Magnetosztatika példák - Gyűrű alakú vezető mágneses tere

A Fizipedia wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Beleznai (vitalap | szerkesztései) 2013. szeptember 14., 20:45-kor történt szerkesztése után volt.

Navigáció Pt·1·2·3
Kísérleti fizika gyakorlat 2.
Gyakorlatok listája:
  1. Erőhatások elektromos erőtérben, elektromos térerősség
  2. Elektromos potenciál
  3. Dielektrikumok, Gauss-tétel. Kapacitás, kondenzátorok
  4. Kapacitás, kondenzátorok. Elrendezések energiája
  5. Vezetőképesség, áramsűrűség
  6. Biot-Savart törvény, gerjesztési törvény
  7. Erőhatások mágneses térben
  8. Mágneses térerősség. Kölcsönös és öninduktivitás
  9. Az indukció törvénye, mozgási indukció
  10. Mágneses tér energiája. Váltakozó áram, eltolási áram
Magnetosztatika - Biot-Savart törvény, gerjesztési törvény
Feladatok listája:
  1. Egyenes vezető mágneses tere
  2. Egyenes vezető mágneses tere 2
  3. Áram által átjárt vezető elrendezés mágneses tere
  4. Áram által átjárt hengeres vezetékben a mágneses tér
  5. Áram által átjárt üreges hengerben a mágneses tér
  6. Párhuzamos, végtelen vezetők mágneses tere
  7. Gyűrű alakú vezető mágneses tere
  8. Négyzet alakú fémkeret mágneses tere
  9. Koaxiális vezető mágneses tere
  10. Körív alakú vezető mágneses tere
  11. Körmozgást végző töltött test mágneses tere
  12. Forgó korong mágneses tere
© 2012-2013 BME-TTK, TÁMOP4.1.2.A/1-11/0064

Feladat

  1. Az ábra szerinti áramkör egy homogén vezető gyűrűből áll, amelyhez két sugárirányú vezeték csatlakozik. Az áramkört záró forrás a hozzávezetésekkel együtt olyan távoli, hogy a gyűrű helyén keltett mágneses tere elhanyagolható. Mekkora a mágneses térerősség a gyűrű középpontjában?
    KFGY2-6-7.png

Megoldás


Ha az \setbox0\hbox{$r$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% sugarú gyűrű \setbox0\hbox{$\alpha$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% szög alatt látszódó kapcsaira \setbox0\hbox{$U$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% feszültséget kötünk, a kapcsok által kettéosztott ívdarab egyikében óramutató járásával megegyező, a másikban pedig óramutató járásával ellentétes áram indul. Először meghatározzuk az egyes ívelemek ellenállását, majd a bennük folyó áramot. Legvégül Biot-Savart törvénnyel kiszámítjuk az indukált mágneses teret.

Az ívek hossza:

\[L_1=\alpha r\]
\[L_1=(2\pi-\alpha) r\]

Legyen a vezeték egységnyi hosszára eső ellenállás nagysága \setbox0\hbox{$\rho$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%. Ekkor a két ív ellenállása:

\[R_1=L_1\rho=\alpha r\rho\]
\[L_1=(2\pi-\alpha) r\rho\]

A egyes vezetékekben folyó áramok:

\[I_1=\dfrac{U}{R_1}=\dfrac{U}{\alpha r\rho}\]
\[I_2=\dfrac{U}{R_2}=\dfrac{U}{(2\pi-\alpha) r\rho}\]

Az áramjárta vezetők mágneses terét a kör középpontjában a Biot-Savart törvénnyel határozhatjuk meg:

\[B=\frac{\mu_0 I}{4 \pi} \int \frac{\vec{dl} \times \vec{r}}{\vec{r}^3}\]

A vektorszorzatot egyszerűsíthetjük, hiszen az ívelemek mindig merőlegesek a hozzájuk húzott sugárra:

\[B=\dfrac{\mu_0 I}{4 \pi} \int \dfrac{dl r}{r^3}=\dfrac{\mu_0 I}{4 \pi} \int \dfrac{dl }{r^2}\]

Parametrizáljuk a \setbox0\hbox{$dl$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% ívelemet \setbox0\hbox{$\alpha$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% szerint mindkét ív esetén:

\[dl_1=-r d\alpha\]
\[dl_2=r d\alpha\]

\setbox0\hbox{$dl_1$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%-ben azért van negatív előjel, mert az áram folyási iránya ellentétes az \setbox0\hbox{$\alpha$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% szög körüljárási irányával. Ezek alapján a két ív által keltett mágneses tér:

\[B_1=\dfrac{\mu_0 I_1}{4 \pi} \int_0^{\alpha} \dfrac{-r d\alpha}{r^2}=-\dfrac{\mu_0 I_1}{4 \pi r} \int_0^{\alpha} d\alpha\]
\[B_2=\dfrac{\mu_0 I_2}{4 \pi} \int_{\alpha}^{2\pi} \dfrac{r d\alpha}{r^2}=\dfrac{\mu_0 I_2}{4 \pi r} \int_{\alpha}^{2\pi} d\alpha\]

Az integrálásokat elvégezve:

\[B_1=-\dfrac{\mu_0 I_1}{4 \pi r} \alpha\]
\[B_2=\dfrac{\mu_0 I_2}{4 \pi r} ( 2\pi-\alpha)\]

Behelyettesítve az áramerősségeket:

\[B_1=-\dfrac{\mu_0 }{4 \pi r} \dfrac{U}{\alpha r\rho} \alpha=-\dfrac{\mu_0 U}{4 \pi r^2 \rho}\]
\[B_2=\dfrac{\mu_0 I_2}{4 \pi r} \dfrac{U}{(2\pi-\alpha) r\rho}( 2\pi-\alpha)=\dfrac{\mu_0 U}{4 \pi r^2 \rho}\]

Az eredő tér:

\[B=B_1+B_2=\dfrac{\mu_0 U}{4 \pi r^2 \rho}-\dfrac{\mu_0 U}{4 \pi r^2 \rho}=0\]

A két komponens épp kioltja egymást, függetlenül a kontaktusok elhelyezésének \setbox0\hbox{$\alpha$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% szögétől.