Termodinamika példák - Stern-kísérlet
Navigáció Pt·1·2·3 |
---|
Kísérleti fizika 3. gyakorlat |
Gyakorlatok listája: |
Termodinamika - Kinetikus gázelmélet, transzportfolyamatok |
Feladatok listája: |
© 2012-2013 BME-TTK, TÁMOP4.1.2.A/1-11/0064 |
Stern híres kísérletében, amellyel a Maxwell-eloszlás kísérleti igazolását adta, -es ezüstszálról távozó atomok sebességeloszlását mérte meg, az ábrán vázolt elrendezéssel. Az pontbeli tengelyen elhelyezkedő szálról távozó ezüstatomok az nyíláson át jutottak az sugarú hengerfelületre. A berendezés szögsebességgel forgott, aminek következtében a sebességű atom az pont helyett -ben csapódott le.
- a) Állapítsuk meg az ív hosszát sebességű atomok esetén, ha a fordulatszám és !
Az atomok trepülési ideje , a berendezés kerületi sebessége , ezzel az ív hossza
- b) Milyen sebességnél adják a legnagyobb rétegvastagságot a külső hengerfelületen lecsapódó ezüstatomok? Útmutatás: Az időegység alatt lecsapódó részecskék számát határozzuk meg a Maxwell-eloszlás alapján, és használjuk ki az összefüggést.
Az eloszlásfüggvény matematikai konstrukció, a gázmolekulák sebességintervallumba eső hányadát adja, a feladatmegoldás során ezzel kell számolnunk, mivel a átparaméterezéssel az infinitezimális intervallum hossza is változik. Az intervallumba érkező ezüstatomok száma (ami a rétegvastagsággal arányos mennyiség) megadható a részecskeáramsűrűséggel:
Az ismert adatokból kifejezzül a részecskeáramsűrűséget. A sebességtartományban a részecskeszámokra illetve a részecskeszám-sűrűségre
Itt a molekula-áramsűrűség definíció szerint
Az előző feladatrészben megteremtettük az kapcsolatot, amiből a transzformációs szabály
differenciálás útján bizonyítható (az ellentétes előjelet az ellentétes bejárást jelzi: nagy sebességhez kis befutott ív tartozik).
\[J_v\mathrm{d}v=n_VA\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\exp{\{-\left(\frac{v}{v_0}\right)^2\}}v\mathrm{d}v=\frac{nA}{v_0^3}(\omega R^2)^5\frac1{x^5}\exp{\{-\left(\frac{\omegaR^2}{v_0}\rihgt)^2\frac1{x^2}\}}.\]