„Termodinamika példák - Stern-kísérlet” változatai közötti eltérés
a |
a |
||
14. sor: | 14. sor: | ||
== Megoldás == | == Megoldás == | ||
− | <wlatex>a) Az atomok repülési ideje $\Delta t=R/v$, a berendezés kerületi sebessége $\omega R$, ezzel az $AB$ ív hossza | + | <wlatex>'''a)''' Az atomok repülési ideje $\Delta t=R/v$, a berendezés kerületi sebessége $\omega R$, ezzel az $AB$ ív hossza |
− | $$x=\omega R \Delta t=\frac{\omega R^2}{v}.$$ | + | $$ x = \omega R \Delta t=\frac{\omega R^2}{v}. $$ |
− | b) A Maxwell-féle sebességeloszlás alakja $$F(v)=A\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp{\left\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\right\}},$$ ahol $v_0=\sqrt{\frac{2kT}{\mu}}$ a legvalószínűbb sebesség és $A=\frac{4}{v_0\sqrt{\pi}}$. | + | '''b)''' A Maxwell-féle sebességeloszlás alakja |
− | Az Maxwell-féle sebességeloszlás-függvény egy matematikai konstrukció, valószínűségszámításban az ilyen típusú függvényeket helyesen ''sűrűségfüggvénynek'' nevezzük, a függvény egy-egy pontokban felvett értéke önmagában nem ad információt. A gázmolekulák $[v,v+\mathrm{d}v)$ sebességintervallumba eső hányadát $F(v)\mathrm{d}v$ fejezi ki, a feladatmegoldás során ezzel a valódi mennyiséggel kell számolnunk, mivel | + | $$ F(v) = A\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp{\left\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\right\}}, $$ |
− | $$J_v\mathrm{d}v=g(x)\ | + | ahol $v_0=\sqrt{\frac{2kT}{\mu}}$ a legvalószínűbb sebesség és $A=\frac{4}{v_0\sqrt{\pi}}$ a normálási tényező. |
− | + | Az Maxwell-féle sebességeloszlás-függvény egy matematikai konstrukció, valószínűségszámításban az ilyen típusú függvényeket helyesen ''sűrűségfüggvénynek'' nevezzük, a függvény egy-egy pontokban felvett értéke önmagában nem ad információt. A gázmolekulák $[v,v+\mathrm{d}v)$ sebességintervallumba eső hányadát $F(v)\,\mathrm{d}v$ fejezi ki, a feladatmegoldás során ezzel a valódi mennyiséggel kell számolnunk, mivel az átparaméterezéssel az infinitezimális intervallum hossza is változik. Az $[x,\mathrm{d}x)$ intervallumba érkező ezüstatomok $g(x)\,\mathrm{d}x$ száma (ami a rétegvastagsággal arányos mennyiség) megadható a részecskeáram-sűrűséggel: | |
− | + | $$ J_v\,\mathrm{d}v = g(x)\,\mathrm{d}x. $$ | |
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | Az előző feladatrészben megteremtettük az $x(v)$ kapcsolatot, amiből a transzformációs szabály | + | Az ismert adatokból kifejezzük a $J_v$ részecske-áramsűrűséget. A $[v,v+\mathrm{d}v)$ sebességtartományban a részecskék számára illetve a részecskeszám-sűrűségre |
− | $$|\mathrm{d}v|=\frac{\omega R^2}{x^2}\mathrm{d}x$$ | + | $$ N_v\,\mathrm{d}v = N\,F(v)\,\mathrm{d}v, $$ |
− | + | $$ n_{Vv}\,\mathrm{d}v = n_V\,F(v)\,\mathrm{d}v. $$ | |
− | $$J_v\mathrm{d}v= | + | A molekula-áramsűrűség definíció szerint |
− | A legnagyobb | + | $$ J_v\,\mathrm{d}v = v n_{Vv}\,\mathrm{d}v. $$ |
− | $$\frac{\mathrm{d}J(x)}{\mathrm{d}x}=\left.C\cdot\left[2\frac{a^2}{x^3}\frac1{x^5}-\frac5{x^6}\right]\exp\left\{-\left(\frac{a}{x}\right)^2\right\}\right|_{x=x_m}=0.$$ | + | |
− | + | Az előző feladatrészben megteremtettük az $x(v)$ kapcsolatot, amiből a differenciálás útján bizonyítható transzformációs szabály | |
− | $$x_m=\sqrt{\frac25}\frac{\omega R^2}{v_0} \qquad\text{és}\qquad v_m=\sqrt{\frac52}v_0$$ | + | $$ |\mathrm{d}v| = \frac{\omega R^2}{x^2}\,\mathrm{d}x $$ |
+ | (az ellentétes előjelet az ellentétes bejárást jelzi: nagy $v$ sebességhez kis befutott $x$ ív tartozik). Behelyettesítve ezeket: | ||
+ | $$ J_v\,\mathrm{d}v = n_V A \left(\frac{v}{v_0}\right)^2 \exp\left\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\right\}v\,\mathrm{d}v | ||
+ | = \frac{n_V A}{v_0^3} (\omega R^2)^4 \frac{1}{x^5} \exp\left\{-\left(\frac{\omega R^2}{v_0}\right)^2\frac1{x^2}\right\}\,\mathrm{d}x | ||
+ | = J(x)\,\mathrm{d}x.$$ | ||
+ | A legnagyobb rétegvastagság ennek a függvénynek az extrémumánál lesz. Konstans faktor erejéig, $a=\frac{\omega R^2}{v_0}$ jelöléssel: | ||
+ | $$ \frac{\mathrm{d}J(x)}{\mathrm{d}x} = \left. C\cdot \left[ 2\frac{a^2}{x^3}\frac1{x^5} - \frac5{x^6} \right] \exp\left\{-\left(\frac{a}{x}\right)^2\right\} \right|_{x=x_m} = 0. $$ | ||
+ | A kifejezés zérussá csak $2a-5x_m^2=0$ módon válhat, ahonnan a legnagyobb rétegvastagság helyére és a legvalószínűbb sebességre rendre | ||
+ | $$ x_m^2 = \frac{2a}{5}=\frac{2\omega^2R^4}{5v_0^2} \qquad\text{és}\qquad v_m=\frac{\omega R^2}{x_m}\Rightarrow v_m^2=\frac52v_0^2, $$ | ||
+ | $$ x_m=\sqrt{\frac25}\frac{\omega R^2}{v_0} \qquad\text{és}\qquad v_m=\sqrt{\frac52}v_0 $$ | ||
kifejezések adódnak. | kifejezések adódnak. | ||
</wlatex> | </wlatex> | ||
</noinclude> | </noinclude> |
A lap 2013. április 24., 12:20-kori változata
Navigáció Pt·1·2·3 |
---|
Kísérleti fizika 3. gyakorlat |
Gyakorlatok listája: |
Kinetikus gázelmélet, transzport |
Feladatok listája: |
© 2012-2013 BME-TTK, TÁMOP4.1.2.A/1-11/0064 |
Feladat
- Stern híres kísérletében, amellyel a Maxwell-eloszlás kísérleti igazolását adta, -es ezüstszálról távozó atomok sebességeloszlását mérte meg, az ábrán vázolt elrendezéssel. Az pontbeli tengelyen elhelyezkedő szálról távozó ezüstatomok az nyíláson át jutottak az sugarú hengerfelületre. A berendezés szögsebességgel forgott, aminek következtében a sebességű atom az pont helyett -ben csapódott le.
- a) Állapítsuk meg az ív hosszát sebességű atomok esetén, ha a fordulatszám és !
- b) Milyen sebességnél adják a legnagyobb rétegvastagságot a külső hengerfelületen lecsapódó ezüstatomok?
Megoldás
a) Az atomok repülési ideje , a berendezés kerületi sebessége , ezzel az ív hossza
b) A Maxwell-féle sebességeloszlás alakja
ahol a legvalószínűbb sebesség és a normálási tényező. Az Maxwell-féle sebességeloszlás-függvény egy matematikai konstrukció, valószínűségszámításban az ilyen típusú függvényeket helyesen sűrűségfüggvénynek nevezzük, a függvény egy-egy pontokban felvett értéke önmagában nem ad információt. A gázmolekulák sebességintervallumba eső hányadát fejezi ki, a feladatmegoldás során ezzel a valódi mennyiséggel kell számolnunk, mivel az átparaméterezéssel az infinitezimális intervallum hossza is változik. Az intervallumba érkező ezüstatomok száma (ami a rétegvastagsággal arányos mennyiség) megadható a részecskeáram-sűrűséggel:
Az ismert adatokból kifejezzük a részecske-áramsűrűséget. A sebességtartományban a részecskék számára illetve a részecskeszám-sűrűségre
A molekula-áramsűrűség definíció szerint
Az előző feladatrészben megteremtettük az kapcsolatot, amiből a differenciálás útján bizonyítható transzformációs szabály
(az ellentétes előjelet az ellentétes bejárást jelzi: nagy sebességhez kis befutott ív tartozik). Behelyettesítve ezeket:
A legnagyobb rétegvastagság ennek a függvénynek az extrémumánál lesz. Konstans faktor erejéig, jelöléssel:
A kifejezés zérussá csak módon válhat, ahonnan a legnagyobb rétegvastagság helyére és a legvalószínűbb sebességre rendre
kifejezések adódnak.