Magnetosztatika példák - Szolenoid mágneses tere 2. (Biot-Savart)
Feladat
- Határozzuk meg a mágneses indukció nagyságát egy sugarú, hosszúságú, menetű szolenoidban, amelyben áram folyik, Biot-Savart törvény segítségével.
Megoldás
Éljünk azzal a közelítéssel, hogy a szolenoid nem tekercs, hanem egy folytonos vezető hengerpalást, melyben összesen áram folyik egyenletes felületi áramsűrűséggel, a henger palástján körbefutó köráramok formájában.
Határozzuk meg a felületi áramsűrűség nagyságát:
Essen egybe a szolenoid tengelye a koordinátarendszer tengelyével, a szolenoid középpontja pedig az origóval! Bontsuk fel a szolenoidot modellező hengerpalástunkat szélességű elemi gyűrűkre. Egy elemi gyűrűben folyó áram nagysága:
A szolenoid terét meghatározhatjuk úgy, hogy a sok infinitezimális árammal átjárt sugarú gyűrű által keltett teret összegezzük az origóban, vagyis a szolenoid középpontjában. A problémát az jelenti, hogy minden egyes köráram az origótól eltérő távolságra helyezkedik el. Szerencsére az árammal átjárt, sugarú gyűrű terét ismerjük tengelyének minden pontjában a Körmozgást végző töltött test mágneses tere b.) feladatának megoldásából:
Tehát a mi esetünkben az infinitezimális árammal átjárt gyűrű elemi indukció járuléka:
A szolenoid középpontjában úgy kaphatjuk meg a teljes teret, ha az elemi áramgyűrűk terét felösszegezzük a szolenoid elejétől a végéig:
Az integrált kiszámolva:
Megjegyzés:
Megoldásunkat érdemes összevetni a Szolenoid mágneses tere (Ampere-féle gerjesztés) feladatának eredményével, ahol az Amper-féle gerjesztési törvény segítségével vezettük le a szolenoid terének jól ismert formuláját:
Vegyük a jelen feladat eredményének azt a határesetét, amikor a tekercs keresztmetszeti sugara elhanyagolható a tekercs hosszához képest:
Tehát határértékben visszakapjuk a gerjesztési törvényből származó formulát. A fenti gondolatmenet azonban megmutatta, hogy alkalmazása csak akkor ad pontos eredményt, ha a tekercs keresztmetszete jóval kisebb, mint a hossza.