Kvantummechanikai bevezető példák - Emissziós spektrum korrekciója visszalökődéssel

A Fizipedia wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Stippinger (vitalap | szerkesztései) 2013. április 24., 17:14-kor történt szerkesztése után volt.

Navigáció Pt·1·2·3
Kísérleti fizika 3. gyakorlat
Gyakorlatok listája:
  1. Kinetikus gázelmélet, transzport
  2. Állapotváltozás, I. főtétel
  3. Fajhő, Körfolyamatok
  4. Entrópia, II. főtétel
  5. Homogén rendszerek
  6. Fázisátalakulások
  7. Kvantummechanikai bevezető
Kvantummechanikai bevezető
Feladatok listája:
  1. Nap felszíni hőmérséklete
  2. Izzólámpa hatásfoka
  3. Fekete test
  4. Tantál kilépési munkája
  5. Compton-szórás
  6. Compton-szórás szabadon
  7. Fluxuskvantálás
  8. Bohr-modell
  9. Rel. tömegnövekedés
  10. Kéttest korrekció
  11. Visszalökődés
  12. Korrespondencia-elv
  13. Foton és elektron Ekin(k)
  14. Schrödinger-egyenlet
© 2012-2013 BME-TTK, TÁMOP4.1.2.A/1-11/0064

Feladat

  1. Határozza meg, hogy az atomok fotonkibocsátásakor fellépő visszalökődés milyen korrekciót jelent az emissziós spektrumban!

Megoldás

Oldjuk meg a feladatot arra a két esetre, amikor a kibocsátott foton az atommag kezdeti sebességével azonos, illetve ellentétes irányú, így kapjuk az emissziós spektrumban a legnagyobb eltolódásokat. Az energiamegmaradás \setbox0\hbox{$1$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%-gyel a kezdő, \setbox0\hbox{$2$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%-vel a végállapotot indexelve:

\[ E_1 + \frac12 Mv_1^2 = E_2 + \frac12 M v_2^2 + h\nu', \]

ahol \setbox0\hbox{$h\nu = E_2-E_1$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0% a korrekció nélkül kapott foton energiája, hasonló módon felírjuk az impulzusmegmaradást a két esetre:

\[ M v_1 = M v_2 \pm \frac{h\nu'}{c}. \]

Az energiamegmaradásból fejezzük ki a korrigált és az „eredeti” foton energiájának különbségét:

\[ h(\nu-\nu') = \pm \frac12 M(v_1-v_2)(v_1+v_2) = \pm \frac12 \frac{h\nu'}{c}(v_1+v_2), \]

ahol az utolsó lépésben az impulzusmegmaradást használtuk. Ismét az impulzusmegmaradásból

\[ v_2=v_1\mp\frac{h\nu'}{Mc}, \]

amivel

\[ h(\nu-\nu') = \pm \frac12 M(v_1-v_2)(v_1+v_2) = \pm \left(\frac{h\nu'}{c}v_1 - \frac{(h\nu')^2}{Mc^2} \right). \]

Itt két effektus figyelhető meg:

  • a fotont kibocsátó atom sebessége nagy (\setbox0\hbox{$|v_1|\approx c$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%) vagy az atomot rögzített nem tekintjük (\setbox0\hbox{$M\to\infty$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%), akkor a frekvencia a Doppler-effektusnak megfelelően tolódik el
  • az álló atom által (\setbox0\hbox{$v_1=0$}% \message{//depth:\the\dp0//}% \box0%) kibocsátott foton energiája kisebb, mint a rögzített atomra végzett számításból adódna: az átmenet energiájának egy részét az atommag viszi el kinetikus energia formájában. A számításból adódik, hogy foton elnyelésénél pedig nagyobb energiákra van szükség, mint amit a kibocsátott fotonok hordoznak, ez mérhető és felfedezőjéről Mössbauer-effektusnak nevezzük.