„Termodinamika példák - Stern-kísérlet” változatai közötti eltérés
22. sor: | 22. sor: | ||
* b) Milyen sebességnél adják a legnagyobb rétegvastagságot a külső hengerfelületen lecsapódó ezüstatomok? Útmutatás: Az időegység alatt lecsapódó részecskék számát határozzuk meg a Maxwell-eloszlás alapján, és használjuk ki az $x\sim 1/v$ összefüggést. | * b) Milyen sebességnél adják a legnagyobb rétegvastagságot a külső hengerfelületen lecsapódó ezüstatomok? Útmutatás: Az időegység alatt lecsapódó részecskék számát határozzuk meg a Maxwell-eloszlás alapján, és használjuk ki az $x\sim 1/v$ összefüggést. | ||
− | A Maxwell-féle sebességeloszlás $$F(v)=A\left(\frac{v}{v_0}\right)^ | + | A Maxwell-féle sebességeloszlás $$F(v)=A\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp{\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\}}.$$ |
− | Az eloszlásfüggvény matematikai konstrukció, a gázmolekulák $[v,v+\mathrm{d}v)$ sebességintervallumba eső hányadát $F(v)\mathrm{d}v$ adja, a feladatmegoldás során ezzel kell számolnunk, mivel a átparaméterezéssel az infinitezimális intervallum hossza is változik. Az $[x,\mathrm{d}x | + | Az eloszlásfüggvény matematikai konstrukció, a gázmolekulák $[v,v+\mathrm{d}v)$ sebességintervallumba eső hányadát $F(v)\mathrm{d}v$ adja, a feladatmegoldás során ezzel kell számolnunk, mivel a átparaméterezéssel az infinitezimális intervallum hossza is változik. Az $[x,\mathrm{d}x)$ intervallumba érkező ezüstatomok $g(x)\mathrm{d}x$ száma (ami a rétegvastagsággal arányos mennyiség) megadható a részecskeáramsűrűséggel: |
$$J_v\mathrm{d}v=g(x)\mathrm{d}x$$ | $$J_v\mathrm{d}v=g(x)\mathrm{d}x$$ | ||
Az ismert adatokból kifejezzül a $J_v$ részecskeáramsűrűséget. A $[v,v+\mathrm{d}v)$ sebességtartományban a részecskeszámokra illetve a részecskeszám-sűrűségre | Az ismert adatokból kifejezzül a $J_v$ részecskeáramsűrűséget. A $[v,v+\mathrm{d}v)$ sebességtartományban a részecskeszámokra illetve a részecskeszám-sűrűségre | ||
30. sor: | 30. sor: | ||
Itt a molekula-áramsűrűség definíció szerint | Itt a molekula-áramsűrűség definíció szerint | ||
$$J_v\mathrm{d}v=v n_{Vv}\mathrm{d}v$$ | $$J_v\mathrm{d}v=v n_{Vv}\mathrm{d}v$$ | ||
+ | |||
+ | Az előző feladatrészben megteremtettük az $x(v)$ kapcsolatot, amiből a transzformációs szabály | ||
+ | $$|\mathrm{d}v|=\frac{\omega R^2}{x^2}\mathrm{d}x$$ | ||
+ | differenciálás útján bizonyítható (az ellentétes előjelet az ellentétes bejárást jelzi: nagy $v$ sebességhez kis befutott $x$ ív tartozik). | ||
+ | $$J_v\mathrm{d}v=n_VA\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp{\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\}}v\mathrm{d}v=\frac{nA}{v_0^3}(\omega R^2)^5\frac1{x^5}\exp{\{-\left(\frac{\omegaR^2}{v_0}\rihgt)^2\frac1{x^2}\}}.$$ |
A lap 2012. szeptember 12., 17:20-kori változata
[rejt] Navigáció Pt·1·2·3 |
---|
Kísérleti fizika 3. gyakorlat |
Gyakorlatok listája: |
Termodinamika - Kinetikus gázelmélet, transzportfolyamatok |
Feladatok listája: |
© 2012-2013 BME-TTK, TÁMOP4.1.2.A/1-11/0064 |
Stern híres kísérletében, amellyel a Maxwell-eloszlás kísérleti igazolását adta, -es ezüstszálról távozó atomok sebességeloszlását mérte meg, az ábrán vázolt elrendezéssel. Az
pontbeli tengelyen elhelyezkedő szálról távozó ezüstatomok az
nyíláson át jutottak az
sugarú hengerfelületre. A berendezés
szögsebességgel forgott, aminek következtében a
sebességű atom az
pont helyett
-ben csapódott le.
- a) Állapítsuk meg az
ív
hosszát
sebességű atomok esetén, ha a fordulatszám
és
!
Az atomok trepülési ideje , a berendezés kerületi sebessége
, ezzel az
ív hossza
![\[x=\frac{\omega R^2}{v}.\]](/images/math/f/2/a/f2a6496a7ac4edb8c929eb7ef90f4df0.png)
- b) Milyen sebességnél adják a legnagyobb rétegvastagságot a külső hengerfelületen lecsapódó ezüstatomok? Útmutatás: Az időegység alatt lecsapódó részecskék számát határozzuk meg a Maxwell-eloszlás alapján, és használjuk ki az
összefüggést.
![\[F(v)=A\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp{\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\}}.\]](/images/math/6/5/8/658bd4dbb5ab07b56a9b108f00e75c6a.png)
Az eloszlásfüggvény matematikai konstrukció, a gázmolekulák sebességintervallumba eső hányadát
adja, a feladatmegoldás során ezzel kell számolnunk, mivel a átparaméterezéssel az infinitezimális intervallum hossza is változik. Az
intervallumba érkező ezüstatomok
száma (ami a rétegvastagsággal arányos mennyiség) megadható a részecskeáramsűrűséggel:
![\[J_v\mathrm{d}v=g(x)\mathrm{d}x\]](/images/math/e/d/1/ed1839a3e23ecef35539453f27e35496.png)
Az ismert adatokból kifejezzül a részecskeáramsűrűséget. A
sebességtartományban a részecskeszámokra illetve a részecskeszám-sűrűségre
![\[N_v\mathrm{d}v = N\,F(v)\mathrm{d}v,\]](/images/math/c/1/9/c19266fd8a7556f82426d530dd9bb374.png)
![\[n_{Vv}\mathrm{d}v = n_V\,F(v)\mathrm{d}v.\]](/images/math/d/e/d/ded68dfa23b8cfc8bf27636792a55d74.png)
Itt a molekula-áramsűrűség definíció szerint
![\[J_v\mathrm{d}v=v n_{Vv}\mathrm{d}v\]](/images/math/2/9/4/294abddd44cde7af0212277a5509970a.png)
Az előző feladatrészben megteremtettük az kapcsolatot, amiből a transzformációs szabály
![\[|\mathrm{d}v|=\frac{\omega R^2}{x^2}\mathrm{d}x\]](/images/math/f/5/3/f53f7721da3a6e7be509428b674d58a2.png)
differenciálás útján bizonyítható (az ellentétes előjelet az ellentétes bejárást jelzi: nagy sebességhez kis befutott
ív tartozik).
\[J_v\mathrm{d}v=n_VA\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp{\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\}}v\mathrm{d}v=\frac{nA}{v_0^3}(\omega R^2)^5\frac1{x^5}\exp{\{-\left(\frac{\omegaR^2}{v_0}\rihgt)^2\frac1{x^2}\}}.\]