
−
| align="center"|[[Fájl:Alagutaram.jpg|közép|300px|]]
+
−
|-
+
−
| align="center"|2. ábra. ''Alagútáram és stabilitás mérése alacsony hőmérsékleti MCBJ mérőrendszerben.''
+
−
|}
+
−
 
+
−
Az ábrán látható, hogy az elektródák közelítése közben egy adott ponton egy hirtelen ugrást tapasztalunk, melyet egy vezetőképesség plató követ. Ekkor egy közvetlen, fémes kontaktus jön létre, mely a legtöbb esetben egyetlen atomból áll.
+
−
 
+
−
Most közelítsük meg az egyatomos kontaktus kialakulását a másik oldalról, és vizsgáljuk meg a vezetőképesség változását a fémszál szétszakítása közben. Ahogy a szál vékonyodik, először folytonosan csökkenő vezetőképességet tapasztalunk. Ha viszont a kontaktus átmérője már eléri a pár atomot, a vezetőképesség már nem tud folytonosan változni az atomi kvantáltság miatt. A 3/a. ábra bal oldali panelje nanokontaktusok szétszakítása közben felvett vezetőképesség-görbéket mutat. A kontaktus két oldalának széthúzása közben először az atomok csak rugalmasan mozdulnak el egymáshoz képest, miközben a vezetőképesség csak mérsékelten változik (platók). Egy bizonyos feszítés után viszont az atomok ugrásszerűen átrendeződnek, és egy kevesebb atomot tartalmazó, kedvezőbb konfiguráció jön létre. Az atomi átrendeződéseket a vezetőképesség ugrásszerű változása tükrözi. Mikor a teljes szétszakadás előtti utolsó platót látjuk, a két oldalt már csak egyetlen atom köti össze. Ha a szakítás után a két elektródát összenyomjuk, a szakítási felületen az atomok újra összekapcsolódnak, így a nanovezeték szakítását újra és újra megismételhetjük (3/c. ábra). Természetszerűleg, minden egyes nanokontaktus szétszakításakor a vezetőképesség-görbék máshogyan néznek ki, bár jellegre hasonlóak (lásd a 3/a. ábra különböző vezetőképesség-görbéit). Egy adott anyagból készült nanokontaktusok karakterisztikus jellemzőit statisztikai módszerrel térképezhetjük fel. Nagyszámú szétszakítás közben felvett vezetőképesség görbéből felrajzolhatunk egy hisztogramot, mely megmutatja hogy a szétszakítások közben egy adott vezetőképesség-értéket milyen gyakorisággal láthattunk (3/b. ábra). A hisztogramban kirajzolódó csúcsok megmutatják a stabil, nagy gyakorisággal létrejövő atomi konfigurációk vezetőképességét. A hisztogram első csúcsa az egyatomos kontaktus vezetőképességét adja meg. Érdemes megemlíteni, hogy bizonyos anyagokban, pl. aranyban egy egyatomos kontaktus a további széthúzás hatására még nem szakad szét, hanem akár hét atom hosszúságú, egyetlen atom átmérőjű atomlánc is képződhet, ahogy ez a 3/c. ábrán látható szimuláció is szemlélteti.
+
−
 
+
−
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
+
−
|-
+
−
| align="center"|[[Fájl:histogram.jpg|közép|400px]]
+
 
| align="center"|[[Fájl:chain.ogv|közép|120px|thumbtime=0:01]]
 
| align="center"|[[Fájl:chain.ogv|közép|120px|thumbtime=0:01]]
 
|-
 
|-
−
| align="center"|3/a-b. ábra. ''Atomi méretű arany nanovezetékek szakítás közben felvett vezetőképesség-görbéi (bal oldal). Az egymás utáni szakítások jellegre hasonló, de a részletekben különböző vezetőképsség-görbéket adnak. Sok szakítás vezetőképesség-görbéi alapján felrajzolhatunk egy vezetőképesség-hisztogramot (jobb oldal), melyben a csúcsok a gyakran kialakuló atomi konfigurációk vezetőképességeit adják meg.''
+
| align="center"|Figure 3a: Conductance traces recorded during the breaking of a gold wire. The subsequent curves are similar in nature, but different in detail. After several breaking cycles the conductance histogram can be calculated and plotted as shown on panel b. The peaks in the histogram give the conductance value of frequently occurring atomic configurations''
−
| align="center"|3/c. ábra. ''Fém nanovezeték ismételt szakítása (számítógépes szimuláció).''
+
| align="center"|Figure 3c: ''Breaking of an atomic wire (computer simualtions).''
 
|}
 
|}
  
−
Az egyatomos kontaktus vezetési mechanizmusának megértéséhez kvantummechanikai megközelítésre van szükség, hiszen a kontaktus átmérője azonos méretskálájú az elektronok hullámhosszával. A vezetés kvantált vezetési csatornákon keresztül történik, melyek vezetőképessége nem haladhatja meg a kvantumvezetőképesség-egységet, <wlatex>$G_0=2e^2/h$</wlatex>.  
+
Understanding the conduction mechanism of a single atom requires a quantum mechanical approach, since the diameter of the contact is of the same order of magnitude as the wavelength of the electrons. Conductance takes place through quantized conduction channels whose conductivity must not exceed the quantum conductance unit, <wlatex>$G_0=2e^2/h$</wlatex>, where e is the electron charge and h is the plank constant.  
  
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
118. sor: 44. sor:
 
| align="center"|[[Fájl:pointcontact.jpg|közép|300px]]
 
| align="center"|[[Fájl:pointcontact.jpg|közép|300px]]
 
|-
 
|-
−
| align="center"|4. ábra ''Egy nanokontaktus vezetési tulajdonságait modellezhetjük két ideális (párhuzamos falú) kvantumvezeték közötti szórási tartománnyal, melyen a bal oldali n-edik vezetési csatornából a jobb oldali n-edik vezetési csatornába <wlatex>$T_n$</wlatex> valószínűséggel transzmittálódnak az elektronok.''
+
| align="center"|Figure 4:''The conductance properties of atomic contacts can be modeled with two ideal leads separated by a scattering region. The n-th channel on the left is transmitted through the scattering region to the n-th mode on the right with a probability of <wlatex>$T_n$</wlatex>.''
 
|}
 
|}
  
125. sor: 51. sor:
 
| align="center"|[[Fájl:VezetesiCsatornak.jpg|közép|450px]]
 
| align="center"|[[Fájl:VezetesiCsatornak.jpg|közép|450px]]
 
|-
 
|-
−
| align="center"|5. ábra ''(a) Diszperzós reláció ideális kvantumvezetékben. (b) Diszperzós reláció a mintára feszültséget kapcsolva.''
+
| align="center"|Figure 5: ''(a)Dispersion relation in a nanowire. (b) The occupation in the dispersion relation changes due to the applied bias voltage.''
 
|}
 
|}
  
−
A vezetőképesség-kvantum megértéséhez vizsgáljunk meg egy ideális kvantumvezetéket. (Mindezekről részletesebb leírás található a [[Transzport_nanovezetékekben:_Landauer-formula,_vezetőképesség-kvantálás|nanofizika tudásbázisban]]!) Képzeljünk el egy két elektródát összekötő ballisztikus vezetéket, melyben nincsenek szórócentrumok, mint például a 4. ábra bal vagy jobb oldali, párhuzamos falú tartománya. Az elektronok mozgását a vezetékben a Schrödinger-egyenlet írja le, keresztirányban kvantált módusok alakulnak ki, hosszirányban pedig egydimenziós síkhullámként propagálnak az elektronhullámok. A diszperziós reláció <wlatex>$\epsilon_n(k)=\hbar^2 k^2/2m+E_n$</wlatex> alakú, ahol <wlatex>$E_n$</wlatex> a keresztirányú módus energiája. Az egyes keresztmódusokhoz tartozó diszperziókat vezetési csatornának nevezzük. Nyitott csatornáról beszélünk, ha a diszperziós reláció metszi a kémiai potenciált, <wlatex>$E_n>\mu$</wlatex> esetén viszont zárt a csatorna, azaz nem propagálnak benne elektronok. Számoljuk ki a kvantumvezeték vezetőképességét egyetlen vezetési csatorna esetén. Az elektródákra feszültséget kapcsolva a kémiai potenciálok eltolódnak <wlatex>$\mu_L-\mu_R=eV$</wlatex>-vel, így a balról jobbra propagáló állapotok <wlatex>$eV$</wlatex>-vel magasabb energiáig vannak betöltve, mint a jobbról balra menő állapotok. A betöltések eltolódása miatt a pozitív és negatív irányú áram nem egyenlő, így a vezetékben <wlatex>$I=e\int_{\mu_R}^{\mu_L} n(\epsilon)v(\epsilon)d\epsilon$</wlatex>  nettó áram folyik, ahol <wlatex>$v(\epsilon)=\hbar^{-1} \partial \epsilon/\partial k$</wlatex> az elektronok sebessége, <wlatex>$n(\epsilon)=\rho(\epsilon)/L$</wlatex>  pedig az elektronsűrűség, ahol <wlatex>$L$</wlatex> a vezeték hossza, <wlatex>$\rho(\epsilon)=\frac{2L}{2\pi\hbar v(\epsilon)}$</wlatex> pedig az egydimenziós állapotsűrűség. Behelyettesítés után <wlatex>$I=\frac{2e^2}{h}V$</wlatex> adódik, azaz az egy vezetési csatornának megfelelő vezetőképesség-kvantum <wlatex>$G_0 = 2e^2/h$</wlatex>, amely 12906 Ω ellenállásnak felel meg. Az eredményt általánosíthatjuk, ha több vezetési csatornát is figyelembe veszünk, és minden csatornában megengedünk egy véges transzmissziós valószínűséget (4. ábra). A rendszert kezelhetjük egy megfelelő saját bázisban, melyben a bal oldali n-edik vezetési csatornából csak a jobb oldali n-edik vezetési csatornába szóródhatnak elektronok. Ez alapján egy tetszőleges nanokontaktus vezetőképességét az ún. Landauer-formula segítségével adhatjuk meg:
+
To understand why the conductance is quantized consider an ideal quantum conductor. (For a more detailed description see the [[Transzport_nanovezetékekben:_Landauer-formula,_vezetőképesség-kvantálás|Nanophysics Knowledge Base]].) Imagine a ballistic wire connecting two parallel-walled electrodes which does not have any scattering centres such as the left or right side region on Figure 4. The motion of electrons in the conductor is described by the Schrödinger equation: transverse quantized modes are formed and electron waves propagate as longitudinal one-dimensional planar waves.
 +
 
 +
The dispersion relation is: <wlatex>$\epsilon_n(k)=\hbar^2 k^2/2m+E_n$</wlatex>, where <wlatex>$E_n$</wlatex> are the energies of transverse modes, k is the wavenumber and m is the mass of the electron (Fig.5a). The dispersions belonging to different quantized modes are called the conduction channels. We talk about an open channel if the dispersion relation intersects the chemical potential, otherwise for <wlatex>$E_n>\mu$</wlatex> the channel is closed, that is, no electrons propagate in it. Let us calculate the conductance of the quantum wire for a single conduction channel. Applying voltage to the electrodes shifts the chemical potentials by <wlatex>$\mu_L-\mu_R=eV$</wlatex>, thus states propagating from left to right have higher filling than states from right to left by <wlatex>$eV$</wlatex> (Fig. 5b). Because of the shift of occupancy, the positive and negative currents are not equal, so in the wire a net current of  <wlatex>$I=e\int_{\mu_R}^{\mu_L} n(\epsilon)v(\epsilon)d\epsilon$</wlatex>  is present, where <wlatex>$v(\epsilon)=\hbar^{-1} \partial \epsilon/\partial k$</wlatex> is the velocity of electrons, <wlatex>$n(\epsilon)=\rho(\epsilon)/L$</wlatex>  is the electron density, with <wlatex>$L$</wlatex> being the length of the wire and <wlatex>$\rho(\epsilon)=\frac{2L}{2\pi\hbar v(\epsilon)}$</wlatex> is the one dimensional density of states. After plugging these in: <wlatex>$I=\frac{2e^2}{h}V$</wlatex>, which corresponds to one channel with a conductance of <wlatex>$G_0 = 2e^2/h$</wlatex> (or 12906 Ω resistance). This result can be generalized by considering several conducting channels and allowing a finite transmission probability in each channel (Figure 4). The system can be described in a suitable eigenbasis where electrons can only be scattered from the left n-th channel to the right n-th channel. Based on this, the conductance of any nanocontact can be described with the help of the Landauer formula:
  
 
<wlatex>$$G=\frac{2e^2}{h}\sum\limits_{n}{} T_n,$$</wlatex>
 
<wlatex>$$G=\frac{2e^2}{h}\sum\limits_{n}{} T_n,$$</wlatex>
  
−
ahol <wlatex>$T_n$</wlatex> az <wlatex>$n$</wlatex>-edik csatorna transzmissziós valószínűsége. Egy adott nanokontaktus jól jellemezhető a vezetési csatornák számával, és az egyes csatornák transzmissziós valószínűségeivel, így a transzmissziós együtthatók halmazát gyakran a nanokontaktus mezoszkópikus PIN-kódjának hívják.
+
where <wlatex>$T_n$</wlatex> is <wlatex>$n$</wlatex>-th transmission probability. A given nanocontact is well characterized by the number of conduction channels and the transmission probabilities of each channel, therefore the set of transmission coefficients is often referred to as the mesoscopic PIN code of the nanocontact.
  
−
A 3. ábrán bemutatott vezetőképesség-görbéken ill. hisztogramon látjuk, hogy arany kontaktus szétszakításakor az egyatomos kontaktusnak megfelelő utolsó plató a <wlatex>$G_0=2e^2/h$</wlatex> vezetőképesség-kvantumhoz közel helyezkedik el. Ebből szigorúan véve még nem következik, hogy egyetlen, tökéletesen transzmittáló csatorna adja-e a vezetést, hiszen véletlen egybeesésként több részlegesen részlegesen áteresztő vezetési csatorna együttes vezetőképessége is kiadhat <wlatex>$G_0=2e^2/h$</wlatex>-nak megfelelő vezetőképességet. Ennek megállapításához további mérések szükségesek, melyek nem csak a transzmissziós együtthatók összegét mérik, hanem további információt nyújtanak a transzmissziós együtthatókról. Példaként említhetjük a sörétzaj mérését. Ha a vezetőképesség átlagértéke mellett [[Zajjelenségek_nanoszerkezetekben#Elektronok_s.C3.B6r.C3.A9tzaja|a vezetőképesség időbeli fluktuációit is mérjük]], a  <wlatex>$\sum\limits_{n}{} T_n (1-T_n)$</wlatex> mennyiség is meghatározható. Látszik, hogy egyetlen tökéletesen transzmittáló csatorna esetén a sörétzaj eltűnik, míg több, részlegesen transzmittáló csatorna esetén véges zajt kapunk. Az arany kontaktuson végzett zajmérések egyértelműen megmutatták, hogy az egyatomos arany kontaktus <wlatex>$G_0 = 2e^2/h$</wlatex> vezetőképességét 1 db tökéletesen áteresztő csatorna adja. Elméleti megfontolások alapján ez azzal hozható összefüggésbe, hogy aranyban csak az s elektronok vesznek részt a vezetésben. Például d-fémekben, ahol az egyatomos kontaktus vezetéséhez a d elektronok is hozzájárulnak akár 5 részleges transzmissziójú nyitott csatornát is megfigyelhetünk. Megjegyezzünk, hogy a jelenség különbözik a két dimenziós heterostruktúrákban megfigyelhető [[Transzport_nanovezetékekben:_Landauer-formula,_vezetőképesség-kvantálás|vezetőképesség kvantálástól]] vagy a [[Kvant%C3%A1lt_Hall-jelens%C3%A9g|kvantum Hall effektustól]] , ahol csak teljesen nyitott és zárt csatornák vannak jelen.
+
The conductance traces and conductance histogram of Fig.3 shows that during the rupture of the contact, the last plateau corresponding to conductance of a single atom contact has a conductance of <wlatex>$G_0=2e^2/h$</wlatex>,i.e. the conductance quantum. Strictly speaking, it cannot be concluded from this that a single, completely transmittable channel is responsible for the conduction, since several partially-transmitting channels may coincidentally result in a measured conductance of <wlatex>$G_0=2e^2/h$</wlatex>. To determine whether this is the case, additional measurements are needed which not only measure the sum of the transmission coefficients, but also provide additional information about the transmission coefficients. An example for this is the measurement of shot-noise: ff the [[Zajjelenségek_nanoszerkezetekben#Elektronok_s.C3.B6r.C3.A9tzaja|temporal fluctuations of conductance ]] are measured in addition to the average conductivity, then the quantity <wlatex>$\sum\limits_{n}{} T_n (1-T_n)$</wlatex> can also be determined. It can be seen that in the case of a single fully transmitting channel the shot noise disappears, whereas in the case of several partially transmitting channels finite noise is obtained. The noise measurements on the gold contact clearly showed that the conductance of the singe-atom gold contact with conductance of <wlatex>$G_0 = 2e^2/h$</wlatex> comes from a perfectly transmitting channel. This is due to the fact that only s electrons are involved in conduction of single atom gold contacts. However, in d-metals where d electrons also contribute to conduction of atomic contact, up to 5 partial transmission open channels can be observed. Note that this phenomenon strictly differs from the conductivity quantization observed in two-dimensional heterostructures or the quantum Hall effect, where only fully open and closed channels are present.
  
−
== Mérési elrendezés ==
+
== Measurement setup==
−
A laboratóriumi gyakorlaton egyatomos kontaktusok vezetését vizsgáljuk egy vékony fémszál ismételt elszakításával és összeérintésével. Mivel az egyatomos arany kontaktusok vezetőképessége közel van a vezetőképesség-kvantumhoz, illetve az összes fém közül az arany oxidálódik a legkevésbé, ezért méréseinket arany mintán végezzük. A kontaktus kontrollált mozgatása érdekében az MCBJ technikát használjuk. A laprugókra 100 μm átmérőjű nagytisztaságú aranyszálat rögzítettünk.
+
  
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
 
{|  cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"
143. sor: 70. sor:
 
| align="center"|[[Fájl:MCBJ_kozeli_2.jpg|közép|500px|]]
 
| align="center"|[[Fájl:MCBJ_kozeli_2.jpg|közép|500px|]]
 
|-
 
|-
−
| align="center"|8. ábra. ''Nyáklapból készült rugalmas lapkára forrasztott fémszál''
+
| align="center"|Figure 6: ''Metallic wire attached to a bendable substrate''
 
|}
 
|}
  
−
A laprugó egy léptetőmotorral vezérelt lineáris mozgató, valamint egy piezoelektromos mozgató segítségével hajlítható. A mintára az MyDAQ kártya segítségével 100mV nagyságrendű feszültséget adunk, a kontaktuson folyó áramot egy 10<sup>5</sup> erősítésű áramerősítővel mérjük.
+
In lab course the conductance of single-atom contacts are investigated by repeatedly breaking and reconnecting a thin metallic wire. Since the conductance of a single-atom gold contacts is close to the conductance quantum, and gold is the least oxidizable of all metals, we make measurements on a gold sample. We use the MCBJ technique for controlled movement of the contact, and high purity gold fiber 100 μm in diameter attached to the bending beam.
  
−
Az 1.ábrának megfelelően egy alumínium konzolba rögzítve található a léptetőmotor, a piezomozgató és a rugalmas lapkára rögzített fémszál. A motorhoz egy tápegység tartozik. A motor és a piezomozgató vezérlését, illetve a vezetőképesség mérését teljes egészében egy számítógéphez csatlakoztatott MyDAQ kártyával végezzük. A méréshez szükséges kiegészítő áramkörök egy előre összeállított próbanyákon találhatóak.
+
The bending beam can be bent by means of a linear actuator controlled by a stepper motor and by a piezoelectric actuator. A bias voltage of 100 mV is applied to the sample using a NI myDAQ card, and the current flowing through the contact is measured with an I-V converter with a 10^5 current-voltage amplification.
  
−
A TRINAMIC - PD3-013-42 léptetőmotor az alumínium konzolra rögzített négypólusú mikrofoncsatlakozón keresztül vezérelhető. A négy pólusból háromra digitális jeleket küldünk a mérőkártyáról. Az egyik pólussal a motor ki és bekapcsolható (ENABLED), a másik pólussal a motor forgásiránya állítható (DIRECTION), a harmadik pólusra pedig egy rövid pulzust küldve a motor egy lépést tesz, azaz körülbelül 0.1 fokkal fordul el. A negyedik pólusra a digitális jelek földje (DGND) kerül. Az áramkörhöz csatlakoztatott kábel segítségével kötjük a motort a mérőkártyához. A kábel színkiosztása: ENABLED - Kék, DIRECTION - Zöld, STEP - Narancs, DGND - Barna.
+
As shown in Figure 1, the stepper motor, piezo actuator, and metal wire which is fixed to the flexible substrate are all mounted in an aluminium holder. The motor has to be connected to a power supply. Control of the motor and piezo actuator and conductance measurement are done entirely with a NI myDAQ card connected to a computer. The auxiliary circuits required for measurement are located on pre-assembled test circuit-boards.
−
Az ENABLED, DIRECTION, STEP, DGND jeleket az összeállított áramkör csatlakozója a kártya DIO0, DIO1, DIO2 és DGND kimeneteivel köti össze.  
+
  
−
A finom mozgatáshoz Piezomechanik PSt150/3.5x3.5/20 típusú piezomozgatót használunk, mely -30 - +150 V tartományban működtethető, a teljes feszültségtartomány 28 μm elmozdulásnak felel meg. A piezot nem vezérelhetjük közvetlenül a mérőkártyáról, hiszen az nem tudna elég nagy áramot kiadni, így egy erősítőt kell közbeiktatnunk.
+
The TRINAMIC - PD3-013-42 stepper motor is controlled via a four-pole microphone connector mounted on the aluminium frame. Three of the four poles are given digital signals from the measuring card. With one of the poles, the motor can be turned on and off (ENABLED), with an other pole, the motor rotation direction can be changed (DIRECTION), and by sending a short pulse to the third pole, the motor takes one step, e.g. about 0.1 degrees. The fourth pole is the Digital Ground (DGND). The motor is connected to the circuit using a special cable. The cable is colour coded as ENABLED - Blue, DIRECTION - Green, STEP - Orange, DGND - Brown. The ENABLED, DIRECTION, STEP, DGND signals are connected by the connector of the circuit-board to the DIO0, DIO1, DIO2 and DGND outputs of the card.
−
Ez az erősítő áramkör szintén az összeállított panelen helyezkedik el. A panel egy szabványos csatlakozóval köthető az adatgyűjtő kártyához.
+
  
−
A méréshez rendelkezésre áll egy mérőprogram, amiben a léptető motor vezérlését implementáltuk. Itt gombnyomássokkal lehet ki vagy befele tekerni a motort, illetve a lépések számát meghatározó pulzusok számát is meg lehet adni. A mérőprogramban implementálva van továbbá az adatok beolvasásása, illetve az egyik csatornán a jelek kiadása. Ez a piezovezerléshez tartozó csatorna, és a programban példaként egy szinusz jel alapú vezérlést implementáltunk.
+
For smooth movement, we use the Piezomechanik PSt150 / 3.5x3.5 / 20 piezo actuator, which operates in the range of -30 to +150 V, the total voltage range corresponding to a movement of 28 μm. The piezo cannot be controlled directly from the measurement card as it would not be able to provide enough current, therefore we need to insert an amplifier. This amplifier circuit is also located on the assembled panel. The panel can be connected to a data acquisition card using a standard connector.
  
−
== Mérési feladatok ==
+
== Measurement tasks ==
−
'''1.''' Ismerjük meg és próbáljuk ki a kétpaneles MCBJ mérőprogramot, annak funkcióit, működését!
+
'''1.''' Familiarize yourself with the two panel MCBJ measurement program.
  
−
'''2.''' Módosítsuk a mérőprogramot úgy, hogy a kártya állítható amplitúdójú és frekvenciájú háromszögjelet adjon ki!
+
:The program should be able to do the followings:
  
−
'''3.''' Írjunk egy rutint, mely az egymás után beolvasott görbék alapján hisztogramot készít, azaz kiszámolja a különböző feszültségértékek előfordulási gyakoriságát. Érdemes még a mérés előtt, felkészüléskor átgondolni, hogyan lehet hisztogram-készítő algoritmust megvalósítani. Mentsük ezt a hisztogrammot a mérés végén/közben egy külön fálba/változóba, hogy a jegyzőkönyv írásnál ez az adat rendelkezésre álljon.
+
::- Output a constant DC voltage. Measure the conductivity in through the timer cycle (for every different voltage on the piezo).
  
−
'''4.''' Ábrázoljuk a paneleken a beolvasott vezetőképességet, valamint a kumulált hisztogramot!
+
::- In every timer cycle outputs a triangular wave (output the triangular wave after the DC voltage, otherwise there will be an error).
  
−
'''5.''' Állítsuk össze a mérési elrendezést atomi méretű kontaktusok vizsgálatához és teszteljük a kapcsolást egy 12900 Ω-os ellenállással! Ezen az ellenálláson teszteljük a hisztogramkészítő rutint. A rutint tesztelhetjük akár a kiadott háromszög jelen is (a hozzátartozó tömbön).
+
::- Shows the measured data, but by clicking a button shows it only up to few <wlatex> $\rm{G}_{0}$ </wlatex>.
  
−
'''6.''' A mintaellenállás helyére kössük a laprugóra rögzített aranyszálat! Szakítsuk el a kontaktust, és vegyünk fel egyedi vezetőképesség görbéket! Tároljunk el pár görbét, melyek szépen mutatják a vezetőképesség platókat! A léptetőmotor és a piezoelektromos mozgató együttes vezérlésével a kontaktust újra meg újra elszakítva vegyünk fel legalább 100 görbét, és készítsünk vezetőképesség hisztogramot! Ezeket a görbéket mentsük el, hogy az otthoni adatelemzés lehetséges legyen!
+
::- Stores the data.
  
−
'''6.''' Vizsgáljuk az elszakított kontaktus összenyomását! Készítsünk olyan mérőfunkciót, amely rögzíti és ábrázolja a kontaktusok között folyó alagútáramot! Ábrázoljuk az alagútáramot logaritmikus skálán és vessük össze az irodalmi adattal!
+
::- Calculates and updates the conductance histogram in every cycle.  
  
−
'''Szorgalmi feladat''': Az alagútáramot felhasználva szabályozzuk időben a két kontaktus távolságát! Ehhez a közismert PI szabályozástechnikát alkalmazzuk. A finom mozgatást kizárólag a piezó segítségével valósítsuk meg. Teszteljük a stabilitást különböző külső hatásokkal (taps, hőforrás).
+
The following steps will help in these tasks.
−
Segítség:
+
−
<wlatex> $\dot{z}(t)=C_p \cdot e(t) + C_i \int_0^t e(\tau) d\tau $</wlatex>
+
  
−
<!--
+
'''2.''' Based on this [https://fizipedia.bme.hu/index.php/F%C3%BCggv%C3%A9nygener%C3%A1tor_program_myDAQ-al function generator program] output one period of triangular wave with the amplitude of 10 V on the '''ao1''' output of the NI myDAQ in every timer event (the wave should go like this: 0 V <wlatex> $\rightarrow$ </wlatex> 10 V <wlatex> $\rightarrow$ </wlatex> -10 V <wlatex> $\rightarrow$ </wlatex> 0 V).
−
*''Írjunk egy rutint, mely az egymás után beolvasott görbék alapján hisztogramot készít, azaz kiszámolja a különböző feszültségértékek előfordulási gyakoriságát. Érdemes még a mérés előtt, felkészüléskor átgondolni, hogyan lehet hisztogram-készítő algoritmust megvalósítani. Állítsunk be az adatgyűjtő kártyával megvalósított függvénygenerátoron egy erősen aszimmetrikus háromszög jelet. Triggereljünk a meredek lefutó élre, és vegyük fel annak a trigger-szint körül egy rövid tartományát. Állítsuk az oszcilloszkópot single shot üzemmódba, és számítógéppel indítsuk el a mintavételezést. Folyamatosan figyeljük a mintavételezés státuszát, és amennyiben az oszcilloszkóp felvette a görbét, és befejezte a mintavételezést számítógéppel olvassuk be a mért görbét. Ezután számítógéppel indítsuk újra a mintavételezést. A beolvasott görbékkel teszteljük a hisztogramkészítő rutint.''
+
−
-->
+
  
−
<!--
+
'''3.''' Based on this [https://fizipedia.bme.hu/index.php/Oszcilloszk%C3%B3p_program_myDAQ-al oscilloscope program] read the data on the '''ai0''' input of the NI myDAQ in every timer event. Save the data to a file and plot it. To measure the conductance output a 100 mV DC voltage on the '''ao0''' channel.
−
=== Segítség ===
+
  
−
'''1.''' A <tt>C:\_speclab\harompaneles_mcbj</tt> könyvtárban található a korábban megismert „hárompaneles” program ezen méréshez specializált változata, induljunk ki ebből a program írásakor.  
+
'''4.''' Implement a switchable software trigger: if the switch is on only plot N points after the trigger event. During the measurements the trigger level should be <wlatex> $8~\rm{G}_{0}$ </wlatex>.
−
Az oszcilloszkóp használata a programból a következőképpen történik. Az alábbi két sorral létrehozzuk a hozzá való objektumot és inicializáljuk az oszcilloszkópot:
+
  
−
<syntaxhighlight lang=csharp>
+
'''5.''' Write a routine which makes a histogram based on the measured curves, i.e., calculates the frequency of the different measured voltage points. It is recommended to think this step trough even before the start of the measurement, during the preparation for the laboratory practice. Save the histogram during/at the end of the measurement to a variable/file so it will be available for the report.
−
Tektronix = new DSO(GPIBdev1);
+
−
Tektronix.Initialize();
+
−
</syntaxhighlight>
+
  
−
:Ezután olvashatunk be görbéket a <tt>readScopeCurve()</tt> metódussal, ami
+
'''6.''' Plot on the panels both the measured conductivity and the cumulative histogram in <wlatex> $\rm{G}_{0}$ </wlatex> units.
  
−
kétdimenziós tömbbel tér vissza, argumentuma a beolvasandó csatorna:
+
'''7.''' Assemble the measurement setup for the investigation of atomic contacts, and test it with a 12900 Ω resistor. Test the histogram making routine with a measurement on this resistor. The routine can be also tested on the triangular wave (on the corresponding array).
  
−
<syntaxhighlight lang=csharp>
+
'''8.''' Switch the test resistance to the golden wire fixed on a bending beam. Rupture the junction with the stepper motor and record individual conductance traces. Save a few traces which show the conductance plateaus nicely. By using both the stepper motor and the piezoelectric actuator rupture the junction again and again and record at least 100 curves, calculate the cumulative histogram. Save this curves so they will be available for data analysis later.
−
ScopeCurve = Tektronix.readScopeCurve("CH1");
+
−
</syntaxhighlight>
+
  
−
'''2.''' A NI gyártmányú adatgyűjtő kártyához három függvényt bocsátunk rendelkezésre a feladat megoldásához.
+
'''Optional task 1''': Investigate the push of the ruptured nano-contact. Record and plot the tunneling current. Plot the tunneling current also on logarithmic scale compare it to the expectations from the literature.
  
−
'''2.a''' A TRINAMIC - PD3-013-42 léptetőmotor az alumínium konzolra rögzített négypólusú mikrofoncsatlakozón keresztül vezérelhető. A négy pólusból háromra digitális jeleket küldünk a mérőkártyáról. Az egyik pólussal a motor ki és bekapcsolható (ENABLED), a másik pólussal a motor forgásiránya állítható (DIRECTION), a harmadik pólusra pedig egy rövid pulzust küldve a motor egy lépést tesz, azaz körülbelül 0.1 fokkal fordul el. A negyedik pólusra a digitális jelek földje (DGND) kerül. A mellékelt kábellel csatlakoztathatjuk a motort a mérőkártyához. A kábel színkiosztása: ENABLED - Kék, DIRECTION - Zöld, STEP - Narancs, DGND - Barna.
+
'''Optional task 2''': By using the tunneling current control the distance of the electrodes. For this apply the well known PI control technique. Only use the piezo for the fine movement. Test the stability with different external effects (e.g. clapping, temperature fluctuation).  
−
Az alábbi '''MotorStepFunction''' függvény n lépést tesz meg a léptetőmotorral a megadott irányban. A lépések számát a függvény első argumentumába írt egész szám adja, a léptetés irányát pedig a második argumentumba írt logikai változó határozza meg. A lépésekért felelős pulzusokat (STEP) a DIO2 kimenet adja, a léptetőmotor irányát (DIRECTION) pedig a kártya DIO1-es kimenete. Az ENABLED lábát kössük a +5V-os, a DGND lábat pedig a DGND kimenetekre! 
+
Help:
 +
<wlatex> $\dot{z}(t)=C_p \cdot e(t) + C_i \cdot \int_0^t e(\tau) d\tau $</wlatex>
  
−
<source lang="csharp">
+
=== In the report ===
−
 
+
:-Abstract
−
        void MotorStepFunction(int Number, bool Direction)
+
:-Theoretical introduction
−
        {
+
:-Plot a few chosen rupture curves.
−
            //For stepper motor step adjust
+
:-Sort the rupture and the push curves and plot the conductance histogram for each of them.
−
            NationalInstruments.DAQmx.Task OutDigitalTask_Step;
+
::-What is the difference between the two histogram?
−
            OutDigitalTask_Step = new NationalInstruments.DAQmx.Task();
+
::-What is the reason behind this differences?
−
            DigitalSingleChannelWriter Digital_DAQwriter_Step;
+
:-Investigate the tunneling current part of a curve.
−
 
+
::-Find a physical quantity that can be determined from this and calculate it (there are multiple good answers).
−
            //Output on DIO2
+
::-Compare the calculated value to the one found in the literature or calculate it on another way.
−
            OutDigitalTask_Step.DOChannels.CreateChannel("myDaq1/port0/line2", "",ChannelLineGrouping.OneChannelForAllLines);
+
:-Optional task: describe the basics of the PI control and how you realized it.
−
            Digital_DAQwriter_Step = new DigitalSingleChannelWriter(OutDigitalTask_Step.Stream);
+
:-Discussion
−
 
+
−
            //For stepper motor step direction
+
−
            NationalInstruments.DAQmx.Task OutDigitalTask_Direction;
+
−
            OutDigitalTask_Direction = new NationalInstruments.DAQmx.Task();
+
−
            DigitalSingleChannelWriter Digital_DAQwriter_Direction;
+
−
 
+
−
            //Output on DIO1
+
−
            OutDigitalTask_Direction.DOChannels.CreateChannel("myDaq1/port0/line1", "",ChannelLineGrouping.OneChannelForAllLines);
+
−
            Digital_DAQwriter_Direction = new DigitalSingleChannelWriter(OutDigitalTask_Direction.Stream);
+
−
            Digital_DAQwriter_Direction.WriteSingleSampleSingleLine(true, Direction);
+
−
 
+
−
            //Routine for steps
+
−
            for (int i = 0; i < Number; i++)
+
−
            {
+
−
                Digital_DAQwriter_Step.WriteSingleSampleSingleLine(true, true);
+
−
                System.Threading.Thread.Sleep(1);
+
−
                Digital_DAQwriter_Step.WriteSingleSampleSingleLine(true, false);
+
−
                System.Threading.Thread.Sleep(1);
+
−
            }
+
−
            OutDigitalTask_Step.Dispose();
+
−
            OutDigitalTask_Direction.Dispose();
+
−
        }
+
−
</source>
+
−
 
+
−
'''2.b''' Az NI kártyával hajtható végre a feszültség kiadása is. Az ehhez szükséges függvény '''AnalogOutput''', melybe egész számú mV-ban kell megadni azt a feszültséget, melyet a kártya AO0-ás kimenetén kiadni kívánunk.
+
−
<source lang="csharp">
+
−
        void AnalogOutput(double Millivolts)
+
−
        {
+
−
            NationalInstruments.DAQmx.Task OutAnalogTask;
+
−
            OutAnalogTask = new NationalInstruments.DAQmx.Task();
+
−
            AnalogSingleChannelWriter Analog_DAQwriter;
+
−
           
+
−
            double Minimumvoltage = -5;                    //DAQmx output value min
+
−
            double Maximumvoltage = 5;                    //DAQmx output value max
+
−
           
+
−
            //Analoge output on AO0
+
−
            try
+
−
            {
+
−
                Analog_DAQwriter = new AnalogSingleChannelWriter(OutAnalogTask.Stream);
+
−
                OutAnalogTask.AOChannels.CreateVoltageChannel("myDAQ1/ao0", "",
+
−
                        Minimumvoltage, Maximumvoltage,
+
−
                        AOVoltageUnits.Volts);
+
−
                Analog_DAQwriter.WriteSingleSample(true, Millivolts / 1000);
+
−
            }
+
−
            catch (DaqException exception)
+
−
            {
+
−
                MessageBox.Show(exception.Message);
+
−
            }
+
−
            OutAnalogTask.Dispose();
+
−
        }
+
−
</source>
+
−
 
+
−
'''2.c''' Az NI adatgyűjtő kártya továbbá felhasználható feszültség mérésére is. Erre a kontaktus monitorozásakor van szükségünk. Az '''AnalogInput''' függvény a kártya AI1 bemenetére kötött feszültség értéket adja vissza mV-ban, double-ként.  
+
−
<source lang="csharp">
+
−
      double AnalogInput()
+
−
        {
+
−
    NationalInstruments.DAQmx.Task InputTask;
+
−
            InputTask = new NationalInstruments.DAQmx.Task();
+
−
            AnalogSingleChannelReader Analog_DAQreader;
+
−
+
−
            double Minimumvoltage = 0;                    //DAQmx output value min
+
−
            double Maximumvoltage = 5;                    //DAQmx output value max
+
−
+
−
            //Analog input channel AI0
+
−
    InputTask.AIChannels.CreateVoltageChannel("myDAQ1/ai1","",AITerminalConfiguration.Differential, Minimumvoltage, Maximumvoltage,AIVoltageUnits.Volts);
+
−
    Analog_DAQreader = new AnalogSingleChannelReader(InputTask.Stream);
+
−
+
−
            return Analog_DAQreader.ReadSingleSample()*1000;
+
−
        }
+
−
</source>
+
−
 
+
−
'''3.''' Az oszcilloszkóppal való kommunikációt a következőképpen állíthatjuk fel és tesztelhetjük. Kövessük a weboldalon megtalálható programozási segédlet ([http://dept.phy.bme.hu/ttk/labor/TDS500_programming.pdf TDS500_programming.pdf]) 21-22. oldalán írtakat és állítsuk az oszcilloszkópot GPIB kommunikációra, majd válasszunk neki egy címet (Primary Address). Kövessük a [[NI_MAX | National Instruments Measurement & Automation Explorer]] szócikk "GPIB parancsok tesztelése" szakaszában leírtakat! A feladatok megoldásakor szóba jövő GPIB parancsok:
+
−
 
+
−
<code>
+
−
CH1:SCALE?
+
−
 
+
−
CH1:POS?
+
−
 
+
−
ACQUIRE:STATE?
+
−
 
+
−
ACQUIRE:STATE RUN
+
−
</code>
+
−
 
+
−
Ezek működése részletesen megtalálható a műszerkönyvben.
+
−
 
+
−
'''4.''' Az oszcilloszkóp teljes méréstartománya a függőleges tengely mentén ±5 beosztás (±5 div). Hogy a teljes felbontást kihasználjuk, a Vertical position gombbal az éles méréseknél a görbét letoljuk, ezt a programnak a helyes ábrázoláshoz (és a hisztogram-készítéshez) korrigálnia kell. „Single shot” üzemmódba az Acquire menüben a Single Acquisition Sequence kiválasztásával tehetjük. A Trigger menüben állítsuk a triggerelés módját Normalra.  
+
−
 
+
−
'''Figyelmeztetés: a 3. feladatban, az éles mérésnél figyeljük a motor mozgását, és ha túl sokat forog ugyanabba az irányba indokolatlanul, állítsuk le a programot a pánik gombbal (ez azonnal leállítja a motort és kikapcsolja a mérést vezérlő timert).'''
+
−
 
+
−
-->
+
−
 
+
−
=== Segítség ===
+
−
Egy kiindulási program áll rendelkezésre a laborgyakorlathoz [[Média:MyDAQ_ketpanel.zip|itt]].
+
−
 
+
−
Az NI kártyával hajtható végre a mérőfeszültség kiadása is. Az ehhez szükséges függvény '''AnalogOutput''', melybe egész számú mV-ban kell megadni azt a feszültséget, melyet a kártya AO0-ás kimenetén kiadni kívánunk.
+
−
<source lang="csharp">
+
−
        void AnalogOutput(double Millivolts)
+
−
        {
+
−
            NationalInstruments.DAQmx.Task OutAnalogTask;
+
−
            OutAnalogTask = new NationalInstruments.DAQmx.Task();
+
−
            AnalogSingleChannelWriter Analog_DAQwriter;
+
−
           
+
−
            double Minimumvoltage = -5;                    //DAQmx output value min
+
−
            double Maximumvoltage = 5;                    //DAQmx output value max
+
−
           
+
−
            //Analoge output on AO0
+
−
            try
+
−
            {
+
−
                Analog_DAQwriter = new AnalogSingleChannelWriter(OutAnalogTask.Stream);
+
−
                OutAnalogTask.AOChannels.CreateVoltageChannel("myDAQ1/ao0", "",
+
−
                        Minimumvoltage, Maximumvoltage,
+
−
                        AOVoltageUnits.Volts);
+
−
                Analog_DAQwriter.WriteSingleSample(true, Millivolts / 1000);
+
−
            }
+
−
            catch (DaqException exception)
+
−
            {
+
−
                MessageBox.Show(exception.Message);
+
−
            }
+
−
            OutAnalogTask.Dispose();
+
−
        }
+
−
</source>
+
−
 
+
−
Az NI adatgyűjtő kártya továbbá felhasználható feszültség mérésére is. Erre a kontaktus monitorozásakor van szükségünk. Az '''AnalogInput''' függvény a kártya AI1 bemenetére kötött feszültség értéket adja vissza mV-ban, double-ként.
+
−
<source lang="csharp">
+
−
      double AnalogInput()
+
−
        {
+
−
    NationalInstruments.DAQmx.Task InputTask;
+
−
            InputTask = new NationalInstruments.DAQmx.Task();
+
−
            AnalogSingleChannelReader Analog_DAQreader;
+
−
+
−
            double Minimumvoltage = 0;                    //DAQmx output value min
+
−
            double Maximumvoltage = 5;                    //DAQmx output value max
+
−
+
−
            //Analog input channel AI0
+
−
    InputTask.AIChannels.CreateVoltageChannel("myDAQ1/ai1","",AITerminalConfiguration.Differential, Minimumvoltage, Maximumvoltage,AIVoltageUnits.Volts);
+
−
    Analog_DAQreader = new AnalogSingleChannelReader(InputTask.Stream);
+
−
+
−
            return Analog_DAQreader.ReadSingleSample()*1000;
+
−
        }
+
−
</source>
+
  
−
=== Egyéb ===
+
=== Help ===
−
A korábbi mérésleírás [[Média:MCBJ_leiras.pdf‎ |itt]] található pdf formátumban.
+
For the laboratory exercise an initial program is available [[Média:MyDAQ_MCBJ_2019.zip|here]].

A lap jelenlegi, 2022. október 21., 11:42-kori változata

The purpose of the measurement is to investigate the transport properties of atomic-sized contacts using a MyDAQ data acquisition card. For this purpose, the conductance curves of nanojunctions are recorded in the last moments before rupture, when only a few atoms connect the two sides. The acquired conductance traces are statistically examined using a conductance histogram.


Introduction: atomic sized contacts

Nowadays, an increasingly important and rapidly growing field of physics research is the study of various nanostructures with a typical width of several hundred - or as we will see - single atoms. Devices of nanometer scale exhibit many astonishing quantum physics processes, as the size of the system becomes comparable to the mean free path of electrons or even to the wavelength of the electrons, moreover in the case of very small, atomic systems, the atomic quantization of matter must be also taken into account. In addition to the study of quantum physical phenomena as part of basic research, nanostructures play an increasingly important role in the miniaturization and development of electronic devices. The fabrication of most nanostructures requires a strong technical background based on electron beam lithography, furthermore many quantum physics processes can only be studied at extremely low temperatures (4 K-10 mK). However in this measurement we study a nanophysical phenomenon that can be observed at room temperature with a relatively simple measurment system, even though the structure under investigation is probably one of the smallest nanostructures: a contact in which two electrodes are connected by a single atom.

A single-atom contact is surprisingly easy to create, since at the last moment in the rupture of a metal wire usually only a single atom connects the two sides. However, the stabilization of the contact is a major challenge, since it's prerequisite is that the mechanical stability of the measuring device is significantly better than a typical atom to atom distance (~ 300 pm). Such conditions can be achieved with a high-stability low-temperature tunnel microscope or with the so-called MCBJ technique (Mechanically Controllable Break Junction technique). The principle of this method is illustrated in Figure 1. The contact is made of a simple metallic wire which is fixed with two adhesive dots on a bending beam. By bending the beam, the attachment points are moving apart so that the metallic wire can be broken. It follows from the mechanical arrangement of the instrument that, when the bending beam is bent in the centre by a smoothly movable axis, the relative displacement of the electrodes is around only 1/100 of the displacement of the axis. If measurements are made at extremely low temperatures, in a liquid helium environment and a finely tuneable piezo actuator is used to bend the beam, mechanical stability of up to a few pm can be achieved, which is by an order of magnitude better than what can be achieved using a scanning tunnel microscope.

Setup.png
Figure 1: The sketch of the MCBJ setup.

The stability of the system can be tested using a quantum mechanical effect. If the electrodes are gently moved closer after the rupture of the metallic wire even before direct contact occurs a tunnel current flows between the two sides, the magnitude of which is an exponential function of the electrode spacing. It is calculated that the tunnel current increases approximately tenfold when the electrodes are approached by 100 pm. In low temperature experiments, the exponential distance dependence can be detected through about six orders of magnitude (Figure 2), that is, the conductance increases by about one million times while the electrodes are only approached by 600 pm (two to three times the typical atomic distance). This phenomenon allows very sensitive detection of changes in the distance between the electrodes. The inset of Figure 2 shows that at a fixed piezo voltage, the electrode spacing changes by only 2 pm in ten minutes, which is about one hundredth of a typical atomic atom spacing. The figure also shows that as the electrodes are approached, a sudden jump is observed at a given point, followed by a conductivity plateau. This is the result of a direct metallic contact, which in most cases consists of a single atom.

Tunnel.png
Figure 2: Tunnel current and mechanical stability test at 4K.


Let us now approach the formation of the atomic contact from the other side and examine the change in the conductivity as the metallic wire is broken. As the wire becomes thinner, we first experience a continuous decrease in conductivity. However, once the diameter of the contact reaches a few atoms, the conductivity can no longer change continuously due to granularity of material on atomic scale. Fig. 3a shows conductivity curves recorded during the rupture of nanocontacts. At first, when the two sides of the contact are pulled apart, the atoms move only elastically relative to one another, while the conductivity changes only moderately (plateau). However, after a certain amount of tension, the atoms rearrange abruptly, resulting in a more favourable configuration consisting fewer atoms at the narrowest part of the contact. Atomic rearrangements are reflected by a sudden change in conductance. At the last plateau before the rupture, usually there is only a single atom connecting the two sides. If the two electrodes are pushed together after rupture, the atoms on the broken surface will be reconnected, thus the rupture of the nanowire can be repeated over and over again (Fig. 3C). Naturally, the conductance curves look different, though similar in nature, for each nanocontact (see Figure 3a for different conductance traces). However the characteristic properties of nanocontacts made from a given material can be mapped using statistical methods. That is a histogram can be plotted from a large number of rupture conductance traces showing how often a given conductivity value was seen during the rupture (Fig. 3b). The peaks in the histogram show the conductance of stable, frequently occurring atomic configurations. The first peak of the histogram indicates the conductance of the single-atom contact. It is worth mentioning that in certain materials, e.g. in gold, a single-atom contact does not always break apart as a result of pulling, but it can form up to seven atoms in length and one atom wide atomic chain, as shown in the simulation of Fig. 3C and also by the large peak for the single atom contact in the histogram.

Histogram english.png
Chain.ogv
Figure 3a: Conductance traces recorded during the breaking of a gold wire. The subsequent curves are similar in nature, but different in detail. After several breaking cycles the conductance histogram can be calculated and plotted as shown on panel b. The peaks in the histogram give the conductance value of frequently occurring atomic configurations Figure 3c: Breaking of an atomic wire (computer simualtions).

Understanding the conduction mechanism of a single atom requires a quantum mechanical approach, since the diameter of the contact is of the same order of magnitude as the wavelength of the electrons. Conductance takes place through quantized conduction channels whose conductivity must not exceed the quantum conductance unit, \setbox0\hbox{$G_0=2e^2/h$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%, where e is the electron charge and h is the plank constant.

Pointcontact.jpg
Figure 4:The conductance properties of atomic contacts can be modeled with two ideal leads separated by a scattering region. The n-th channel on the left is transmitted through the scattering region to the n-th mode on the right with a probability of \setbox0\hbox{$T_n$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%.
VezetesiCsatornak.jpg
Figure 5: (a)Dispersion relation in a nanowire. (b) The occupation in the dispersion relation changes due to the applied bias voltage.

To understand why the conductance is quantized consider an ideal quantum conductor. (For a more detailed description see the Nanophysics Knowledge Base.) Imagine a ballistic wire connecting two parallel-walled electrodes which does not have any scattering centres such as the left or right side region on Figure 4. The motion of electrons in the conductor is described by the Schrödinger equation: transverse quantized modes are formed and electron waves propagate as longitudinal one-dimensional planar waves.

The dispersion relation is: \setbox0\hbox{$\epsilon_n(k)=\hbar^2 k^2/2m+E_n$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%, where \setbox0\hbox{$E_n$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% are the energies of transverse modes, k is the wavenumber and m is the mass of the electron (Fig.5a). The dispersions belonging to different quantized modes are called the conduction channels. We talk about an open channel if the dispersion relation intersects the chemical potential, otherwise for \setbox0\hbox{$E_n>\mu$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% the channel is closed, that is, no electrons propagate in it. Let us calculate the conductance of the quantum wire for a single conduction channel. Applying voltage to the electrodes shifts the chemical potentials by \setbox0\hbox{$\mu_L-\mu_R=eV$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%, thus states propagating from left to right have higher filling than states from right to left by \setbox0\hbox{$eV$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% (Fig. 5b). Because of the shift of occupancy, the positive and negative currents are not equal, so in the wire a net current of \setbox0\hbox{$I=e\int_{\mu_R}^{\mu_L} n(\epsilon)v(\epsilon)d\epsilon$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% is present, where \setbox0\hbox{$v(\epsilon)=\hbar^{-1} \partial \epsilon/\partial k$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% is the velocity of electrons, \setbox0\hbox{$n(\epsilon)=\rho(\epsilon)/L$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% is the electron density, with \setbox0\hbox{$L$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% being the length of the wire and \setbox0\hbox{$\rho(\epsilon)=\frac{2L}{2\pi\hbar v(\epsilon)}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% is the one dimensional density of states. After plugging these in: \setbox0\hbox{$I=\frac{2e^2}{h}V$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%, which corresponds to one channel with a conductance of \setbox0\hbox{$G_0 = 2e^2/h$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% (or 12906 Ω resistance). This result can be generalized by considering several conducting channels and allowing a finite transmission probability in each channel (Figure 4). The system can be described in a suitable eigenbasis where electrons can only be scattered from the left n-th channel to the right n-th channel. Based on this, the conductance of any nanocontact can be described with the help of the Landauer formula:

\[G=\frac{2e^2}{h}\sum\limits_{n}{} T_n,\]

where \setbox0\hbox{$T_n$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% is \setbox0\hbox{$n$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%-th transmission probability. A given nanocontact is well characterized by the number of conduction channels and the transmission probabilities of each channel, therefore the set of transmission coefficients is often referred to as the mesoscopic PIN code of the nanocontact.

The conductance traces and conductance histogram of Fig.3 shows that during the rupture of the contact, the last plateau corresponding to conductance of a single atom contact has a conductance of \setbox0\hbox{$G_0=2e^2/h$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%,i.e. the conductance quantum. Strictly speaking, it cannot be concluded from this that a single, completely transmittable channel is responsible for the conduction, since several partially-transmitting channels may coincidentally result in a measured conductance of \setbox0\hbox{$G_0=2e^2/h$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%. To determine whether this is the case, additional measurements are needed which not only measure the sum of the transmission coefficients, but also provide additional information about the transmission coefficients. An example for this is the measurement of shot-noise: ff the temporal fluctuations of conductance are measured in addition to the average conductivity, then the quantity \setbox0\hbox{$\sum\limits_{n}{} T_n (1-T_n)$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% can also be determined. It can be seen that in the case of a single fully transmitting channel the shot noise disappears, whereas in the case of several partially transmitting channels finite noise is obtained. The noise measurements on the gold contact clearly showed that the conductance of the singe-atom gold contact with conductance of \setbox0\hbox{$G_0 = 2e^2/h$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% comes from a perfectly transmitting channel. This is due to the fact that only s electrons are involved in conduction of single atom gold contacts. However, in d-metals where d electrons also contribute to conduction of atomic contact, up to 5 partial transmission open channels can be observed. Note that this phenomenon strictly differs from the conductivity quantization observed in two-dimensional heterostructures or the quantum Hall effect, where only fully open and closed channels are present.

Measurement setup

MCBJ kozeli 2.jpg
Figure 6: Metallic wire attached to a bendable substrate

In lab course the conductance of single-atom contacts are investigated by repeatedly breaking and reconnecting a thin metallic wire. Since the conductance of a single-atom gold contacts is close to the conductance quantum, and gold is the least oxidizable of all metals, we make measurements on a gold sample. We use the MCBJ technique for controlled movement of the contact, and high purity gold fiber 100 μm in diameter attached to the bending beam.

The bending beam can be bent by means of a linear actuator controlled by a stepper motor and by a piezoelectric actuator. A bias voltage of 100 mV is applied to the sample using a NI myDAQ card, and the current flowing through the contact is measured with an I-V converter with a 10^5 current-voltage amplification.

As shown in Figure 1, the stepper motor, piezo actuator, and metal wire which is fixed to the flexible substrate are all mounted in an aluminium holder. The motor has to be connected to a power supply. Control of the motor and piezo actuator and conductance measurement are done entirely with a NI myDAQ card connected to a computer. The auxiliary circuits required for measurement are located on pre-assembled test circuit-boards.

The TRINAMIC - PD3-013-42 stepper motor is controlled via a four-pole microphone connector mounted on the aluminium frame. Three of the four poles are given digital signals from the measuring card. With one of the poles, the motor can be turned on and off (ENABLED), with an other pole, the motor rotation direction can be changed (DIRECTION), and by sending a short pulse to the third pole, the motor takes one step, e.g. about 0.1 degrees. The fourth pole is the Digital Ground (DGND). The motor is connected to the circuit using a special cable. The cable is colour coded as ENABLED - Blue, DIRECTION - Green, STEP - Orange, DGND - Brown. The ENABLED, DIRECTION, STEP, DGND signals are connected by the connector of the circuit-board to the DIO0, DIO1, DIO2 and DGND outputs of the card.

For smooth movement, we use the Piezomechanik PSt150 / 3.5x3.5 / 20 piezo actuator, which operates in the range of -30 to +150 V, the total voltage range corresponding to a movement of 28 μm. The piezo cannot be controlled directly from the measurement card as it would not be able to provide enough current, therefore we need to insert an amplifier. This amplifier circuit is also located on the assembled panel. The panel can be connected to a data acquisition card using a standard connector.

Measurement tasks

1. Familiarize yourself with the two panel MCBJ measurement program.

The program should be able to do the followings:
- Output a constant DC voltage. Measure the conductivity in through the timer cycle (for every different voltage on the piezo).
- In every timer cycle outputs a triangular wave (output the triangular wave after the DC voltage, otherwise there will be an error).
- Shows the measured data, but by clicking a button shows it only up to few \setbox0\hbox{$\rm{G}_{0}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% .
- Stores the data.
- Calculates and updates the conductance histogram in every cycle.

The following steps will help in these tasks.

2. Based on this function generator program output one period of triangular wave with the amplitude of 10 V on the ao1 output of the NI myDAQ in every timer event (the wave should go like this: 0 V \setbox0\hbox{$\rightarrow$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% 10 V \setbox0\hbox{$\rightarrow$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% -10 V \setbox0\hbox{$\rightarrow$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% 0 V).

3. Based on this oscilloscope program read the data on the ai0 input of the NI myDAQ in every timer event. Save the data to a file and plot it. To measure the conductance output a 100 mV DC voltage on the ao0 channel.

4. Implement a switchable software trigger: if the switch is on only plot N points after the trigger event. During the measurements the trigger level should be \setbox0\hbox{$8~\rm{G}_{0}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% .

5. Write a routine which makes a histogram based on the measured curves, i.e., calculates the frequency of the different measured voltage points. It is recommended to think this step trough even before the start of the measurement, during the preparation for the laboratory practice. Save the histogram during/at the end of the measurement to a variable/file so it will be available for the report.

6. Plot on the panels both the measured conductivity and the cumulative histogram in \setbox0\hbox{$\rm{G}_{0}$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% units.

7. Assemble the measurement setup for the investigation of atomic contacts, and test it with a 12900 Ω resistor. Test the histogram making routine with a measurement on this resistor. The routine can be also tested on the triangular wave (on the corresponding array).

8. Switch the test resistance to the golden wire fixed on a bending beam. Rupture the junction with the stepper motor and record individual conductance traces. Save a few traces which show the conductance plateaus nicely. By using both the stepper motor and the piezoelectric actuator rupture the junction again and again and record at least 100 curves, calculate the cumulative histogram. Save this curves so they will be available for data analysis later.

Optional task 1: Investigate the push of the ruptured nano-contact. Record and plot the tunneling current. Plot the tunneling current also on logarithmic scale compare it to the expectations from the literature.

Optional task 2: By using the tunneling current control the distance of the electrodes. For this apply the well known PI control technique. Only use the piezo for the fine movement. Test the stability with different external effects (e.g. clapping, temperature fluctuation). Help: 

\setbox0\hbox{$\dot{z}(t)=C_p \cdot e(t) + C_i \cdot \int_0^t e(\tau) d\tau $}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%

In the report

-Abstract
-Theoretical introduction
-Plot a few chosen rupture curves.
-Sort the rupture and the push curves and plot the conductance histogram for each of them.
-What is the difference between the two histogram?
-What is the reason behind this differences?
-Investigate the tunneling current part of a curve.
-Find a physical quantity that can be determined from this and calculate it (there are multiple good answers).
-Compare the calculated value to the one found in the literature or calculate it on another way.
-Optional task: describe the basics of the PI control and how you realized it.
-Discussion

Help

For the laboratory exercise an initial program is available here.

A lap eredeti címe: „https://fizipedia.bme.hu/index.php?title=Investigation_of_atomic_contacts&oldid=28505”