„Termodinamika példák - Stern-kísérlet” változatai közötti eltérés
36. sor: | 36. sor: | ||
$$J_v\mathrm{d}v=n_VA\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp\left\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\right\}v\mathrm{d}v=\frac{nA}{v_0^3}(\omega R^2)^5\frac1{x^5}\exp\left\{-\left(\frac{\omega R^2}{v_0}\right)^2\frac1{x^2}\right\}\mathrm{d}x=J(x)\mathrm{d}x.$$ | $$J_v\mathrm{d}v=n_VA\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp\left\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\right\}v\mathrm{d}v=\frac{nA}{v_0^3}(\omega R^2)^5\frac1{x^5}\exp\left\{-\left(\frac{\omega R^2}{v_0}\right)^2\frac1{x^2}\right\}\mathrm{d}x=J(x)\mathrm{d}x.$$ | ||
A legnagyobb rétegvastagsághoz ennek a függvénynek az extrémumát keressük. Konstans faktor erejéig, $a=\frac{\omega R^2}{v_0}$ jelöléssel: | A legnagyobb rétegvastagsághoz ennek a függvénynek az extrémumát keressük. Konstans faktor erejéig, $a=\frac{\omega R^2}{v_0}$ jelöléssel: | ||
− | $$\frac{\mathrm{d}J(x)}{\mathrm{d}x}=\left.C\cdot\ | + | $$\frac{\mathrm{d}J(x)}{\mathrm{d}x}=\left.C\cdot\left[2\frac{a^2}{x^3}\frac1{x^5}-\frac5{x^6}\right]\exp\left\{-\left(\frac{a}{x}\right)^2\right\}\right|_{x=x_m}=0.$$ |
+ | Ez zérussá $2ax^2-5x^4=0$ módon válhat, ahonnan a legnagyobb rétegvastagság helye és a legvalószínűbb sebesség négyzete $$x_m^2=\frac{2a}{5}=\frac{2\omega^2R^4}{5v_0^2} \qquad\text{és}\qquad v_m=\frac{\omegaR^2}{x_m}\Rightarrow v_m^2=\frac52v_0^2.$$ |
A lap 2012. szeptember 12., 16:47-kori változata
Navigáció Pt·1·2·3 |
---|
Kísérleti fizika 3. gyakorlat |
Gyakorlatok listája: |
Termodinamika - Kinetikus gázelmélet, transzportfolyamatok |
Feladatok listája: |
© 2012-2013 BME-TTK, TÁMOP4.1.2.A/1-11/0064 |
Stern híres kísérletében, amellyel a Maxwell-eloszlás kísérleti igazolását adta, -es ezüstszálról távozó atomok sebességeloszlását mérte meg, az ábrán vázolt elrendezéssel. Az pontbeli tengelyen elhelyezkedő szálról távozó ezüstatomok az nyíláson át jutottak az sugarú hengerfelületre. A berendezés szögsebességgel forgott, aminek következtében a sebességű atom az pont helyett -ben csapódott le.
- a) Állapítsuk meg az ív hosszát sebességű atomok esetén, ha a fordulatszám és !
Az atomok trepülési ideje , a berendezés kerületi sebessége , ezzel az ív hossza
- b) Milyen sebességnél adják a legnagyobb rétegvastagságot a külső hengerfelületen lecsapódó ezüstatomok? Útmutatás: Az időegység alatt lecsapódó részecskék számát határozzuk meg a Maxwell-eloszlás alapján, és használjuk ki az összefüggést.
Az eloszlásfüggvény matematikai konstrukció, a gázmolekulák sebességintervallumba eső hányadát adja, a feladatmegoldás során ezzel kell számolnunk, mivel a átparaméterezéssel az infinitezimális intervallum hossza is változik. Az intervallumba érkező ezüstatomok száma (ami a rétegvastagsággal arányos mennyiség) megadható a részecskeáramsűrűséggel:
Az ismert adatokból kifejezzül a részecskeáramsűrűséget. A sebességtartományban a részecskeszámokra illetve a részecskeszám-sűrűségre
Itt a molekula-áramsűrűség definíció szerint
Az előző feladatrészben megteremtettük az kapcsolatot, amiből a transzformációs szabály
differenciálás útján bizonyítható (az ellentétes előjelet az ellentétes bejárást jelzi: nagy sebességhez kis befutott ív tartozik).
A legnagyobb rétegvastagsághoz ennek a függvénynek az extrémumát keressük. Konstans faktor erejéig, jelöléssel:
Ez zérussá módon válhat, ahonnan a legnagyobb rétegvastagság helye és a legvalószínűbb sebesség négyzete\[x_m^2=\frac{2a}{5}=\frac{2\omega^2R^4}{5v_0^2} \qquad\text{és}\qquad v_m=\frac{\omegaR^2}{x_m}\Rightarrow v_m^2=\frac52v_0^2.\]